A Zsidó Egyetem diákja lesz a gilvánfai Bogdán Erika

A Baranya megyei Gilvánfáról, az ország egyik legszegényebb településéről a tanulás révén ki lehet törni: egy 19 éves odavalósi lány, Bogdán Erika idén ősztől az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem hallgatója lesz.

A Mazsihisz honlapján már korábban beszámoltunk róla, hogy az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem felekezeti szociális munkás szak hallgatói és tanárai Háberman Zoltán tanszékvezető és Békési Ágnes docens vezetésével rendszeresen ellátogatnak az ország egyik legszegényebb településére, a Baranya megyei Gilvánfára, hogy kapcsolatot építsenek a helyiekkel, megismerjék és segítsék a mélyszegénységben élők életét. Munkájukhoz nélkülözhetetlen segítséget nyújt a pécsi hitközség előimádkozója, Heindl Péter, a kitörés esélyét kínáló helyi Tanoda egyik vezetője. S hogy ennek a bizonyos kitörésnek nem csak esélye, hanem ragyogó eredménye is van, példa rá egy tavaly érettségizett gilvánfai Bogdán Erika története, aki idén szeptembertől egyetemre jár: a rabbiképző szociális munkás szakos hallgatója lesz.

A 19 éves lány egy négy gyermekes, szegény roma család legkisebb gyermeke. Két nővére és egy bátyja van, a szülei csak nyolc osztályt végeztek, a család azonban a tanulni vágyó kislányt mindenben segítette. Erika Magyarmecskén végezte az általános iskolát – Gilvánfán ugyanis nincs iskola –, majd a pécsi Európai Üzleti Szakközép- és Szakiskolában érettségizett 2017-ben szociális munkás szakon. Mint mondta, nagy hatást gyakorolt a sorsának alakulására a már említett Heindl Péter, aki tanulmányai folyamán mindvégig egyengette az útját – és ez az út az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemre vezet. A fővárosi drága albérlet árakkal szerencsére nem lesz problémája, mivel ősztől a Református Cigány Kollégium lakója lesz.

Meleg kályha, ahová megyek – ez a mondat szaladt ki Erika száján, amikor a rabbiképzőről beszél, ahová nagy izgalommal, de még nagyobb elszántsággal készül. Erika ugyanis tisztában van vele, hogy a mélyszegénységből a kitörés egyik legbiztosabb módja a tanulás, és arról is meg van győződve, hogy – mint fogalmazott – „ha magamon tudok segíteni, akkor a családomon is szeretnék, mert vissza szeretném adni nekik mindazt a támogatást, amit kaptam”.

K. Zs.