Az olaszországi Calabria védett völgyeiben nő egy egyedülálló citrusféle, a diamante citron, amelyet a zsidó hagyományban etrognak nevezünk. Ez a gyümölcs bütykös bordázatával és vastag, viaszos héjával sokkal több, mint egy egyszerű citrusféle. Évszázadok óta termesztik Calabria meleg mediterrán éghajlatán, ahol a tenger felől érkező meleg levegő és a hűvösebb hegyi szellő találkozik, ideális feltételeket teremtve e finom gyümölcs számára.
Az etrog a zsidó kultúra egyik különleges és szimbolikus gyümölcse, amit különösen szukotkor, a sátoros ünnep idején használunk a luláv csokrot alkotó négy faj (árbá minim) egyikeként. A citrusféle, amelyet gyakran Diamante citromként is emlegetnek, a zsidó közösségeknek hála világszerte nagy keresletnek örvend. Alapvető fontosságú azonban, hogy ezek az etrogok hibátlanok és makulátlanok legyenek.
A calabriai családok immár több mint két évezrede ápolják ezeket a fákat, és gyümölcsük a régió létfontosságú gazdasági erőforrásává vált. A nyár folyamán minden évben a világ minden tájáról érkező rabbik Calabriában gyűlnek össze, hogy leszüreteljék a legjobb etrogokat, és elküldjék azokat olyan országok zsidó közösségeinek, mint az Egyesült Államok, Izrael, Oroszország, Kanada és az Egyesült Királyság. A különleges szüretelők gyakran ideiglenes otthonokat létesítenek a régióban, helyi házakat bérelnek, és még zsinagógákat is alapítanak a napi imákhoz.
A calabriai gazdák, mint Angelo Adduci, a Consorzio del Cedro di Calabria elnöke, tisztában vannak vele, milyen értéket képviselnek ezek az etrogok – nemcsak spirituális, hanem gazdasági szempontból is.
A különleges citrusfélét darabonként akár 200 euróért is eladják a nemzetközi piacokon. Nem minden gyümölcs kerül azonban a vallási szertartásokra. A termés nagy részét, miután betakarították, az élelmiszer- és kozmetikai iparnak adják el sokkal alacsonyabb áron, de még így is fontos szerepet játszik a régió gazdaságában.
A calabriai etrog termesztésének hagyománya mélyen gyökerezik a térségben. A helyi családok generációk óta termesztik, és a szüret gyakran az évük középpontjában áll. Sőt, azt mondják, hogy hagyomány szerint a családok csak a jó etrogtermés után adták férjhez a gyermekeiket, biztosítva, hogy megengedhessék maguknak az esküvővel járó ünnepségeket és hozományokat.
Közben azonban számos kihívással szembe kell nézniük, elsősorban az éghajlat okoz nehézségeket számukra. Az etrog fái nagyon érzékenyek a fagyra. Ha a hideg miatt elpusztul a termés egy nagy része, a családok még évekig megérzik ennek hatását. Hiába ültetnek olyankor új fákat, azoknak évekre van szükségük ahhoz, hogy beérjenek és gyümölcsöt hozzanak.
E kihívások ellenére a zsidó közösség és a helyi calabriaiak közötti kapcsolat továbbra is erős. Generációk óta tárt karokkal fogadják a rabbikat, felismerve a régió gazdaságában és kultúrájában betöltött jelentős szerepüket. A két közösség közötti kötelék nemcsak a kereskedelemről szól, hanem a közös történelemről és tiszteletről is. Ahogy Adduci visszaemlékszik: „A rabbikat mindig is a közösségünk részének tekintettük”.
Egy olyan világban, ahol a hagyományok gyakran elvesznek vagy feledésbe merülnek, a calabriai etrog a folytonosság élő szimbóluma. A finom citrusféle, amelynek illata betölti a Riviera dei Cedri levegőjét, összeköti a dél-olaszországi földet a zsidó hit ősi gyakorlatával.
A The Times of Israel cikke alapján írta Zucker-Kertész Lilla.