Mai születésnapos: a világ leghíresebb számítógépének holokauszt-túlélő kifejlesztője

Jack Tramiel a Lodz-i gettóból került Auschwitzba, onnan Amerikába és az ő cége fejlesztette ki a ’80-as évek és minden idők legnépszerűbb személyi számítógépét, a Commodore 64-et. A ’80-as évek sztárját.

Hányas vagy? Ha 30-as, 40-es, esetleg ötvenes és a ’80-as években voltál huszon vagy tizenéves, esetleg kisgyerek, akkor a Te felnövésed is meghatározta a ’80-as évek vágyott álomgépe, a Commodore 64. A számítógépes játékok aranykora volt és a basic számítógép-nyelv tanulásáé. Két-három magyar korosztály is imádta, de valószínűleg nem jutott senkinek az eszébe, máig, hogy még ezt is egy zsidó embernek köszönhetjük, egy holokauszt-túlélőnek történetesen. A világ legnagyobb mennyiségben eladott személyi számítógépét, amely ma már, persze, nem több, mint technikatörténeti érdekesség, távoli múlt, poénkodó nosztalgia. Egy 30 évvel ezelőtti számítógéptípus az informatika őstörténetéhez tartozik, a 30-asok, 40-esek, 50-esek pedig az őskor tanúi csak, mint a ’19-es vöröskatonák a létező szocializmusban.

Jack Tramiel egyetlen gyerek volt, kamaszfiúként került Auschwitzba, édesapja nem élte túl a holokausztot. Már 18 évesen megházasodott egy másik túlélővel és Amerikába mentek. A fiú szívós, agresszív üzletemberré vált, főleg az árversenyben szeretett és tudott nyerni, mindig az ő terméke volt a megbízhatóak közül a legolcsóbb. Nem volt techguru, kopaszodó zsidóember volt csak rendkívüli üzleti érzékkel és szóltak neki, hogy a számítógépé a jövő, ő meg elhitte. Figyelt és megérezte ezt a jövőt, neki dolgozott az, aki a Commoder 64-et végül összerakta és a viszonylag olcsó, egyre olcsóbb, mindenki által beszerezhető C-64 lett a ’80-as évek személyi számítógépe az akkor még hatalmasnak számító 64 kilobájt memóriával.

A Commodore rég kiment már a divatból, de azelőtt annyira mindennapos volt, hogy sosem felejtjük el, ahogy számos más utódát már régen elfelejtettük azóta. Annyira semmi nem lesz menő, mint a maga idejében a Commodore 64, a C-64 volt. Valóban nem népszerű annyira azóta sem semmi.

Jack Tramiel, a lengyel zsidó, akinek a Commodore 64-et köszönhetjük, 1996-ban visszavonult, már előtte is eljárt iskolákba mesélni arról, mi történt vele az 1940-es években Lengyelországban. Egy életnyi páratlan, minden elképzelést felülmúló siker sem tette halványabbá Auschwitz emlékét. Ő volt a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum egyik legnagyvonalúbb támogatója. Mert az édesapja nem lehetett tanúja a sikerének.

A Commodore-64, ez a szívmelengető technikatörténeti emlék sem lett volna, maga a ’80-as évek, Jack Tremiel, egy holokausztttúlélő zsidó üzletember nélkül.