Rendhagyó megemlékezés helyszíne volt a fehérgyarmati régi zsidó temető annak alkalmából, hogy a hosszú évtizedekig elhanyagolt létesítmény most már rendezett, védett helyszínként őrzi a helyi zsidó közösség emlékét. A projekt a gondozatlan zsidó temetők megmentésére létrejött „Kezdeményezés az európai zsidó temetőkért" (Erhaltung und zum Schutz jüdischer Friedhöfe – ESJF) nevű szervezet révén valósult meg.
Prof. dr. Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke az eseményen köszönetet mondott az ESJF csapatának, amiért áldozatos munkájukkal országszerte hozzájárulnak a zsidó temetők megőrzéséhez, s köszönetet mondott a Németországi Szövetségi Köztársaság kormányának a pénzügyi támogatásért, ami lehetővé tette a projekt megvalósítását. Méltatta Fehérgyarmat város önkormányzatát és dr. Péter Csaba polgármestert, amiért felkarolták az egykoron virágzó helyi zsidó közösség emlékének ápolását, és köszönetét fejezte ki Winkler Miksának, a vidéki zsidó temetők önkéntes felügyelőjének, aki szintén részt vett az eseményen.
„Ez a temető különösen rossz állapotban volt, nehéz volt megtalálni, semmi nem jelölte a helyét, a sűrű bozót pedig a sírköveket is eltakarta” – idézte fel beszédében dr. Grósz Andor, majd kiemelte, hogy a német kormánynak és az ESJF-nek köszönhetően most egy kitakarított, bekerített, védett temetőt láthatunk a megmaradt sírkövekkel, amely „méltón őrzi az itt nyugvó elődeink emlékét.”
Ebben a térségben is – csakúgy, mint a legtöbb vidéki településen Magyarországon – a vészkorszak következtében a zsidó közösség teljesen eltűnt. A fehérgyarmati régi zsidó temető egyike annak a több mint 300 Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar vármegyei temetőnek, amelyek felmérésére és adatbázisba rendezésére néhány éve a Németországi Szövetségi Köztársaság biztosított pénzügyi támogatást.
Dr. Grósz Andor a fehérgyarmati zsidó temető egyik sírköve előtt
A fehérgyarmati zsidóság története szoros párhuzamot mutat sok más vidéki kisváros zsidó közösségeivel. Az első zsidók a 18. század második felében kezdtek ide települni, miután a helyi birtok tulajdonosa munkára hívta őket. Az itt élő zsidók kereskedelmi tevékenységeikkel és közéleti szerepvállalásukkal aktívan hozzájárultak a város polgári fejlődéséhez.
Az 1868–69-es magyarországi zsidókongresszuson a fehérgyarmati zsidó hitközség az ortodox irányzathoz csatlakozott. 1885-től a környező falvak rabbinátusai a fehérgyarmati rabbinátus fennhatósága alá kerültek. A zsinagógán kívül volt bét midrás, szent egylet (Hevra Kadisa) és fiúegylet. Az iskolát 1906-ban alapították, volt héder, Talmud Tóra és jesiva is.
A fehérgyarmati jesivát alapító Smuel David Halevi Jungreiss rabbi 1868-1893 között volt a város rabbija, az ő felújított síremléke is megtalálható a fehérgyarmati régi zsidó temetőben.
A kiegyezés utáni általános fellendülés, a magyarországi fejlődés helyi előmozdítói között találhatjuk a helyi izraelita hitközség tagjait. Ez a fejlődés, ha már lassuló erővel is, egészen a zsidótörvények bevezetéséig folytatódott.
A közösség élete tragikus fordulat vett a második világháború idején. 1944-ben, a náci megszállás után a fehérgyarmati zsidók 708 tagja, köztük 108 iskoláskorú gyermek a mátészalkai gettóba került. A csoportot nők, gyermekek, idősek alkották, hiszen a hadrafogható férfiak munkaszolgálatban ontották vérüket a hazáért, amely közben családjuk megsemmisítésére törekedett. Egy hónapig tartózkodtak a gettóban mostoha körülmények között, végül májusban a többség közönye és egy hangos kisebbség ujjongása közepette marhavagonba tuszkolták őket.
A borzalmakat a fehérgyarmatiak mintegy tíz százaléka élte túl, a vészkorszak után nyolcvannégyen tértek haza a városba, többségük a kényszermunkatáborokból és egy kisebb részük Auschwitzból.
A túlélők újjászervezték a zsidó közösséget, majd Izrael Állam megalakulását követően a helyi zsidók közül 23-an kivándoroltak Izraelbe, miután a többiek sem maradtak a városban. Ezzel mintegy két évszázad után végleg megszűnt a fehérgyarmati zsidó hitközség.
– Közösségeink pusztulása, így a fehérgyarmati megszűnése mellett szükséges az életet is felmutatni annak minden helyi formájában – mondta a Mazsihisz elnöke, hangsúlyozva, hogy zsinagóga, zsidó közösségi épületek, emléktáblák, botlatókövek híján akár a temető is szolgálhat erre a célra.
„Ami pedig bennünket, a magyarországi zsidóságot illeti, az áldozatok és a túlélők leszármazottjaiként nekünk kötelességünk zsidóként megmaradni, 80 év után is tovább vinni az elődök által felépített helyi világból mindazt, ami tovább vihető és magyarországi értékként felmutatható a következő nemzedékeknek. Ennyivel tartozunk az ebben, és a további 1500 temetőben nyugvó elődeink emlékének. Az ősök sírjai, itt Fehérgyarmaton is, adják mindennek a történeti mélységét, mutatják közösségünk történelmi begyökerezettségét” – zárta beszédét.
