Jó testvér, rossz testvér

Vitál Anna / Forrás: Vasárnap

Caracalla római császárról nem vérgőzös kegyetlenkedései, hanem az a nagyszerű fürdő jut eszünkbe, amelyet Rómában építtetett. Ez is volt vele a célja, így akart bevonulni a történelembe, nem pedig testvérgyilkosként.

Megtett minden tőle telhetőt, hogy ez a bűne feledésbe merüljön: megsemmisíttetett mindent, ami az öccsére emlékeztethetett, még a feliratokról is töröltette a nevét. Apjuk, Septimius Severus császár halálos ágyán megfogadtatta Caracallával és Getával, hogy jó testvérek lesznek, mert tudta, mekkora köztük az ellenségeskedés. Britanniai hadjáratára is azért vitte őket magával, hogy a kemény tábori élet, a közös célok közelebb hozzák egymáshoz a két fiatalembert. De alig hunyta le a szemét, és alig kiáltották ki mindkét fi át császárrá a katonák, folytatódott az ellenségeskedés. A fivérek külön étkeztek, külön háltak, és éjjel-nappal népes testőrséggel vették magukat körül, hogy a másik ne törhessen az életükre. Caracalla az öccse beleegyezése nélkül, nagy sietve szégyenletes békét kötött a kaledónokkal, hogy hazatérhessen, és a lehető leggyorsabban megszilárdítsa a hatalmát. Csapda Getának Rómában a testvérek a császári palota két különböző szárnyában rendezkedtek be, nem beszéltek, kerülték egymást. Az idősebbik a birodalom európai, a fiatalabbik pedig az ázsiai részét irányította volna, de Caracalla nem kívánt maga mellé társuralkodót: eldöntötte, hogy megöleti öccsét. Első kísérlete, amelyet a zajos szaturnália ünnepre időzített, kudarcba fulladt. Geta tudta, honnan fúj a szél, és még jobban megerősítette a testőrségét. Erre Caracalla taktikát változtatott. Azt állította, hogy békülni akar, és anyjukat kérte meg, hogy közvetítsen közöttük: hívja meg mindkettőjüket, beszélgessenek el hármasban úgy, mint régen, kíséret, testőrök nélkül. Így is történt, de Caracalla katonái hirtelen betörtek a helyiségbe, és Getát az anyja szeme láttára leszúrták. Caracalla sietett közzétenni, hogy az öccse merényletre készült ellene, ezt akadályozták meg a katonák. Ugyanezzel az ürüggyel végeztette ki Geta híveit is. Sokan voltak, mert Geta külsejében is, természetében is népszerű apjára ütött. Az egykorú források szerint Caracalla mintegy 20 ezer embert öletett meg arra hivatkozva, hogy öccsét támogatták. Aztán iszonyatos adóterheket rótt a lakosságra, hogy busás zsolddal biztosíthassa katonái hűségét. Mégis az ő kezüktől halt meg, úton Edessza felé. Amikor leszállt a lováról, hogy könnyítsen magán, egy katona hátba szúrta, majd a tisztek is rátámadtak. Az összeesküvés feje Macrinus pretoriánus prefektus volt, aki a császár postáját ellenőrizve felfedezte saját nevét egy feketelistán, és életét féltve úgy döntött, végez a zsarnokkal.

Volt egy jó Göring is a minden erkölcsi skrupulust nélkülöző, hiú, drogfüggő, elhízott Hermann Göringtől annyira különbözött az öccse, hogy sokan azt rebesgették: Albert más apától származik. Magas volt, karcsú, jóképű, vidám, szellemes, egészen olyan, mint a család barátja, a katolikus hitre tért zsidó orvos, Hermann von Epenstein, akinek Fanny Göringhez fűződő viszonya nyílt titok volt környezetük számára. (Hermann Göring apai ősei között is akadtak zsidók, ők azonban már a 15. században kereszténnyé lettek.) Az asszony jó húsz évvel volt fiatalabb depressziós, alkoholizáló férjénél, nem csoda, hogy másnál keresett vigasztalást. Sejtett-e valamit a férje, vagy sem, nem tudni, mindenesetre a Göring házaspár három fiával és a férj első házasságából származó két lánnyal évekig egy fedél alatt élt Epensteinnel, az orvos által megvásárolt és helyreállított Veldenstein várában. Innen származtatják Hermann Göringnek a középkorhoz, a lovagi élet attribútumaihoz való vonzódását. Albertre ezek a külsőségek nem voltak hatással, annál mélyebb nyomot hagyott benne Epenstein vallásossága. Élete végéig hívő maradt, ez volt a támasza utolsó éveiben. A két fi vér között hét év korkülönbség volt, természetük, érdeklődési körük teljesen eltérő, mégis nagyon ragaszkodtak egymáshoz. Az idősebbiket a katonai élet vonzotta, a fiatalabbikat a művészetek. Albert végül mégis üzletember lett, annak is nagyon sikeres. Bohém bonvivánként két kézzel szórta a pénzt, mindig gyönyörű nők társaságában lehetett látni. Az aláírás-hamisító gyűlölte a nácizmust, és nem titkolta a nézeteit. Emiatt rengeteg konfliktusa volt a hatalom embereivel, de bátyja mindig megvédte őt. Egy alkalommal valamilyen megjegyzése miatt a rendőrök elkapták, és az utcai kövezet felmosására kényszerítették, egy csoport zsidóval együtt. Egy tiszt elkérte az iratait, és amikor meglátta a Göring nevet, ijedtében az egész társaságot szélnek eresztette.

Ennek a névnek köszönhetően Albert zsidók tucatjainak mentette meg az életét, többek között úgy, hogy az üldözöttek számára szabadulást jelentő iratokra odahamisította bátyja aláírását, amelyet remekül tudott utánozni. Koncentrációs táborból is mentett ki embereket: gyári munkára kérte ki őket, majd segített nekik a szökésben. Amikor bátyjának köszönhetően helyet kapott a németek által kisajátított nagy csehországi cégek, többek között a pilzeni Škoda és a brünni fegyvergyár vezetőségében, egy sor szabotázsakciót szervezett, és kapcsolatba lépett a cseh ellenállással. Szomorú vég, a háború után a szövetségesek elfogták, és csak az általa megmentett zsidóknak köszönhetően nyerte vissza a szabadságát. Csehországban is azok mentették meg a börtöntől, akikkel a nehéz időkben jót tett. Egy ideig bujkálni kényszerült, mert az amerikaiak tanúként szerették volna felhasználni a nürnbergi perben, de ő a bátyja ellen nem volt hajlandó tanúskodni. Felesége egy fiatalabb férfi kedvéért elhagyta, és a kislányukat is magával vitte Dél- Amerikába. A nemrég még minden ajtót megnyitó Göring név most ellene fordult, hiába kilincselt, nem kapott munkát. Alkalmi fordításokból élt, korábbi fényűző körülményeihez viszonyítva nyomorgott, de emberi méltóságát megőrizte. A védelmezés, gondoskodás a természetében volt: 1966-ban, röviddel a halála előtt feleségül vette élettársát, hogy az özvegyi nyugdíjat kaphasson.

Bár sok zsidót megmentett, neve a mai napig nem került be a jeruzsálemi Yad Vashem embermentő igazainak névsorába. Az ok: a haláltáborokat szervező főnáci bátyja. Pedig a Göring fivérek történetében épp az az elgondolkoztató és reményt adó, hogy egy ilyen bátyának ilyen öccse lehet.