5 zsidó közmondás fanyar jiddis humorral fűszerezve – Ismerted őket?

Összegyűjtöttünk néhány szellemes zsidó mondást, amelyek nemcsak mosolyt csalnak az arcodra, hanem el is gondolkodtatnak. A jiddis humor egyszerre csipkelődő és mély – olyan, mint a sólet: egyszerűnek tűnik, mégis lélekig hatol. Fedezd fel azokat az életbölcsességeket, amelyek nevetve tanítanak, és tanítva nevettetnek! Elolvasni csak 2 perc, de emlékezni fogsz rá egy életen át.

1. Ha csak két választásod van, válaszd a harmadikat.

Szinte magunk előtt látjuk egy alacsony, kaftános bácsi képét, ahogy kalapja alatt mosolyogva intézi hozzánk „jótanácsát”. Nem volt ugyanis olyan stetl, ahol ne találtuk volna meg a falu bölcsét kérdeznivalónk esetén. Ám a bölcsesség sokszor az elengedésben rejlik: a mindig jó humorú rebbék megannyiszor csak viccesen legyintettek a nyugtalan fiatalokra. Az eleinte mérges kérdező viszont kis idő múltán biztos, hogy megértette a haszid gondolkodásmód lényegét.

2. A sólet mindig úgy sikerül, amilyen a kedves vendég.

Na igen, ha savanyú a vendég, még a bab is megsértődik. A régi zsidó háztartásoknál a sólet általában szombati menü volt – de ha a vendég panaszkodott, máris elment a jó étvágy. A derűs vendég viszont még a füstölt libanyakat is jobb ízűnek érezte, sőt, ezért bőszen dicsérte a háziasszonyt! Mert hiába a tűzhely, ha nincs hozzá mosolygó arc, igaz-e? Jegyezzük meg: a sólet nemcsak fő-, hanem érző étel is.

3. Ha valamit nem akarsz megtenni, az egyik kifogás ugyanolyan jó mint a másik.

Mondhatta ezt akár egy újdonsült asszony, miközben férjecskéje harmadszor is elfelejtett fát hozni a kályhába. A régi zsidó életben a tanulás szent volt és a favágásra ezért mindig akadt egy jó Talmud-idézet, amiért „most nem lehet”. A kifogás művészete ott virágzott, ahol a jiddis humor volt az anyanyelv. Mert ha már nem csinálod, legalább mesélj róla jól!

4. Ha éhes vagy, nyalj sót – akkor majd szomjas is leszel.

Az igazi fanyar jiddis humor egy ékköve. Az éhezés mindenhová elkísérte a zsidó népet, mondhatni, hozzászoktak már őseink. A haszid lét is tele volt küzdelemmel a túlélésért, amire mi volt a válasz? – hát természetesen a humor. A komor arc és „puffogás” csak megrövidíti az életet. De nevetve szenvedni azt jelenti, hogy a lélek még ereje teljében van!

5. Ha egy vár romba dől, azért még vár marad – ha egy halom trágya a magasba emelkedik, azért még halom trágya marad.

Végezetül, ez egy olyan mondás, aminek több változatát még ma is hallhatjuk apáinktól, nagyapáinktól. Jellemzően akkor hangzik el, mikor látják, hogy valakiből gyanúsan gyorsan lett „nagy ember”. A régi zsidó közösségek tudták: a méltóság nem a magasságon vagy terjedelmen, hanem az alapokon múlik. A vár még romjaiban is tiszteletet parancsol – a kupac meg kupac marad, akármeddig nő. Mert az érték nem hangos, hanem tartós.