Sírva és nevetve emlékezünk Rejtő Jenőre

Hetvenhat éve, 1943. január 1-jén fagyott meg Rejtő Jenő az ukrajnai Jevdokovóban, ahová munkaszolgálatra hurcolták egy nyilas lap feljelentéssel felérő cikke után. A legendás író mindössze 38 éves volt, és már nem is fog megöregedni soha – hiszen olvasói szeretetének köszönhetően a magyar irodalom halhatatlan szerzői közé került.

A zsidó polgári családban született Rejtő Jenőt eredetileg Reich Jenőként anyakönyvezték Budapesten, de ha ezen a néven bemutatkozott volna egy korabeli pesti kávéházban, akkor nem tudták volna, hogy kicsoda. A P. Howard nevet azonban ma is mindenki ismeri, még azok is, akik már nem is tudják, hogy mit jelentett valaha egy pesti kávéház. Rejtő Jenő kalandos életet élt, bár valószínűleg közel sem olyan kalandosat, amilyet az utókor a rövidre szabott, mindössze 38 évig tartó életútjába beleképzel. De hát ezzel kapcsolatban is megáll az a rejtői aranyköpés, amely szerint „minden valótlan tény felismerése egy lépéssel közelebb visz a való tényálláshoz”.

A való tényállás az, hogy habár Rejtő Jenő sokat bokszolt Pesten és sokat csavargott Európában, lényegében igazi író volt, aki kabaréjeleneteket és kalandregényeket írt, hogy megéljen, – s közben talán úgy érezte, hogy nincs ideje arra, hogy a Nagy Művet megírja. Pedig megírta, hiszen a Nagy Mű ő maga volt, pontosabban az a figura, akit a saját figurái – Fülig Jimmy és Piszkos Fred, az igazi Trebitsch és Troppauer Hümér, Tuskó Hopkins és Vanek úr – teremtettek meg.

Az Egyedül vagyunk című nyilas újság 1942-ben írt cikket arról, hogy a zsidó Rejtő kávéházban ül, holott munkaszolgálatos táborban volna a helye. A magyar hatóságok a feljelentéssel fölérő cikk után intézkedtek, így került az író Ukrajnába, ahol erős szervezete nem bírta el a megpróbáltatásokat: 1943. január első napjaiban halálra fagyott. Állítólag éppen január elsején halt meg, s utolsó mondata ez volt: „ez az év is jól kezdődik”. Ez azonban nem bizonyos, hiszen alakját számos bizonytalanság övezi – igaz, az utókor mindent megtesz érte, hogy a lehető legtöbbet kiderítse Rejtő Jenő életéből. A Petőfi Irodalmi Múzeum 2003-ban, míg a Mazsihisz intézményében, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárban tíz éve rendeztek tárlatot Rejtő emlékére. A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárban korabeli plakátokkal, színlapokkal, fotókkal és kávéházi enteriőrrel idézték meg az 1930-as éveket, a bizonytalan életrajz állomásait fennmaradt tárgyi emlékekkel, így kéziratokkal, hivatalos okmányokkal, első kiadásokkal dokumentálták. Ugyanitt elolvasható volt az írót halálba küldő nyilas lap cikke is.

Rejtő Jenő emlékét a 2018-as Zsidó Kulturális Fesztiválon is fölidézték: a Bob és Bobék Orchestra bemutató előadásában P. Howard halhatatlan alakjai keltek életre a Hegedűs Gyula utcai zsinagógában. 

K. Zs. 

Sír (a) felirat

Ki itt nyugtalankodik csendesen,
Író volt és elköltözött az élők sorába.
Halt harminchat évig, élt néhány napot,
S ha gondolkozott, csak álmodott
Néhány lapot. S mikor kinevették:
Azt hitte, hogy kacagtatott.
Most itt fekszik e nehéz
Temetői hant alatt,
Zöld koponyáján kiüt a csira
És azt álmodja, hogy él.
Szegény. Béke hangjaira!
Ámen.

(Rejtő Jenő)
(1905. március 29.-1943. január 1.)