Újra élettel telt meg a tatai zsinagóga

Nyolcvan év után újra imaszó csendült fel a tatai zsinagóga falai között. Augusztus 29-én és 30-án a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) és a budapesti Hunyadi téri zsinagóga körzet szervezésében, a Kuny Domokos Múzeummal együttműködve szombatfogadás, tóraolvasás, vallásközi diskurzus és koncert várta az érdeklődőket. A rendezvényre ellátogatott a Mazsihisz képviseletében Fináli Péter is.

Hosszú évtizedekig csupán néma tanúkként álltak a zsinagóga falai, amelyek e különleges napokon a szervezőknek köszönhetően újra élettel teltek meg. A budapesti Hunyadi téri zsinagóga kezdeményezésére most olyan településeket keresnek fel, ahol valaha voltak működő zsidó hitközségek, zsinagógák. A Tatára szervezett program által a zsinagóga falai visszakaphattak valamit abból a funkcióból, amit egykor szolgáltak, és amit több évtizede tragikus módon elveszítettek. A zsidó ima dallamainak hangjára a látogatók és a zsinagógai közösség együtt ünnepelték az életet e helyen.

A bejáratnál kiállított kép történelmi felvétele emlékezteti a látogatókat a tatai zsinagóga egykori szépségére. Fotó: Wierl Ádám

Az istentisztelet során tóraolvasásra is sor került, melynek különlegességét az adta, hogy egy több mint 130 éves tóra-tekercset használtak, amelyet a hagyományoknak megfelelően ezüst mutatóval (jád) kísértek.

Fináli Gábor rabbi a szombati ima jelentőségéről beszélt, arról, hogy a szombati ima megidézi a jeruzsálemi Szentély áldozati rendjét, ahol napi három áldozatot mutattak be. A három ima – reggeli, délutáni és esti – a hagyomány szerint az ősatyákhoz, Ábrahámhoz, Izsákhoz és Jákobhoz kötődik. A szombatfogadás a kidussal zárult. A rabbi elmondta, hogy a szombat nem tiltások gyűjteménye, hanem ajándék: lehetőség a megállásra, az elcsendesedésre és a közösségben való együttlétre.

Fotó: Wierl Ádám

Az eseményen több résztvevő is megosztotta személyes, családi történetét, felidézve a soá borzalmait és a kioltott életek szűnni nem akaró hiányát. Einhorn László, a Komárom-Esztergom megyei zsidó hitközség vezetője mesélt holokauszt-túlélő szüleiről és a tatai zsidó közösségről, akiknek száma a második világháborút követően szinte teljesen megfogyatkozott. Az egykori több száz fős, virágzó közösségből csupán néhányan tértek vissza, a zsinagógát eladták, a zsidó családoknak máshova kellett járniuk imádkozni. Einhorn László elárulta, mekkora öröm számára, hogy nyolcvan év után ismét élet költözött az épületbe. 

„Fontos, hogy ne csak gyászról szóljon a zsidó jelenlét vidéken, hanem arról is, hogy a zsidóság öröm, ének, közösség. Az imák nemcsak a falakban, hanem az emberek szívében rezonálnak.” – hangsúlyozta Fináli Gábor rabbi, aki beszélt arról is, mekkora kihívás ma a fiatalok megszólítása, akiket nem lehet a hagyományos módon bevonni, sokkal inkább alkalmazni kell a közösségi média felületeit, hogy kíváncsivá tegyék őket a múlt irányába. – Amíg nem érzi az űrt, hogy hiányzik valami az életéből, addig nem fogja keresni. Éhessé kell válni ahhoz, hogy vágyjanak erre a múltra."

A városvezetés is támogatja a zsinagóga újjáélesztését. Michl József polgármester elmondta: a város a jövőben „Bibliai örökségünk háza” címmel tervez állandó kiállítást.

Szűcs József múzeumpedagógus és helytörténész, a Kuny Domokos Múzeum munkatársa a kemma.hu oldalnak mesélt arról, hogy a tatai zsidóság múltja egyes források szerint egészen a 13. századik vezethető vissza. A második világháború azonban derékba törte a helyi zsidóság több évszázados történetét. 1944 májusában gettósították a város zsidó lakóit. A tatai gettóban mintegy 641 főt zsúfoltak össze, nemcsak a helyieket, hanem számos környékbeli község (pl. Kocs, Naszály, Vértesszőlős) zsidó lakosait is odahurcolták. Június végén az összegyűjtötteket tehervagonokba kényszerítették, és Auschwitzba deportálták. Utána még megpróbálták újraéleszteni a zsidó életet, hiszen egészen az 1980-as évekig működő hitélet volt Tatán - a megfogyatkozott közösség nem tudta kihasználnin és fenntartani a zsinagógát. 

Az utóbbi években kulturális és emlékhely funkciót töltött be e hely, ahol megemlékezésekre került sor, és ahova időnként a vallási események is visszatértek – felidézve a múlt szellemét.

"Fantasztikus dolog, hogy ott, ahol már nincs működő zsidó hitközség, újra visszahoznak valamit – és a helyiek is részt vehetnek benne" – emelte ki Szűcs József.

A két napos rendezvényt a szombat esti hávdálá zárta, amelyet klezmer- és izraeli dallamokat felvonultató koncert követett. A szervezők úgy vélik, ezek a rendezvényes közelebb hozzák az emberekhez a helyi zsidóság múltját, amiről sokan a mai napig nagyon keveset tudnak. A tatai zsidó közösség története nem csupán a gyász emléke, hanem közös múlt elválaszthatatlan része, amelynek feltárása minden érdeklődőt, helyi lakost és közösségi tagot gazdagíthat. Az ehhez hasonló hétvégi rendezvények hozzájárulnak az előítéletek lebontásához, és arra is emlékeztetnek, hogy a zsidó kultúra ma is élő és értékes örökség, amelyre Tata méltán lehet büszke.

Forrás: kemma.hu

Zucker-Kertész Lilla