Az engesztelés napja

Kol nidré: a jom kipur beköszöntő imája ebben az esztendőben szeptember 27-én vasárnap este hangzik el

A jom kipur ünnep héber szavának jelentése engesztelőnap. Alapja a Bibliában található: "A hetedik hónap tizedikén engesztelőnap legyen, szent gyülekezés, sanyargassátok lelketeket" (Mózes III. könyve, 23. fejezet 27. vers). A Tóra „a szombatok szombatjának” is nevezi ezzel fejezve ki különös jelentőségét. Egész napos (25 órás) teljes böjttel, igaz megtéréssel és imával kérünk megbocsátást istentől az elmúlt esztendőben esetleg elkövetett bűneinkért.

Az engesztelés napját (az első zsinagógai őszi hónap, tisri 10. napját) megelőzik a ros hasaná (újév) napjaitól számított úgynevezett „bűnbánó napok” (valójában „a megtérés tíz napja”), mely időszak alatt bocsánatot kell szereznünk a Mindenhatótól. A hagyomány szerint ilyenkor igaz szívvel kell megtérnünk, s akkor Isten megbocsát nekünk. Csakhogy mindez nem elég, mert a Talmud tanítása értelmében csak olyan bűnökre szerezhetünk így engesztelést, amelyeket Ellene vagy önmagunk ellen követtünk el. Ám azokra a vétkekre, amelyeket embertársaink ellen követtünk el, csak akkor nyerhetünk Istentől bocsánatot, ha előbb kiengeszteljük embertársainkat. (Héberül ad-sejörace esz-chavéraj = amíg meg nem békíti a felebarátját.) Ezért vált szokássá hagyományos zsidó körben, e napokban bocsánatot kérni még barátainktól is, ha netán valamivel akaratlanul megbántottuk-megsértettük volna őket.

Minden zsidó ünnepnek, a vallási jelentőségén túl, van természeti és történelmi jelentősége is. Jom kipurnak is volt ilyen vonatkozása. Hajdan, ősi időben ilyenkor a fiatal, eladó sorban levő lányok a mezőre vonultak, és körtáncot lejtettek, a bámészkodó fiúk szemeláttára és nyilván nagy örömére. Történelmileg pedig az ünnep arra emlékeztet, hogy – a hagyomány szerint (Pirké di rabbi Eliezer 46.) – ekkor érkezett le Mózes a Szináj hegyéről, a második kőtáblákkal, megbocsátást, engesztelést szerezve a nép számára az Örökkévalótól, az aranyborjú lázadása után.

Az ünnep kezdetekor (előestéjén) hagyományos ősi dallammal, egyre emelkedettebb hangerővel felhangzó imádság, a Kol-nidré sajátos hangulatot kölcsönöz a jom kipur estéjének. Ezt az imát, illetve annak különleges, fájdalmasan szép dallamát több neves zeneszerző is feldolgozta, többek között Maurice Ravel, Arnold Schönberg, Max Bruch

A Kol-nidré valójában nem is imádság, inkább egy ünnepélyes nyilatkozat, amely az esztendő során meggondolatlanul tett fogadalmak és ígéretek feloldását szolgálja. (Vigyázzunk, ebben az esetben is csak Isten vagy önmagunk esetére vonatkozhat a feloldás, nem embertársainknak tett ígéreteinkről van szó!) Az imát a kántor (az előimádkozó, esetleg kórus kíséretében) háromszor egymás után énekli el, ennek is hagyományos, mondhatni misztikus oka van. Mielőtt azonban elhangzana, a rabbi, kezében Tóra-tekerccsel körbejárja a zsinagógát, és zsoltárverseket mond. Majd egy elöljáró társával a kántor mellé áll, hogy így rabbinikus bíróságot (bét dint) alkossanak. Erre azért van szükség, mert „bíróságként” felhatalmazzák a községet, hogy ezúttal (egyszer az esztendőben) a hitehagyott zsidókkal együtt imádkozzanak.

A Kol-nidré imádság nem tiszta héber, hanem inkább arámi nyelvű, mert mintegy 2000 esztendővel ezelőtt, amikor ez az ősi ima keletkezett, a nép nyelve az arámi volt, és arra törekedtek, hogy azt mindenki megértse. (zsido.hu)