Határon túl: feltárul a pozsonyi zsidóság története

A pozsonyi ortodox zsidó temető és a Szent Miklós-temető határán rendkívül ritka és értékes sírkövekre bukkantak, amelyek eredete egészen a 17. századra nyúlik vissza. Az egyedülálló leletekről a múlt héten tájékoztatott a helyi zsidó közösség. Radi Anita írása, a ma7.sk oldalról.

A Žižka utcai ortodox zsidó temető területén több mint 400 régi sírkövet tártak fel. Az egyedülálló leletekről Tomáš Stern, a pozsonyi zsidó vallási közösség elnöke tájékoztatott április 12-én. A sajtótájékoztatón részt vett Juraj Droba, Pozsony megye elnöke, Zuzana Aufrichtová, Pozsony-Óváros polgármestere, illetve Ján Budaj környezetvédelmi miniszter.

A megtalált sírkövek nemcsak szlovákiai, de európai viszonylatban is kiemelt jelentőséggel bírnak. Történelmi értékük felbecsülhetetlen, mivel minden hasonló lelet növeli a kulturális-társadalmi öntudatot. Éppen az országok, nemzetek és kultúrák történelmének ismerete szolgál alapul az egyén és a társadalom formálódásához, és a látókör kiszélesítéséhez – mondta a sajtótájékoztatón Juraj Droba megyei elnök.

A pozsonyi zsidó sírkert története a 17. század utolsó évtizedeibe nyúlik vissza, amikor a Pálffyak, a pozsonyi vár örökös ispánjai engedélyt adtak zsidó alattvalóiknak arra, hogy a várhegy és a Duna közötti telken temetőt létesítsenek. A sírkert 1847-ig a pozsonyi zsidó közösség fő temetkezési helyéül szolgált. Ezt követően az ortodox, később a neológ temetőbe temetkeztek a mai Žižka utcában.

A történelmi zsidó sírkert nagy része 1942–43 között pusztult el, amikor villamosalagutat terveztek építeni a várhegy alá. A sírkert felszámolásáról 1942-ben, a Tiso-féle fasiszta szlovák állam idején döntöttek. A sírokat exhumálták, a sírköveket méltatlan módon kitépték a földből, majd egy szemétgödörbe dobálták őket.

Mindössze 23 sírt hagytak a helyén, amelyek Chatam Sofer 19. századi ortodox rabbi sírja körül voltak, de azokat is betonlappal fedték le. A napjainkban látható Chatam Sofer-emlékhelyet 2002-ben adták át. Ekkor került sor a régi zsidó sírkert fennmaradt részének a felújítására, és az elhanyagolt részek rendbetételére.

A régi temetőből kitépett sírkövekről csaknem nyolcvan évig azt hitték, hogy örökre elvesztek. Mind az esemény, mind a sírkövek lerakatának pontos helye feledésbe merült, ugyanis akik erről tudtak, koncentrációs táborokban vesztették életüket. Az elveszettnek hitt sírkövekre teljesen véletlenül bukkantak rá az ortodox zsidó temető és a Szent Miklós-temető közvetlen határán, ahol az évtizedek alatt felgyülemlett föld- és hulladékréteg, fa és cserje borította őket. A sírkövek legtöbbje a 18. és a 19. század elejéről származik, ugyanakkor egyes darabok eredete egészen a 17. századra nyúlik vissza.

A zsidó közösség és Pozsony számára a feltárt leletek kétségtelenül óriási jelentőséggel bírnak, mivel olyan sírkövekről van szó, amelyek feliratai közös történelmünk egyik legfontosabb állomását dokumentálják  –mondta Tomáš Stern, a pozsonyi zsidó vallási közösség elnöke. 

Hangsúlyozta, hogy a 18. században a pozsonyi zsidó közösség a történelmi Magyarország legfontosabb zsidó közösségének számított. A feltárt sírköveken található feliratok segítségével számos emberi történet kelhet életre, amelyek mozaikdarabkák formájában egészíthetik ki a pozsonyi zsidóság történetét.

Juraj Droba kiemelte, hogy a zsidó kultúra Pozsony megye történelmének elválaszthatatlan részét képezi. Emellett szólt a megye további terveiről is, amelyek a zsidók történetének megőrzésére és ápolására irányulnak. Ilyen a szenci és a szentgyörgyi zsinagóga felújítása, vagy annak a holokauszt-emlékműnek a létesítése, amelyet a régi Tölténygyár (Patrónka) területén kívánnak elhelyezni a közeljövőben. Zuzana Aufrichtová emlékeztetett arra, hogy Pozsony mindig is multikulturális város volt, és ezt az Óváros a jövőben is szeretné fenntartani.

A pozsonyi zsidó közösség az idén emlékezik meg arról, hogy 730 év telt el a pozsonyi zsidók első írásos említésétől. Ez a III. András által kibocsátott városi privilégiumok szövegében szerepel, amelyet a király 1291-ben adományozott a városnak.

A zsidó lakosság a kezdetektől fogva Pozsony szerves részét képezte. Nincs annál megfelelőbb módja az évfordulóról és a pozsonyi zsidó közösség történetéről megemlékezni, mint ennek a történelemnek az egyik fontos fragmentumát feltárni – mondta Stern.

A pozsonyi zsidó közösség elnöke ismertette, hogy a leletek között olyan előkelő patríciuscsaládok sírkövei is megtalálhatók, akik egyenes elődjei Heinrich Heine német romantikus költőnek, vagy Marx Károly német filozófusnak. Egy másik, 1724-ből származó sírkő Simon Wolf Oppenheimer sírjáról származik, aki Oppenheimer Sámuel tudósnak, a császári udvar követének, kereskedelmi ügynökének és katonai ellátójának unokája volt.

Értékes, egyben szomorú eseményről tanúskodik Benjamin Wolf Pollak rabbi gyermekeinek kettős sírköve, amely 1719-ből származik, tehát az egyik legrégebbi feltárt sírkő. Figurális ábrázolásaival egyedülállónak számít, és eltér a hagyományos zsidó sírkövektől. Pollak a pozsonyi jesiva (a Tóra tanulmányozásának intézete) egyik alapítója volt.

A pozsonyi zsidó vallási közösség képviselői bíznak abban, hogy idővel több hasonló, vagy akár még régebbi sírkő is előkerülhet. Főként olyan darabok, amelyek a 17. századból, vagyis a temető megalapításának a korából származnak. A szakemberek természetesen minden egyes feltárt sírkövet dokumentálnak, és digitalizálnak. A ritka leletek hamarosan a nyilvánosság számára is megtekinthetők lesznek. A sírkövek egy részét lapidárium formájában tervezik bemutatni Pozsonyban.

(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2021/16. számában)