Kakaó, kalács és emberség – egy apró gesztus, amely Mensch díjat érdemelt

Gerasdorf (hivatalos nevén Gerasdorf bei Wien) Béccsel körülbelül olyan kapcsolatban van, mint mondjuk Budapesttel Budakalász. A két település összeér, nem is nagyon tudni, hol végződik az egyik és hol kezdődik a másik. Azt azonban még a magyar nehézsúlyú Bécsbe járók sem nagyon tudják, hogy egyáltalán létezik. Álmos utcácskák, családiházak – tipikus alvóváros, ahol nem történik soha semmi, gondolhatjuk. Rosszul.

Pedig Gerasdorf bei Wien igenis nagy dolgok tanúja volt, igaz, nem 2022-ben, hanem 1944 és 1945 táján. A falu határában a nácik egy tábort működtettek, ahová magyar zsidókat zsúfoltak össze. Az egyik nap egy őr összehívta a tábor női lakóit és kihirdette, hogy aki tud németül és ért a házimunkához, lépjen elő. Braun Rózsa kilépett a sorból, majd nemsokára a Seidl család otthonában találta magát, ahol takarítania kellett. A ház asszonya, Anna Seidl és Rózsa megtalálták a közös hangot, olyannyira, hogy a Frau Seidl nemsokára ismét házimunkára hívatta a magyar nőt. Csakhogy, szólt az utasítás, ezúttal a gyerekkel együtt kell megjelennie a Seidl portán. Az osztrák családnál azonban nem munka, hanem lakoma várta a zsidó családot: kakaó és vajaskalács illatozott a terített asztalon, ráadásul Frau Seidl még ruhákat is csomagolt a gyerekeknek. Egyikőjük nem más volt, mint Benedek István Gábor, aki ma is a zsidó közösség aktív tagja, a Remény főszerkesztője.

„Semmim sem volt, csak egy hózentrógeres rövidnadrágom, de a családtól kaptam egy bundát, amely az ottani gyerekek egyikének régi kabátja volt. Ebben a kis bundában érkeztem meg aztán Bergen-Belsenbe…” – emlékezett vissza Benedek István Gábor.

Steven Geiger, aki az általa vezetett Mensch International Foundation munkája során pont az ilyen történeteket keresi, pár éve, meghallva a történetet, azonnal elhatározta, hogy utánamegy az eseményeknek. Munkáját Lukas Mandl volt alpolgármester – jelenlegi EU parlamenti képviselő – segítette. Az erőfeszítések nagyszerű emberi tartást és bátorságot tártak fel: Anna Seidl és családja bár nem tudott sokat tenni a gerasdorfi táborba zárt zsidók megmentésért, de egy dolgot megtehetett, ha egy rövid időre is, de a legfontosabb dolgot visszaadhatta nekik: az emberi méltóságukat.

Anna Seidl már nem él, de családja meghatódva vette át a Mensch díjat, amelyet azok kapják, akik sokat tesznek, vagy tettek a zsidóságért. Mensch díjat vehetett át Lukas Mandl és Alexander Vojta, Gerasdorf bei Wien polgármestere is, sőt, a díj történetében első alkalommal maga a település is megkapta a kitüntetést.

Benedek István Gábor, aki szintén átvehette az elismerést, beszédében meghatódva emlékezett vissza édesanyja történetére. Az eseményen részt vett Zsura Zoltán, Tótkomlós polgármestere, azé a településé, ahonnan a Benedek-Braun családot elhurcolták. Gerasdorf bei Wien polgármestere beszédében kijelentette: a két település hamarosan hivatalosan is felveszi a kapcsolatot egymással.

A megemlékezésen jelen volt Nagy Andor, Magyarország bécsi nagykövete, illetve Jaron Engelmayer, bécsi főrabbi is. Darvas István főrabbi rövid köszöntőjében a „soha többé” parancs fontosságáról beszélt.