11.29. 15:37, kimenete: 11.30. 16:46 
Már megkezdődött az önkéntesek toborzása és válogatása az idei budapesti Maccabi Európa Játékokra. Munkatársunk is jelentkezett, és most javában táplálja a reményeket.
Jelentkeztem az idei Maccabi Európa Játékokra, szóval én is ott leszek 2019. július 29-e és augusztus 7-e között a „zsidó olimpián” Budapesten. Tudom, ez nyugtalanítóan hangzik, de mindjárt megmagyarázom. Szeretném rögtön az elején megnyugtatni azokat a sportolókat, akik erre az aggasztó hírre fölkapták a fejüket, hogy nem kell bennem konkurenciát látni, nem sportolóként leszek jelen, hanem civil önkéntesként.
Feltéve persze, ha átmegyek a szűrőn. Stílusosabban szólva megugrom a lécet.
Mert aki önkéntes akar lenni, annak át kell esnie egy személyes beszélgetésen. Én még nem tudom, hogy megugrottam-e a lécet, mindenesetre a héten átestem ezen a bizonyos beszélgetésen, és utólag nagyon sajnálom, hogy csak egyszer kell ilyesmire menni, mert nagyon jó volt. A Hidegkúti Nándor Stadionban beszéltünk meg találkozót, egy harmadik emeleti irodahelyiségben, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a zöld pályára. (Ja, igen, akinek a focipályáról esetleg eszébe jutott a foci: igen, a Maccabi játékokon lesz labdarúgás is!)
Befelé menet összefutottam György Bencével, a játékok sajtófőnökével, akivel elviccelődtünk arról, hogy milyen érdekes lenne, ha önkéntesként különböző sajtóorgánumokkal tartanám a kapcsolatot a versenyek alatt. De remélem, hogy Bence tényleg csak viccelt – elvégre túl sok újságírót ismerek ahhoz, hogy túl jó véleményem legyen róluk (figyelem: az utóbbi tagmondatban a szerző az önirónia eszközével élt).
Az irodahelyiségben az EMG 2019 nevű szervezőcég önkéntes divíziójának vezetője várja a jelentkezőket, de ettől a nagyon hivatalosnak hangzó címtől nem kell megijedni. A divízióvezetőt Dancsi Noéminek hívják, és igen kedves, igen mosolygós, igen barátságos nő. Arról érdeklődött, hogy milyen feladatokat látnék el a játékok alatt. Fogadhatom a sportolókat a reptéren, elkísérhetem őket a szállásukra, kommandírozhatom a versenyzőket a szállásról a versenyhelyszínekre, és így tovább. Ez nem olyan könnyű, mint amilyennek hangzik, hiszen a tervek szerint húsz sportágban háromezer (!) sportoló jön Budapestre, őket kell majd mozgatni a szállás és a helyszínek (Duna Aréna, Hajós Alfréd uszoda, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Orczy-kerti campusa, és az új Hidegkuti Nándor Stadion) között. Noémivel kicsit franciául is beszélgettünk, mert megtudtam róla, hogy élt Franciaországban. Nagyon lelkes volt amiatt a pár mondat miatt, amit franciául makogtam (hiszen franciák is jönnek a Maccabira), de ki kellett ábrándítanom, hogy az angol jobban megy.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy aki önkéntesnek jelentkezik, jó, ha tud egy-két idegen nyelvet, mert e nélkül nem fog menni.
Angolul beszéltük meg azt is, hogy mind a tíz napot nem tudom vállalni, de az első öt nap alatt rendelkezésre állok – ami pedig a munkát illeti, végül abban maradtunk, hogy reptéri fogadóberendezés leszek: a Ferihegyről kísérem majd a csoportokat a kijelölt hotelekbe.
Aki azt fontolgatja, hogy szeretne önkéntes lenni, de nem zsidó, azt megnyugtatom: nem kérdeznek rá arra, hogy az ember zsidó-e. A sportolók esetében ez elvárás, de önkéntes bárki lehet, aki megfelel. Tessék hát jelentkezni bátran, még vannak szabad helyek. Én meg a következő hetekben izgulok: remélem, jó benyomást tettem Noémire, és hamarosan mehetek a felkészítő tanfolyamra. Jó buli lesz, legalábbis remélem.
Persze, van B-tervem is. Mivel feltétlenül ott akarok lenni a budapesti Maccabi játékokon (ilyen alkalom nem lesz még egy az életemben), ha nem válok be önkéntesként, akkor jelentkezem tudósítónak. Nem egy ravasz terv, tudom. De működni szokott.
(Címlapképünk illusztráció)
