Újabb 12 pont Horthy Miklós bűneiről

Újabb tizenkét pontban próbáljuk felhívni a figyelmet arra, hogy Horthy Miklós kormányzó mivel írta be magát a magyar történelem dicstelen, fekete könyvébe.

1. Horthy Miklós 1920-tól 1944-ig tartó kormányzói időszaka alatt a magyar társadalom legnépesebb rétege nincstelen zsellérekből, uradalmi cselédekből, szegényparasztokból tevődött össze, ennek ellenére éppen ők rendelkeztek a legminimálisabb politikai érdekképviselettel mind országos, mind helyi szinten.

2. Míg a lakosság felét kirekesztették a politikai képviseletből, jelentősen bővítették Horthy Miklós személyes kormányzói jogkörét: egy 1933-ban meghozott törvény szerint a kormányzó korlátlan időre elnapolhatta az országgyűlés összehívását, és 1937-ben elvették az országgyűléstől azt a jogot, hogy Horthy Miklóst alkotmánysértés vagy törvényszegés esetén felelősségre vonhassa.

3. A városi törvényhatósági bizottságok (mai megfelelői kb. a képviselő-testületek) tagsága felerészben a legtöbb adót fizetőkből, vagyis a leggazdagabb emberek közül került ki. Őket választás nélkül nevezték ki ezekbe a testületekbe.

4. A városokban élőkkel szemben a falvak lakói semmilyen tekintetben nem szólhattak bele, hogy kik irányítják a saját településüket: a községeket nem választott vezetők, hanem az adott vármegye által kinevezett jegyzők irányították.

5. Horthy kormányzósága alatt a magyar lakosság fele, mintegy 4,5 millió ember földműves volt, az uradalmi cselédek száma a hozzátartozóikkal együtt 450 ezerre rúgott, míg a földnélküli napszámosok száma elérte az 500 ezret. Ennek ellenére az 1927–1931 között működő képviselőházban – többek között a korlátozott választójog miatt – a parasztok részesedése mindössze 3 (!) százalék volt.

6. A képviselőház második kamarájaként 1927-ben fölállt új, a nemzet egészét reprezentálni hivatott felsőházban az összlakosság felét kitevő parasztság képviselete mindössze 2 (!) százalék volt.

7. Habár a Nagyatádi-Rubinek-féle földreformtörvény alapján szétosztottak 1,2 millió holdat összesen 300 ezer kisbirtokos és napszámos között, ám az ország agrárfejlődését jelentősen gátló nagybirtokosi földstruktúra alapjaiban nem változott meg. A családonként kiosztott, átlagosan 1-2 hold nagyságú földterületekből nem lehetett megélni.

8. Több millió magyar embert sújtott a társadalombiztosítási kérdés megoldatlansága: a Horthy-korszakban a mezőgazdasági munkások nem részesültek semmilyen betegségi és baleseti biztosításban, és hiányzott a munkanélküliség elleni biztosítás intézménye is, holott az 1920-as években ez már Európa szerte általános volt.

9. Horthy Miklós kormányzása alatt korlátozták a civil szervezetek és a pártok működését: új egyesületek kizárólag a Belügyminisztérium engedélyével alakulhattak meg. Politikai gyűléseket kizárólag zárt és elkerített helyen, és csak előzetes bejelentés után lehetett tartani.

10. Habár a jogköre lehetővé tette volna, Horthy nem élt vétójoggal a több százezer magyar állampolgárt jogaitól és méltóságától megfosztó zsidótörvények ellen. Horthy a vétójog lebegtetését diplomáciai fogásként használta: 1939. januárjában az amerikai és angol nagykövettel folytatott tárgyalásán közölte, hogy vétójoggal él a tervezett második zsidótörvény ellen. Ígéretét nem tartotta meg.

11. Horthy Miklóssal kapcsolatban gyakran hangoztatott vélemény, hogy a kormányzó csak 1944 nyarán értesült a zsidók ellen elkövetett tömeggyilkosságokról. Ám ez nem igaz. Erről őt egy évvel korábban, 1943 áprilisában személyesen Hitler és Ribbentrop külügyminiszter tájékoztatta. A találkozóról fönnmaradt jegyzőkönyv szerint Hitler és Ribbentrop közölte Horthyval: „a zsidókat vagy meg kell semmisíteni, vagy koncentrációs táborokba szállítani” és „.ha nem tudnak dolgozni, el kell pusztulniuk. Úgy kell őket kezelni, mint a tuberkulózis bacilusát, amely megfertőzheti az egészséges testet”.

12. Az 1944. március 19-i német megszállás után Horthy – a közhiedelemmel ellentétben – a zsidók deportálására zöld utat adott a Sztójay-kormánynak. Az 1944. március 29-i minisztertanácsi ülésen Sztójay Döme miniszterelnök közölte: „a kormányzó az összes zsidó rendeletekre vonatkozólag szabad kezet adott a kormánynak, és azok tekintetében nem akar befolyást gyakorolni”.

Kácsor Zsolt

Kapcsolódó írásunk:
A múlt sötét árnyai: Horthy Miklós bűnei 12 pontban