Hogyan váltak a
házmesterek komoly hatalmi tényezővé a zsidóüldöző hatalom kezében Budapesten? Ezt
a kérdést eddig senki sem vizsgálta részletesen ebből a szempontból. Ádám
István Pál doktori értekezésének eredményeként legújabb könyvében dolgozta fel
ezt a témát.
Kutatása során
nemcsak a jelenség hátterét és előzményeit tárta fel, hanem annak utóéletét is
elemezte, ami szintén újdonságnak számít. A házmesteri munkakör ugyanis a
modernizálódó Budapest terméke: a századfordulótól kezdve a bérházak számának
robbanásszerű növekedésével együtt jelent meg és vált nélkülözhetetlenné.
A házmesterek
szerződéses viszonyban álltak a háztulajdonosokkal, de fizetést nem kaptak –
bevételeik a kapupénzből és a lakóktól kapott borravalóból származtak.
Feladataik közé tartozott a karbantartás és a lakókkal kapcsolatos
adminisztráció, miközben a szolgálati lakás számukra és családjuk számára
komoly egzisztenciális biztonságot nyújtott.
Ez a munkakör
elsősorban a vidékről érkező, alacsonyabb társadalmi státuszú emberek számára
jelentett lehetőséget a megélhetésre, gyermekeik taníttatására és társadalmi
felemelkedésre. A bérházas városokban a házmesterek szerepe különösen
felértékelődött a harmincas években, amikor a zsidótörvények értelmében a zsidó
lakók összeírása és megfigyelése is a feladataik közé került.
A háború alatt a
házmesterek valóságos kényurakká váltak: rajtuk múlott például, hogy a kijárási
tilalom idején a zsidó lakók miként juthattak élelmiszerhez. A kiszolgáltatott
emberek sokszor utolsó családi értékeiket ajánlották fel a házmesterek kegyeiért.
Ugyanakkor akadtak közöttük olyanok is, akik életük kockáztatásával zsidó
családokat bújtattak a vészkorszakban, és ezzel embermentő hőssé váltak.
A könyv arra is
kitér, hogy a háború után az igazolóbizottságok előtt miként szembesültek
egymással az egykori üldözöttek és az üldözésben kollaboráló házmesterek.
Ádám István Pál a téma alapos és kiterjedt forráskutatása után írta meg Házmesterek a vészkorszakban című könyvét, amelynek részleteiről a Mazsihisz aktuális podcast-adásában beszélgettünk.
Ádám István Pál (1974) társadalomtörténész. A Bristoli Egyetemen szerzett doktori fokozatot, majd Prágában kutatott és tanított, de dolgozott a washingtoni Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeumában is, jelenleg a budapesti Holokauszt Emlékközpont történésze.
