Kibuc – egy új típusú társadalom, ahol mindenki egyenlő

Az elmúlt hetek tragikus eseményei miatt a figyelem középpontjába került egy izraeli településfajta: a kibuc. De mik is pontosan a kibucok? Hogyan és mikor jöttek létre, és mi volt a céljuk? Írásunkból kiderül.

A kibuc jelentése: gyülekezés, csoportosulás, többes szám: kibucim – egy olyan kollektív közösség Izraelben, amely hagyományosan a mezőgazdaságra épült. Amelyekben a vagyon egy jelentős része közös, és ahol az alapelv az egyenlőség.

Az első kibuc, amelyet 1910-ben alapítottak, a Degania volt.

Mára a mezőgazdaságot részben más gazdasági ágak, köztük ipari üzemek és high-tech vállalkozások váltották fel. A kibucok utópisztikus közösségekként indultak, a szocializmus és a cionizmus kombinációjaként. Az elmúlt évtizedekben egyes kibucokat privatizáltak, és változtattak a közösségi életmódon.

Az első Alija bevándorlói nagyrészt vallásosak voltak, a második Alija bevándorlói viszont főként világiak. A zsidó munkamorál így felváltotta a vallási gyakorlatot. Berl Katznelson, egy munkáscionista vezető fogalmazta meg ezt, amikor azt mondta: "Bárhová megy a zsidó munkás, az isteni jelenlét vele tart."

Az első kibucokat a felső Jordán-völgyben, a Jezréel-völgyben és a sharoni tengerparti síkságon alapították. A földet meg lehetett vásárolni, mert mocsaras és maláriával fertőzött volt. A cionisták úgy vélték, hogy az arab lakosság hálás lesz a földek fejlesztésével járó gazdasági előnyökért, és megközelítésük szerint az arab parasztok ellenségei az arab földbirtokosok (az úgynevezett effendik) voltak, nem pedig a zsidó földműves társaik.

Az első kibucnyikok azt remélték, hogy többek lesznek, mint földművesek.

Egy új típusú társadalom létrehozására törekedtek, ahol mindenki egyenlő és kizsákmányolástól mentes lenne.

Nem a kibucok voltak az egyetlen korabeli közösségi vállalkozások: a háború előtti Palesztinában a moshavimnak nevezett közösségi falvak is kialakultak. Egy moshavban az értékesítés és a nagyobb mezőgazdasági vásárlások kollektívak, de az élet más területei magánügyek voltak.

Gyerekek egy észak-izraeli kibucban 1967 körül

Az egyenlőség elvét egészen az 1970-es évekig rendkívül komolyan vették. A kibucosok nem rendelkeztek egyéni szerszámokkal, de még ruházattal sem. A kívülről kapott ajándékokat és jövedelmeket a közös kasszába adták.

A "Buchenwaldi Kibuc" a náci koncentrációs tábor,

Buchenwald 1945 tavaszán történt felszabadítása után a rugalmasság, az önmenedzselés és a mezőgazdasági képzés példája volt. Tizenhat túlélő fiatalember egy csoportja kezdetben a tábor barakkjaiban, majd a "Buchenwaldi kitelepítettek táborává" átnevezett táborban megszervezte és megalakította a "Buchenwaldi Kibucot", a háború utáni Németország első mezőgazdasági kollektíváját, hogy felkészítse a zsidókat a Palesztinába való kivándorlásra. Ez a hely több évig működött, és sok tagot fogadott. Izrael Állam megalakulása után, 1948-ban megalapították ott saját közösségüket, amelyet kezdetben szintén "Buchenwaldi Kibuc", majd "Netzer", végül Netzer Sereni néven emlegettek.

1933 és 1935 között Jugeals-Nazareth faluban működött Makhar, az egyetlen franciaországi zsidó kibuc. 1933 és 1935 között egy mezőgazdasági épületet bérelt Robert de Rothschild báró küldötte, hogy mezőgazdasági iskolát nyisson a fiatal francia zsidók számára, mielőtt elindultak volna Palesztinába, amelyet a britek 1917 decemberében, különösen Edmund Allenby tábornok Jeruzsálembe való megérkezésével hódítottak meg, és amelyet a Népszövetség 1920-as határozata alapján Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának kötelező területévé tettek. Makharhoz zsidó menekültek csatlakoztak, főként németek, de lengyelek, litvánok, oroszok, magyarok, hollandok, csehek, sőt amerikaiak is. Körülbelül 500-800 kibucnyik művelte így a 75 hektáros (190 holdas) területet. Az antiszemitizmus erősödése Franciaországban és Roger Dutruch alprefektus idegengyűlölő fellépése azonban végül Makhart bezárására kényszerítette. A lakosok többsége ezután Ayelet HaShaharba távozott.

A jeruzsálemi árvaház 1949-ben kiadott ajándék haggadájával köszönték meg az árvaháznak adott támogatásokat.

Egy másik különlegesség, egy ingyenes haggada-melléklet a Ma'ariv című izraeli napilapból, az 1960-as évek tájáról.

A Ma'ariv című napilap melléklete, 1960 körül

A Sefajim kibuc haggadája, amelynek a modern grafikán kívül az ad külön jelentőséget, hogy a kibuc neve egy Jesájá próféta (41:18) idézetre utal: „Kopasz hegyeken folyókat nyitok és a rónák közepén forrásokat; a pusztát vizek tavává teszem és az aszú földet vizeknek forrásaivá.” Ami azt a hősies munkát jelképezi, amivel az izraeli nép a kietlen pusztából virágzó kerteket, zöldellő mezőket létesített.

A Sefajim kibuc haggadája