Ünnepeljük a szerelmet – jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma 16 óra 45 perckor köszönt be, a királynő holnap 17 óra 52 perckor távozik körünkből. Ezalatt honlapunk, Facebook-oldalunk, Instagram- és TikTok-csatornánk nem frissül. A MISPÁTIM hetiszakaszt olvassuk a Tórából ezen a héten. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!

„Ha héber rabszolgát vásárolsz, hat évig szolgáljon, a hetedik évben pedig menjen el szabadon, váltságdíj nélkül. Ha egyedül jön, egyedül távozzék, ha felesége van, akkor menjen felesége vele. Ha gazdája ad neki feleséget és ez szült számára fiakat vagy lányokat, a nő és gyermekei legyenek a nő gazdájáé, ő pedig távozzék egyedül. De ha azt mondja a szolga: szeretem uramat, feleségemet és gyermekeimet, nem akarok elmenni szabadon, akkor állítsa ura a bíró elé és vezesse az ajtóhoz vagy az ajtófélfához és gazdája fúrja át az ő fülét árral és azután szolgálja örökké.”
(2 Mózes 21:2-6)

Időben milyen szépen rímel egymásra a holnapi Valentin-nap és a fent idézett tórai szakasz! Hiszen a szerelmesek nem zsidó ünnepén kiket másokat is méltatnánk most, ha nem azokat a több ezer évvel ezelőtt élt rabszolgákat, akik olyannyira szerették házastársukat, hogy a szabadságukat is feláldozták érte! 

De mit is jelent az, hogy ezek az emberek „szerettek”?

Slavoj Žižek szlovén filozófus az egyik előadásában arról értekezik, hogy éppen olyan nehéz megválaszolni azt a kérdést, hogy mi a szeretet, mint azt, hogy mi az istenhit. Hiszen ha erre az egyszerű kérdésre – miért vagy szerelmes? – válaszolnunk kell, alighanem részletekkel hozakodunk elő. Felidézzük a kedvesünk mosolyát, jellemét, szemét, gondolkodásmódját, illatát – azaz csupa olyan dolgot, amit azért tartunk érdemesnek a felidézésre, mert szeretjük a kedvest. Azaz  ha nem szeretnénk, akkor a felsorolt tulajdonságai egyáltalán nem számítanának nekünk, magyarázza Slavoj Žižek. Amiből ternészetesen az következik, hogy a párunkat nem a mosolya, nem a jelleme, nem a szeme, nem a gondolkodásmódja, nem az illata miatt szeretjük, hanem ezek összességéért. 

Vagyis saját magáért. A maga teljességéért. 

A filozófus szerint ugyanez a helyzet az istenhittel is: képesek vagyunk részletekbe menően értekezni róla, de ha nincs hitünk, akkor ezek a részletek nem visznek közelebb az isteni lényeghez. Tömören talán úgy lehetne összegoglalni a gondolatmenetét a szerelemről és az istenhitről, hogy ha részletezed, akkor csak a felszínt karcolod; ha pedig megéled, akkor hiába is részletezed, mert a maga teljességében éled át, nem pedig a részleteiben.

Ennek tükrében mennyire mélyen emberi a fent idézett tórai szakasz! Mennyire mélyen megértő a Tóra az olykor teljes mértékben ésszerűtlen, logikátlan, acionális ésszel meg nem magyarázható érzelmek világával szemben… 

Habár a Valentin-nap nem zsidó ünnep, bizonyosan hittestvéreink között is vannak olyanok, akik számon tartják, így a szombat kimenetele után ajándékkal kedveskednek majd a párjuknak. Javasoljuk, hogy ne is részletezzék, miért teszik. Hiszen mindenképpen jól teszik. Nem kell magyarázni. Felesleges magyarázni. Ha a szerelem igazi, akkor éppen ez az, amire az ember nem tart igényt – csak a választottja teljességére. 

Jó szombatot!