A beeri kibuc újjáépítése

2023. október 7-én a Be’eri kibuc a gázai határhoz közeli kibucok egyik legkeményebben sújtott települése volt. Körülbelül 340 terrorista hatolt be a kibuc területére a kora reggeli órákban, megöltek 101 ott élőt, és 36 embert foglyul ejtettek. A Young Israel of Scarsdale egy  csoportja a helyszínen járt, ahol törött játékokat találtak szétszórva az udvarokon, valamint kiégett otthonokat mindenütt. Sok bejáraton még mindig azok plakátjai és fényképei lógnak, akiket meggyilkoltak vagy akikről nem tudni, hogy hol vannak.

Yarden Tzemach, a Be’eri kibuc első visszatérő tagjainak egyike, aki már egy héttel október 7-e után nekilátott az újjáépítésne. Elmesélte a családok szörnyű történeteit, akiket saját otthonaikban gyilkoltak meg. A romok között sétálva Yarden beszámolt arról, hogyan építette fel családja három generációja az otthonukat ezen a helyen.

A nagyapja a kibuc alapítói között volt, és Yarden itt nőtt fel négy testvérével együtt. Szülei, öt gyermekük és azok családjai mind Be’eriben éltek, amikor a Hamasz megtámadta a kibucot.

Amikor Yarden évekkel ezelőtt visszatért Be’eribe, létrehozta a mangó- és avokádótermesztés infrastruktúráját a kibucban, és önkéntesként dolgozott a biztonsági csapatban. Shachar, az egyik testvére, szintén a biztonsági csapat tagja volt. Október 7-én reggel Yarden épp úton volt a barátaival a kibucon kívül. Miután értesült az eseményekről, már nem tudott átjutni az utakra állított blokádokon Be’eri felé. Telefonon próbálta a lehető legjobban segíteni a biztonsági csapat többi tagját és családját az inváziós terroristák elleni védekezésben.

Testvére, Shachar, a kibuc fogászati rendelőjét őrizte, amely rögtönzött sürgősségi központtá alakult, ahol több sebesült kibuctag feküdt, akiket egy mentős és egy kibucbeli orvos kezelt. Az órákig tartó harc után Shacharnak elfogyott a lőszere, és vissza kellett vonulnia a rendelőbe. Végül egy gránátot dobtak a rendelőbe, és mindenki, aki bent tartózkodott, életét vesztette.

Shachar Tzemach és felesége, Ofri és két gyermekük, Ella (4) és Netta (2).

Shachar hátrahagyta feleségét, Ofrit, valamint két gyermekét, a 4 éves Ellát és a 2 éves Nettát. Továbbá szülei, Shlomit és Doron, valamint fiatalabb testvérei, Yarden, Itai, Shai és Ido is gyászolják őt.

Yarden családjának többi tagja azon a napon csodával határos módon mind túlélte. Yarden eközben az IDF-fel próbált egyeztetni, miközben telefonon irányította autista testvérét, aki egyedül élt a lakásában. „Tudtam, hogy nem lesz képes bemenni egy biztonságos szobába, és belülről bezárni magát. És azt is tudtam, hogy nem fogja pontosan megérteni, mi történik. Ezért azt mondtam neki, hogy húzza be a függönyöket, kapcsolja ki a tévét, és maradjon a lehető legcsendesebb.”

Szerencsére a testvére nem esett pánikba. A kanapén ült, és csendben várakozott, miközben a két szomszédos lakást megtámadták. Valamilyen oknál fogva a terroristák az ő ajtaját kihagyták. A lövések és sikolyok közepette Yarden testvére teljes csendben várt egyedül 17 órán keresztül. „Azt mondtam neki, hogy ne csináljon semmi zajt, és maradjon távol az ablakoktól. Ő pedig hallgatott rám, miközben egész nap telefonon tartottam vele a kapcsolatot.”

Amikor Yarden a kibuc másik oldalán élő szüleivel beszélt, azt tanácsolta nekik, hogy találjanak módot az óvóhely ajtajának bezárására, és húzódjanak a szoba sarkaiba, távol a lövöldözéstől. A szülei két túrabotot kötöttek össze, hogy bezárják az óvóhely ajtaját, miközben a terroristák feldúlták otthonukat, és több mint 15 órán keresztül a nappalijukban tartózkodtak, mielőtt a hadsereg megérkezett.

Yarden csak egyszer sírta el magát, miközben családja történetét mesélte, amikor arról beszélt, hogyan érkeztek meg túlélő családtagjaival a Holt-tenger közelében lévő ideiglenes szállásra, ugyanazokban a pizsamákban, amelyeket a támadáskor viseltek. Elmentek zoknit és fehérneműt vásárolni, de egyetlen pár zoknit sem találtak a boltokban, mert mint kiderült, emberek százai rohantak el azonnal, amint meghallották, mi történt, hogy ruhát vásároljanak a részükre. Könnyeit törölve Yarden azt mondta: „Mindenki segíteni akart nekünk. Ez volt az első alkalom a támadás kezdete óta, hogy nem éreztük magunkat egyedül.”

A mély gyász ellenére, egy héttel október 7-e után Yarden és egy túlélőkből álló csoport Be’eriből minden nap 90 percet utaztak, hogy dolgozzanak a kibucban. Elhatározták, hogy újjáépítik életüket.

A több tucat golyónyomot viselő óvodaépület és a kiégett házak némasága mellett most az újjáépítés hangjai töltik be a kibucot. Yarden a játszótér romjain át a reggeli napfény melegétől megvilágított fákra néz, és azt mondja: 

„Nem adjuk fel. Soha. Minden nap új házakat építünk, megjavítjuk a rendelőt és az iskolákat. Reméljük, hogy 2026-ra befejezzük az újjáépítést, és akkor  Be’eri lakóinak többsége visszatérhet az otthonába.”

A Young Israel of Scarsdale csapata reméli, hogy következő látogatásukkor visszatérhetünk erre a játszótérre, és újra hallhatják a gyerekek nevetését, amint végigcseng a kibucon.

A kibuc bejárásáról szóló videó a képre kattintva tekinthető meg.

Az aish.com írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla