Mai születésnapos: Sarah Aaronson, a cionista kémnő és vértanú

Kémszervezetet irányított huszonéves lányként, szembeszállt egy egész birodalommal. Amikor elfogták, minden kínzás ellenére sem vallott társaira és – azért, hogy biztosan ne törhessen meg – önkezével vetett véget a fogságban életének. Ő volt „a zsidó Jeanne D’Arc’.

A „szábrék” legelső nemzedékéhez tartozott, jómódú családja még a születése előtt kivándorolt a későbbi Izraelbe, „az első alijahullámmal”. Ő és a kortársai voltak a 19. század végén, „a cionizmus elsőszülöttei”. A zsidó történelem új korszaka, a hazatérés ideje pedig új női szerepeket igényelt és ő, Sarah aaronson volt, az, aki megalkotta ennek a szerepnek a modelljét, a bátor, erős és önfeláldozó harcosét: nem félt férfias lenni elszánt nacionalistaként.

Iskoláit soha nem végezte el, de bátyja, a világhírű botanikussá lett Aaron bíztatására számos nyelven megtanult, jól tájékozódott a leendő ország növényvilágában, mezőgazdaságában, remekül lovagolt, az imádott föld szinte minden négyzetméterét ismerte és segített Aaronnak a növények, ásványok begyűjtésében és elrendezésében.

Mindez nem jött rosszul számára, amikor kitört az első világháború és sokan úgy látták, hogy a jisuv esélyt kapott arra, hogy megszabaduljon a török uralomtól a britek segítségével.

Részt vett a Nili (héber betűszó, jelentése az, hogy Izrael Dicsősége sosem másítja meg szavát) nevű hírszerző csoport megalakításában, amely gyorsan a legnagyobb brit kémhálózatta fejlődött a Közel-Keleten és 1916-tól lényegében ő irányította a NILI palesztínai tevékenységét. Mozgatta az ügynököket és a pénzügyeket is kezelte. Szerelme, Avsalom Feinberg eltűnése után (róla sem feledkeztünk meg) végképp egyedül maradt és egyedül állt helyt egészen a letartóztatásáig. De hiába kínozták meg a török hatóságok, egyetlen szót sem tudtak kiszedni belőle. Mégis félt, hogy egy idő után nem bírja majd tovább, előbb-utóbb megtörik és inkább biztosra ment. Egy sikeresen elrejtett pisztollyal agyonlőtte magát mindössze 27 évesen egy még nem létező, remélt, álmodott haza érdekében, amely 30 évvel később valóban megszületett.

A zsidó Jeanne D’ Arc kultusza annak ellenére is hivatalossá vált Izraelben, hogy a sokáig kisebbségben lévő jobboldali cionizmus hőse és mártírja volt, szenvedélyes, önfeláldozó nacionalista. Legendává vált élettörténete egy új héber nőideált teremtett. Nem csak egy már és még nem létező hazáért halt meg.

A halált valóban megvető bátorsága a zsidó nők felszabadulásához is hozzájárult 100 évvel ezelőtt.