A Hanukáról másképpen! – Szerdócz Ervin rabbi ünnepi írása

A Mikéc hetiszakasz általában egybeesik Hanuka Szombatjával. Bölcseink összefüggést találtak a tórai textus és Hanuka között. A Tóra hetiszakaszának első szava („és történt”) kifejezés. Mestereink szerint minden olyan elbeszélésben, amely ezzel kezdődik valami bekövetkező negativitásra utal. Nézzük! József börtönben van, apja azt hiszi, hogy szeretett fia halott. A testvéreket lelkiismeret furdalás gyötri, aggasztja őket apjuk állapota. A dolgok, javulására nincsen sok remény. A hetiszakasz utolsó mondata sejteti, hogy a problémák általában nem megoldhatatlanok: „…menjetek fel békében apátokhoz” – mondja József, aki még nem fedi fel magát testvérei előtt! A béke kifejezéssel felvirrad a remény.

Brájta Megilát Táánit tanítja: „Kiszlév hónap huszonötödik napján kezdődik Hanuka és nyolc napig tart”. A Szentély visszafoglalása és a Hanuka csodája i.e. 165-ben történt. A görögök elleni háború i.e. 169-165-ig tartott, amikor a Szanhedrin Simont, Mátitjáhu ben Johanán, a felkelés elindítójának egyetlen élő fiát kiáltotta ki uralkodónak. A Hanuka posztbiblikus ünnep, de üzenetének jelentősége óriási.

A Talmudban (Sábát 23b) olvassuk Rává véleményét, aki azt mondta: „Ha annyi pénzed van, hogy választani kell a szombati kiddus-bor és hanukai gyertyák között, akkor mi a teendő? A kiddus erősebb, mert gyakori, vagy talán a hanukai gyertya erősebb a csoda hirdetése (pirszumé niszá) miatt?... A hanukai gyertya az erősebb”. (Rambam Hilhot Hanukka 4:12) szerint. „A hanukai gyertya meggyújtása kellemes parancs, ugyanakkor az embernek úgy kell teljesítenie, hogy áthassa a csoda történelmi élménye. Az ünnepet hassa át I-ten dicsősége, a hála az zsidókért tett csodákért”!

A világon minden múlandó és romlandó. Igaz ez az ideákra és az emlékekre is, mivel idővel elveszítik erejüket és vitalitásukat. Amikor azonban az Ḥanuka gyertyák meggyújtásáról van szó, felfedezzük, hogy az I-tenbe vetett hit sohasem fogy. Éppen ellenkezőleg, a nehézségek és a környező sötétség ellenére továbbra is fennáll, sőt virágzik is. A Tórában kifejezett tiszta szellemiség örök, ezért folyamatosan növekszik. Más, átmeneti ötletek azonban elhalványulnak és lejárnak. Ezt a csodálatos eszmét szeretettel magáévá téve az egész zsidó nép a lehető legpéldásabb módon (mehádrin min hámehádrin) teljesíti az Ḥanuka gyertyák meggyújtásának micváját, minden este egy-egy gyertyát adva az utolsó estéig, amikor nyolc gyertya világít. (Peniné Háláchá 11/ 2)

A zsidók ellen gyakorolt heves nyomás meggyújtotta a szikrát lelkükben, és amikor a görögök megérkeztek Modiin faluba, azzal a szándékkal, hogy Matitjahu ben Joḥanan főpapot bálványimádásra kényszerítsék, Matitjahu fellázadt és megölte a görög tisztet és a vele lévő hellenizálódott zsidókat. Cselekedete újdonság volt, mert ahelyett, hogy – a többi jámbor zsidóhoz hasonlóan – meghalt volna I-ten nevének megszentelésekor, úgy döntött, inkább ő végez az elnyomóval (ld. fent héberül is). Ezzel a tettével, fiaival együtt, felemelte a görögök és a hellenizáció elleni lázadás zászlaját. A háború nehéz volt. Juda Makkabi. – Matitjahu fiai közül a legmerészebb, – vezette a harcosokat. Bátorsággal és ügyességgel a hasmoneusok legyőzték a görög erőket, és két év harc után sikerült meghódítaniuk Jeruzsálemet. Kiszlév 25-én, 3596-ban (i.e. 165-ben) megkezdték a Szentély megtisztítását és az áldozati szolgálat eredeti állapotának helyreállítását. Ekkor történt az olaj csodája. (Peniné Háláchá 11/3-4)

Az olaj csodája jobban kifejezi a Ḥanukát, mint bármely más (zsidó) szimbólum. Bár a második Szentély elpusztult, és a hasmoneusok minden politikai eredménye elveszett, de a Szóbeli Tan tanulmányozása, amely ebben az időszakban alakult és kristályosodott ki, örökké tart. Az olaj csodája megmutatta a Tóra örök dimenzióját, azt a képességét, hogy természetfölötti módon világítja meg a sötétséget.  A Tóra révén sikerült túlélnünk a hosszú, sötét száműzetést.  Az olaj csodája megmutatta, hogy a zsidó nép egyedülálló, különbözik az összes többi néptől, és lehetetlen leigázni, vagy kioltani hitét. (Peniné Háláchá 11/4-5)