Főhajtás egy makacs küzdő emléke előtt – Turai János emlékére

Turai János magányos és makacs harcosa volt annak, amiben hitt, és munkája, a zsinagóga falai és Vác városának emlékezete, túléli őt.

Harminc éven át dolgozhatott az 1937-ben, Temesváron született, a holokausztot gyerekként túlélő váci hitközségi elnök azon, hogy helyreállítása a zsidóság emlékezetét otthonában, Vácott, egy elpusztított közösség épített emlékezetét, a zsinagógát és az eleven emlékezetet, a helytörténetben, az oktatásban, ifjú szívekben. Az ügyükkel elfoglalt emberek nem ritkán nehéz emberek, de az, ami megmarad majd belőlük, az ügynek tett valódi szolgálat lesz majd. Így lesz ez vele is. 

A tanulmányi versenyek, a helytörténeti beszámolók, az elevenné tett emlékezet, a zsinagóga épülete, az, hogy egy közösség emlékét visszaadta, belefonta az élet kötelékébe, ahogy a hagyomány mondja, nagyon is méltóvá teszi arra Turai Jánost, taghitközségünk, a váci hitközség elnökét, hogy megrendülten, hálás köszönettel hajtsunk most fejet emléke, hogy őszintén, szívünk mélyéről szólva kérjük az Örökkévalót, hogy fonassék be lelke az Élet kötelékébe. 

Maradjon fenn emléke, úgy, ahogyan ő járult hozzá emberek, közösségek emlékének, történetének fennmaradásához.

Legyen áldás az emléke 88 éves korában eltávozott kollégánknak, legyen példa erőfeszítéseinkben makacs elszántsága.