A Mikéc hetiszakasz általában
egybeesik Hanuka Szombatjával. Bölcseink összefüggést találtak a tórai textus
és Hanuka között. A Tóra hetiszakaszának első szava („és történt”) kifejezés. Mestereink
szerint minden olyan elbeszélésben, amely ezzel kezdődik valami bekövetkező negativitásra
utal. Nézzük! József börtönben van,
apja azt hiszi, hogy szeretett fia halott. A testvéreket lelkiismeret
furdalás gyötri, aggasztja őket apjuk állapota. A dolgok, javulására nincsen
sok remény. A hetiszakasz utolsó mondata sejteti, hogy a problémák általában
nem megoldhatatlanok: „…menjetek fel békében apátokhoz” – mondja József, aki
még nem fedi fel magát testvérei előtt! A béke kifejezéssel felvirrad a remény.
Brájta Megilát Táánit
tanítja: „Kiszlév hónap huszonötödik napján kezdődik Hanuka és nyolc napig
tart”. A Szentély visszafoglalása és a Hanuka csodája i.e. 165-ben történt. A
görögök elleni háború i.e. 169-165-ig tartott, amikor a Szanhedrin Simont,
Mátitjáhu ben Johanán, a felkelés elindítójának egyetlen élő fiát kiáltotta ki
uralkodónak. A Hanuka posztbiblikus ünnep, de üzenetének jelentősége óriási.
A Talmudban (Sábát 23b)
olvassuk Rává véleményét, aki azt mondta: „Ha annyi pénzed van, hogy választani
kell a szombati kiddus-bor és hanukai gyertyák között, akkor mi a teendő? A
kiddus erősebb, mert gyakori, vagy talán a hanukai gyertya erősebb a csoda
hirdetése (pirszumé niszá) miatt?... A hanukai gyertya az erősebb”. (Rambam Hilhot
Hanukka 4:12) szerint. „A hanukai gyertya meggyújtása kellemes parancs, ugyanakkor
az embernek úgy kell teljesítenie, hogy áthassa a csoda történelmi élménye. Az
ünnepet hassa át I-ten dicsősége, a hála az zsidókért tett csodákért”!
A világon minden múlandó és romlandó. Igaz ez az ideákra és az emlékekre
is, mivel idővel elveszítik erejüket és vitalitásukat. Amikor azonban az Ḥanuka
gyertyák meggyújtásáról van szó, felfedezzük, hogy az I-tenbe vetett hit sohasem
fogy. Éppen ellenkezőleg, a nehézségek és a környező sötétség ellenére továbbra
is fennáll, sőt virágzik is. A Tórában kifejezett tiszta szellemiség örök,
ezért folyamatosan növekszik. Más, átmeneti ötletek azonban elhalványulnak és
lejárnak. Ezt a csodálatos eszmét szeretettel magáévá téve az egész zsidó nép a
lehető legpéldásabb módon (mehádrin min hámehádrin) teljesíti az Ḥanuka
gyertyák meggyújtásának micváját, minden este egy-egy gyertyát adva az utolsó
estéig, amikor nyolc gyertya világít. (Peniné Háláchá 11/ 2)
A zsidók ellen gyakorolt heves nyomás meggyújtotta a szikrát lelkükben, és
amikor a görögök megérkeztek Modiin faluba, azzal a szándékkal, hogy Matitjahu
ben Joḥanan főpapot bálványimádásra kényszerítsék, Matitjahu fellázadt és megölte a görög tisztet
és a vele lévő hellenizálódott zsidókat. Cselekedete újdonság volt, mert
ahelyett, hogy – a többi jámbor zsidóhoz hasonlóan – meghalt volna I-ten
nevének megszentelésekor, úgy döntött, inkább ő végez az elnyomóval (ld. fent
héberül is). Ezzel a tettével, fiaival együtt, felemelte a görögök és a
hellenizáció elleni lázadás zászlaját. A háború nehéz volt. Juda Makkabi. – Matitjahu
fiai közül a legmerészebb, – vezette a harcosokat. Bátorsággal és ügyességgel a
hasmoneusok legyőzték a görög erőket, és két év harc után sikerült
meghódítaniuk Jeruzsálemet. Kiszlév 25-én, 3596-ban (i.e. 165-ben) megkezdték a
Szentély megtisztítását és az áldozati szolgálat eredeti állapotának
helyreállítását. Ekkor történt az olaj csodája. (Peniné Háláchá 11/3-4)
Az olaj csodája jobban kifejezi a Ḥanukát, mint bármely más (zsidó) szimbólum. Bár
a második Szentély elpusztult, és a hasmoneusok minden politikai eredménye
elveszett, de a Szóbeli Tan tanulmányozása, amely ebben az időszakban alakult
és kristályosodott ki, örökké tart. Az olaj csodája megmutatta a Tóra örök
dimenzióját, azt a képességét, hogy természetfölötti módon világítja meg a
sötétséget. A Tóra révén sikerült
túlélnünk a hosszú, sötét száműzetést. Az
olaj csodája megmutatta, hogy a zsidó nép egyedülálló, különbözik az összes
többi néptől, és lehetetlen leigázni, vagy kioltani hitét. (Peniné Háláchá
11/4-5)