Mai születésnapos: Galla Miklós, egy abszurd, gyerekes zsidó viccmester

Ez annyira rossz, hogy már egészen zseniális, azt lehetne hinni, hogy ennek a mondának semmi értelme. És akkor jön Galla Miklós, a faviccek koronázatlan királya és minden világos lesz. Tényleg van olyan, ami úgy rossz, hogy nagyon-nagyon jó. Például Margit, Besenyő Pista bácsi felesége, vagy a Dallas főcímzenéjének átírása vagy egy olyan szóvicc, amelyért tulajdonképpen börtönbüntetés járna.

A 168 Óra írta meg, hogy Galla László, Galla Miklós édesapja az első világháború idején született, a fronton harcoló nagypapát csak a körülmetélésére engedték haza. Az után 43 évvel, hogy őt felvették Ábrahám szövetségébe, 1959-ben született meg a magyar abszurd humor, vagyis Galla Miklós. Aki Tanzániában tanult meg angolul, de érettségizni már nem volt se kedve, se ideje, mert azzal foglalkozott, hogy zenész legyen. Ad egy esélyt a dolognak, de egy reáltárgyból elsőre megbukott és a pótérettségire már el se ment. Most azt képzeljék, hogy mi lehetett volna belőle, ha még érettségije is van.

Jó zenész volt és zenei szakíróként is dolgozott, de találkozott Laár Andrással és ezen a ponton megváltozott a történelem. Megszületett a ’80-as években a L’ art pour l’art Társulat és a rendszerváltás idején a Hollószínház. És ebből a találkozásból született meg mindaz, ami még ma is nézhető a ’90-es évek televíziós kultúrájából, ami a legjobb volt akkoriban és most is hiányzik. A Besenyő-család. Pista bácsi, Margit, aki nem egészen biztos, hogy normális és a gyerekek. A sírnivalóan tompa faviccek aranykora. Ki a fene érti, hogy lehet ezeken a rémesebbnél rémesebb vicceken nevetni, de úgy, hogy a fulladásos halál réme fenyeget, ha elővesszük ezeket a darabokat. A magyar abszurd abszolút új minőséget jelentett az egyetemes emberiség számára: tényleg annyira rossz volt, hogy meg kellett rajta szakadni. És ez a legnehezebb. Vacakot mindenki tud csinálni, nem kunszt, de olyan borzadályt, amely így fénylik fel, így lebeg át az évtizedeken, amelyet máig is idézünk, ilyet soha senki nem tudott még csinálni a Monthy Python-on és rajtuk kívül. A ’90-es évek rövid évtized volt, amely már akkor véget ért, amikor széthullott a besenyő-család, Galláék valamin összevesztek és onnantól még tartott az évtized, csak már nem volt semmi értelme.

A felszabadult, értelmetlen, nosztalgikus ökörködés nagy pillanata volt a magyar filmtörténetben a Csinibaba Gálvölgyivel, Nagy Natáliával, vele és a többiekkel. Imádok élni, imádok élni, üvöltöttük extázisban a végén, mert úgy tűnt, hogy az tényleg jó. Ilyen csacsiságokkal is be lehetett csapni bennünket régen. Aztán kicsit eltűnt, de aki figyelt, megtalálhatta Gallát.

Írt, játszott, tulajdonképpen színész is lett és megkapta Koltai Róberttel még a nagy komédiások méltó jutalmát is, hogy eljátszhatták A Napsugár Fiúkat. Mindeközben valahol legyőzte, hála Istennek, a rákot. És a történésszel, Krauszt Tamással közösen dobott össze egy könyvet az MTK-ról, a címadás nem okozhatott nekik különösebb gondot, de a lényeg azért benne van: hajrá, MTK. Világos állásfoglalás.

Galla Miklós 58 éves, de még mindig őrzi gyermeki idétlenségét, amelytől a legtöbben már kénytelenek voltunk megválni és ha ő nem lenne, el is felejtettük volna bizonnyal. A Mester az idétlenség nagy művésze. Bízzunk benne, hogy tele van még rossz ötletekkel, hogy a legrosszabbakat még csak most tárja elénk, a következő 62 évében.

Isten éltesse 120-ig, vigyázzon nagyon magára.