Miért hatágú a Dávid-csillag

Takács Bogárka / nyest.hu

Felismerte volna-e egy középkori zsidó a Dávid-csillagot, és a mai olvasók felismernék-e a zsidóság hagyományos jelképeit? A válasz korántsem kézenfekvő. A nyelv és tudomány cikkéből még az is kiderül a Dávid-csillagról, hogy nem is csillagnak hívják. Hanem vajon micsodának?

Abban valószínűleg mindenki egyetért, hogy a Dávid-csillag ősi jelkép. De vajon mindig is ez az egyszerű formájú ábra volt a zsidóság szimbóluma, vagy ez viszonylag új fejlemény? Egyáltalán mit jelképez a Dávid-csillag – a zsidó vallást, a zsidókat mint népet, vagy valami egészen mást?

Szerte a világon

A Dávid-csillag olyan kézenfekvő szimbólum, hogy már az ókorban számos kultúra egymástól függetlenül is használta – vagy egyszerű díszítőelemként, vagy valamilyen többletjelentéssel felruházva. Ebben a hatágú csillag hasonlít az általunk korábban bemutatott szvasztikára.

Például Indiában népszerű dekorációs elem ez a fajta csillag, de vallási értelme is létezik. A hinduizmusban a szívcsakra jelképe a lótusz-szirmokkal övezett körbe írt hatágú csillag, a két háromszög a férfi és a női jellegek egyesülésére utal.

Újkeletű jelentés

A Dávid-csillag csak a közelmúltban vált a zsidóság szimbólumává. A középkorban a hatágú csillag varázserejű védelmező jelként szolgált, az ötágú csillaggal egyetemben. A kettő sokáig felcserélhető volt, nem volt jelentésük között különbség. Az efféle oltalmazó ábrákat keresztények és muszlimok is előszeretettel használták.

A Dávid-csillag előtt a menóra, a zsidó Templom hétágú mécsestartója volt az általános zsidó jelkép. (A közhiedelemmel ellentétben a menóra ágainak végén nem gyertyák voltak, hanem mécsesek.) Júda (Jehuda) bibliai törzsének jelképe, az oroszlán is gyakran felbukkant mint zsidó szimbólum. A következő, i. sz. 2. századból származó serlegen oroszlánok és menórák is láthatóak:

Harci eszköz?

A Dávid-csillag neve héberül meglepetésre nem ’Dávid-csillag’, hanem ’Dávid pajzsa’ (mágén Dávid). Ez a kifejezés a hagyományos imarendben is szerepel. Aki a közösségi Tóra-olvasás után a háftárát, a Tóra-szakaszhoz kapcsolódó prófétai szövegrészt olvassa fel, utána mond egy áldást, amiben Isten mint „Dávid pajzsa” jelenik meg. (A Sámuel imájában, a jelenleg általánosan használt magyar zsidó imakönyvben a 234. oldalon találjuk ezt az áldást.)

Léteztek olyan zsidó legendák, amelyek Dávid király pajzsának különleges védőerőt tulajdonítottak. Arról azonban nem volt a hagyományban egyetértés, pontosan hogyan is festett ez a pajzs, és milyen ábra volt rajta. Mások szerint itt nem egy konkrét tárgyról volt szó, hanem Isten védelmező erejéről; az áldás szövege is inkább erre utal, ráadásul az imákban „az atyák pajzsa” (mágén ávot) kifejezés is előfordul (181. o.).

A teljes írás ide kattintva olvasható el