Villányi András: A képek nem engednek tovább és választásra sarkallnak

2021. Szeptember 05. / 10:44


Villányi András: A képek nem engednek tovább és választásra sarkallnak

Szerző: Kácsor Zsolt

Scheiber Sándor-díjat kapott Villányi András fotóművész annak elismeréseként és megbecsüléseként, hogy mintegy fél évszázada kimagasló művészi színvonalú fényképeken örökíti meg a magyar zsidó közösség életét. Az ünnepélyes díjátadó pénteken volt a budai Ybl-villában, ahol az elismerést Soltész Miklós államtitkár adta át a díjazottnak. 


Villányi Andrást elsőként Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára méltatta, aki többek között azt mondta: a fotóművész nemcsak értéket mentett, de értéket is teremtett a magyar zsidóság életének megörökítése révén a fényképezőgépe mögött, és e gép mögött mindig ott volt a jó szem, a jó arányérzék és a kivételes figyelem. 

Az államtitkár páratlan és fantasztikus teljesítménynek nevezte, hogy Villányi András a pályája során mintegy félmillió fényképet készített a zsidóság hétköznapjairól, ünnepnapjairól és vallási életéről. Kiemelte: mindannyian küszködünk a múltból fakadó fájdalmakkal és nehézségekkel, de ha ezt a Teremtő felé fordulva hittel próbáljuk megélni, akkor az az öröm forrásává is válhat. 

IMG_20210903_141544.jpgBalról jobbra: Villányi András, Soltész Miklós, Baruch Oberlander, Heisler András

Szécsi József, a Keresztény-Zsidó Társaság főtitkára, a Scheiber Sándor-díjat odaítélő kuratórium elnöke is méltatta Villányi András munkásságát. Mint fogalmazott, a Soá utáni magyar zsidóság emblematikus alakjáról elnevezett díj azoknak adható, akik kiemelkedőt alkotnak a hebraisztika, a judaisztika, a zsidó oktatás, vallás- és művelődéstörténet, valamint a zsidók és nem zsidók közötti párbeszéd és tolerancia előmozdításának területén,  s a legteljesebb mértékben ebbe a körbe tartozik Villányi fotóművészete is. A művész a Soá utáni zsidóság életét örökítette meg, a múltat és a jelent, a soha el nem múló pillanatot, képein megjelennek a magyar ortodoxia és neológia mindennapjai a születéstől a halálig – mondta Szécsi József.

IMG_20210903_142010_1.jpgSoltész Miklós átadja a díjat Villányi Andrásnak (Fotók: Kácsor Zsolt)

– Megtiszteltetés számomra, hogy az általam tisztelt és nagyrabecsült tanítónkról, dr. Scheiber Sándor professzorról elnevezett díjat megkaptam. Mit tanultunk tőle? Azt, hogy nálunk, zsidóknál a betű nem öl, hanem szárnyal. A zsidó rabbi soha nem volt pap, aki egy titokzatos világ küldötteként hirdeti magát, paradicsomot ígér és pokollal fenyegetőzik, hanem mindig és mindenben maga az ember. Szabad emberként akar szabad emberekhez szólni és szabadságra akarja őket nevelni, vallotta a múlt század legnagyobb rabbija – mondotta köszöntő beszédében Villányi András. 

Hozzátette: „külön köszönöm feleségemnek, Zsuzsannának, hogy segítette képeim elkészítését, beállítását, a kiállítások megszervezését és elkészítését, s köszönet illeti családom többi tagjait is, mert lehetővé tették, hogy ezen az úton végig haladjak, mert ez az út nem volt egyszerű. Hiszen köszönettel tartozom az 1970-es és 1980-as években hatalmon lévő szerveknek, akik megfigyeltek és megfigyeltettek, mert így ők hívták fel a figyelmemet erre csodálatos zsidó történelmi útra. Ezt az utat ötvenen éven keresztül tudtam járni, tanulmányozni és dokumentálni”. 

A saját képeiről szólva Villányi András így fogalmazott: „fotóimat nem a különleges technikai eljárások jellemzik. Majdnem mindegyike fekete-fehér, azaz monokróm, hiszen ez a világ, amelyet megragadnak és megmutatnak, az maga is ilyen szélsőséges árnyalatokban éli meg saját összezsugorodott jelenlétét a világnak ebben a szegletében. A zsidó világszemlélet minden történelmi hányattatása ellenére alapvetően optimista. De az első tragédiáira pontosan emlékező nép is egyben, amely nem mítoszokban, mesékben vagy a fantázia köntösébe öltöztetve örökíti meg múltját, hanem tanításban, történeti ismeretekben”.

Mint kifejtette: a fotók lehetőségei korlátozottak, de mert képek, utunkat állják, nem engednek tovább, választásra és válaszadásra sarkallnak minket, feltéve, ha engedünk ennek a kihívásnak, s elfogadjuk őket vezetőinknek. A másik megoldás vaknak maradni – tette hozzá –,  s úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, ám ebben az esetben megkérdezhetjük magunktól, hogy mire számítunk attól az utókortól, amelyre vakságunkat hagyjuk örökül?

Villányi András kiemelte: ha egy tefilin leesik a földre, akkor a zsidó ember lehajol érte, felemeli és megcsókolja, hiszen a legenda szerint a zsidóság tefilin az Örökkévaló homlokán. Mint fogalmazott: „de ha a tanulás elméletté válik, akkor többször veszít irányából és erejéből. Tetteinkért nem mindig vagyunk felelősek. De legalább szándékunk legyen tiszta”.

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Zsidó világ
Jonathan Sacks rabbi Mózesről
2024. Március 17. / 08:26

Jonathan Sacks rabbi Mózesről