Ma lenne hatvan éves: Ofra Haza, az izraeli Madonna

Jemeni zsidók gyereke volt, a szegénynegyedben nőtt fel és izraeli nemzetközi sztár lett nagyon fiatalon, hogy aztán irtózatosan fiatalon meg is haljon és mítoszi hőssé váljon, a legkisebb lánnyá, akinek minden sikerült és megváltotta a nyomorúságot, hogy aztán a csúcson értelmetlenül abba kelljen hagynia. Izrael imádta Ofra Hazát és nem érti az egészet máig sem.

A jemeni zsidók hirtelen kerültek a modern Izraelbe, ahol hosszú időn keresztül nem lehettek otthon. Ofra Haza a szülei kilencedik gyereke volt, a Hatikva (Remény) nevű szegénynegyedben nőtt fel és már 12 éves korában világos volt, hogy ezen a hangon fog megszólalni hosszú évtizedek panasza, öröme, saját igazsága, a jemeni zsidóság Ofra Hazán keresztül fog belépni Izrael zenei életébe és az is kiderült nemsokára, hogy nem is áll meg a világhírig. Mintha a Jóisten mindenért kárpótolni akarta volna a családot, legalábbis megengedni, hogy megmutassák a társadalom alján lévő keleti zsidók, hogy kik ők, megmutassák az askenázi, európai zsidók középosztályos leszármazottainak, egykori arab honfitársaiknak, akik elűzték őket és a nem zsidó amerikai közönségnek is. Békekövet volt, üzent hazulra is, az arab világnak, ahová eredete szerint tartozott, voltak hívei az arab országokban is. Mintha tényleg az ő hangjával akarna mindent jóvátenni az, akinek a hangját köszönhette. A világzene világsztárja lett fiatal nőként és egyszer kis híján meghalt egy repülőgép-szerencsétlenségben.

Aztán a szerelmet is megtalálta, kicsit későn, de még épp időben. Teljes volt a kárpótlása a gyerekkorért, amely ugyanakkor szép volt és gazdag, minden szegénysége ellenére, onnan jön a dalkincs és az éneklés vágya, amely azzá teszi, akivé lesz. És amikor minden együtt van, az izraeli elektronikus sajtó közli a 43 éves énekes halálhírét, nemsokára kiderül, hogy HIV-fertőzött volt. Minden bizonnyal egy balul sikerült vérátömlesztés révén került a vírus a szervezetébe.

Idén már 60 éves lenne, de azóta sem érti senki. Istenáldotta tehetség volt, felszárnyalt a legsötétebb nyomorból, abból csinált világszínvonalat és ünnepet, amit még otthon tanult kilencedik gyerekként és amikor mindezzel kész volt, meghalt, pedig még ma is fiatal volna.

A negyed egyik parkjának egyik részét ott, ahol felnőtt, róla nevezték el 2007-ben és az egyetlen törekvés, amely enyhíthetné elvesztése fájdalmát, az lenne, ha a keleti zsidók otthonra lelhetnének mind és magától értetődően az izraeli társadalomban és eljönne Ofra Haza igazi Izraeljének ideje, ahol nem nehezülne el a szívünk annyira, amikor büszkén gondolunk rá, legyen áldás az emléke.