Napi Talmud - Szánhedrin 36: "Megtestesült jog"

Folytatjuk a Napi Talmud sorozatunkat. Korábban a Szánhedrin traktátusban már megtanultuk, hogy a bíráknak nem szükséges rabbiknak vagy kiképzett szakembereknek lenniük. Ennek ellenére vannak korlátozások arra nézve, hogy ki ítélkezhet halálos ügyekben. Egy nemrég tanult misna a következő származási követelményeket rögzítette:

„…nem mindenki alkalmas arra, hogy halálos ügyekben ítélkezzen, csak a papok, a léviták és olyan izraeliták, akik házasodhatnak pappal.”

A mai daf (Talmud-oldal) tovább árnyalja ezt a választ, és azt sugallja, hogy nemcsak a származás számít annak megítélésében, hogy ki ítélkezhet egy halálos ügyben:

Ráv Józef tanította: „Ahogyan a bíróság tiszta az igazságszolgáltatásban, úgy tisztának kell lennie minden testi fogyatékosságtól is.”

Ameimar ezt kérdezte: „Mi ennek a bibliai forrása?” – „Szép vagy, kedvesem, nincs benned semmi hiba.” (Énekek éneke 4:7)

Talán ez a vers testi hibára (és nem származási hibára) utal?

Ráv Áchá bár Jáákov így válaszolt: „A Tóra azt mondja: ‘És az Örökkévaló szólt Mózeshez: Gyűjts össze hetven férfit Izrael vénei közül, akiket ismersz mint népvezetőket és bírákat, és vidd őket a Találkozás Sátorához, hogy ott veled együtt álljanak … ők is hordozzák majd a nép terhét, és nem egyedül fogod viselni azt.’” (4Mózes 11:16–17) A „veled” kifejezés azt jelenti: olyanok legyenek, mint te.

A Talmud tehát kiegészíti a misna feltételét: Egy halálos ügy bírájának nemcsak megfelelő származással kell rendelkeznie, hanem testileg is épnek kell lennie – mint Mózes.

Később a szöveg a makacs és lázadó fiú törvényét tárgyalja (5Mózes 21:18–21), aki – meglepő módon – halálbüntetésben részesül e bűnért. A Jeruzsálemi Talmud ezt mondja arról, ki ítélkezhet ilyen ügyben:

„Ahogy a fiú apjáról és anyjáról is elmagyarázzák (hogy ha bármelyiküknek testi hibája van, akkor a fiút nem lehet elítélni), ugyanígy elmagyarázzák a bíróság véneiről is. Ahogy írva van: ‘Menjenek ki’ – ez kizárja a sántákat; ‘és mondják’ – ez kizárja a némákat; ‘kezünk nem ontotta e vért’ – ez kizárja az egykezűeket; ‘szemeink nem látták’ – ez kizárja a vakokat.” A vers tehát azt tanítja, hogy amiként a bíróság véneinek erkölcsileg épnek kell lenniük, ugyanúgy testileg is hibátlannak.

Ebben a részben a rabbik megállapítják, hogy ahogyan a szülők nem lehetnek testi hibások, ha fiukat mint lázadót a bíróság elé viszik, úgy a bíráknak is testi hibáktól mentesnek kell lenniük egy ilyen (halálos) ügyben. Az idézett vers, amely meghatározza, ki jogosult ilyen ügyben ítélkezni, a 5Mózes 21:7 -ből származik, és az “eglá arufá” rituálét írja le – az eltört nyakú borjú áldozatát. Amikor ismeretlen gyilkost követően egy testet találnak két város között, a papoknak és a bíróságnak áldozatot kell bemutatnia a közösségi bűn jóvátételére. A 7. vers szerint a véneknek ki kell mondaniuk ártatlanságukat – és a Jeruzsálemi Talmud rabbijai ebből vezetik le, hogy az ilyen bírák nem lehetnek sánta, némák, vakok vagy végtaghiányosak. A rituálé lényege, hogy a társadalmi kudarc – egy ártatlan ember meggyilkolása – felelősségét a vezetőknek vállalniuk kell.

Ez a bírákra vonatkozó testi és származási „tisztaság” követelmény a mai korban sokunk számára idegennek vagy igazságtalannak hat. Ma már tudjuk, hogy egy ember felmenői vagy testi képességei önmagukban nem befolyásolják negatívan ítélőképességét vagy igazságérzetét.

Ám mégis van egy tanulság, amit ezekből a szövegekből levonhatunk.

Rabbi Jacob M. Lesin a HaMeor ShebaTorah kommentárjában így ír:

„Megtanuljuk, hogy a Tóra utasításainak teljesítésére csak a test fizikai valóságán keresztül vagyunk képesek – így a lelkünk erői is részt vehetnek bennük…”

Egy ember sohasem tökéletes – különösen nem az Örökkévalóhoz képest. És mégis: az isteni parancsolatok beteljesítéséhez a fizikai érzékszerveinkre támaszkodunk. A vallási rítusok – csakúgy, mint az igazságszolgáltatás – alapvetően azon múlnak, hogyan tapasztaljuk meg a világot : látással, hallással, érzéssel. Az igazságos ítélethez minden körülményt figyelembe kell venni – a látványt, hangokat, érzelmeket, testbeszédet –, minden segít az igazság felismerésében.

A zsidóság sokszor az intellektuális megértésre fókuszál, de ez egy fontos emlékeztető: a világ, amelyben élünk, fizikai világ – amit nemcsak ésszel, hanem érzékszerveinkkel ismerünk meg. Ezek az érzékszervek – akár teljesen, akár részlegesen állnak rendelkezésünkre – szolgálhatják Istent: az igazság felismerésében, a micvák teljesítésében vagy a világ mélyebb megértésében.

A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla