Napi Talmud - Szánhedrin 27: Összeesküvő tanúk

A Dáf Jomi cikksorozatot folytatva most továbblépünk a Bava Batráról a Szánhedrin traktátusra. A korábbi írásokat  itt  találják meg.

Az elmúlt néhány oldal során a Gemara a tanúskodásból kizárt tanúk törvényeit vizsgálta. A mai dáf elején a Gemara egy vitát hoz a zomem tanúk (azaz „összeesküvő tanúk”) kapcsán. Ez egy nagyon specifikus eset: nem arról van szó, hogy két tanúpár egymásnak ellentmondó vallomást tesz, hanem arról, hogy az egyik tanúpár azt állítja, hogy a másik tanúpár nem is lehetett ott, ahol állítólag látták az eseményt – tehát a tanúskodásuk fizikailag lehetetlen volt.

Például: ha két tanú azt vallja, hogy látták, amint Rúven kedd reggel New Yorkban ellopott egy órát, és egy másik tanúpár azt vallja, hogy az első két tanú valójában Bostonban volt azon a keddi reggelen, akkor az első pár összeesküvő tanúnak minősül. A második tanúpár nem az eredeti vallomás tartalmát cáfolja, hanem azt állítja, hogy az első tanúk nem lehettek tanúi annak, amit állítanak.

Ilyen esetben az első tanúk vallomása nemcsak hogy semmissé válik, hanem ugyanazt a büntetést kapják, amit az általuk hamisan vádolt ember kapott volna. Ha például lopásról tanúskodtak, akkor nekik kell megfizetniük a lopott tárgy értékének kétszeresét – mivel a vádlott is ennyit fizetett volna, ha elítélik.

Mivel az összeesküvő tanúk bizonyítottan hazudtak, a jövőben minden ügyben érvénytelen tanúnak számítanak. A Gemara azonban vitát rögzít arról, hogy ez a státusz mikortól kezdődik :

Abaje szerint: visszamenőlegesen érvénytelen a tanúságuk. Rává szerint: csak attól az időponttól kezdve, amikor lelepleződnek.

Abaje úgy véli, hogy az összeesküvő tanúk már attól a pillanattól kezdve érvénytelenek, amikor hamis vallomást tettek. Tehát ha valaki december 1-jén tanúskodik, majd január 1-jén kiderül, hogy nem mondott igazat, akkor minden, amit december 1-től kezdve tanúként mondott, semmissé válik. Rává viszont úgy véli, hogy a tanúk csak január 1-től kezdve minősülnek érvénytelennek.

A Gemara így magyarázza érveiket:

Abaje azt mondja, hogy a tanú visszamenőlegesen válik alkalmatlanná, mert már akkor gonosz embernek számított, amikor először tanúskodott. És ahogy a Tóra mondja: „Ne fogj kezet a gonosszal, hogy hamis tanú legyél” (2Mózes 23:1) – ebből azt tanuljuk, hogy gonosz ember ne lehessen tanú.

Abaje érve tehát az, hogy mivel tudjuk, hogy a tanú már az első vallomásakor is hazudott, onnantól kezdve nem szabad elfogadni tőle semmit .

Rává ezzel szemben azt mondja, hogy a tanú csak attól az időponttól kezdve minősül érvénytelennek, amikor lelepleződött, mert az összeesküvő tanúk kizárása egy jogi újdonság.

Mi az, amitől a második tanúpárosnak jobban hiszünk, mikor az elsőre is támaszkodhatnánk? Hiszen normál esetben, ha két tanú mond valamit, és két másik mást, egyiknek sem hiszünk . Az, hogy ebben az esetben mégis a második tanúknak hiszünk, rendhagyó – épp ezért csak attól kezdve alkalmazható, hogy ez az újdonság megjelent, azaz amikor lelepleződik az első tanúpáros.

A Gemara ezután egy másik magyarázatot is ad Rává álláspontjára:

Vannak, akik szerint Rává valójában egyetért Abajéval, hogy visszamenőlegesen kellene érvényteleníteni a tanúságukat. De azért mondja mégis, hogy csak előrefelé érvénytelenek, mert ellenkező esetben komoly anyagi károk keletkeznének.

Ez azt jelenti, hogy ha visszamenőleg érvénytelenítenék az összeesküvő tanúk minden vallomását, akkor az összes korábbi ítéletet is semmissé kellene tenni, ami sok embert károsítana meg.

Végül a Gemara Abaje véleményét fogadja el – ami különleges, mert csak hat olyan eset van az egész Talmudban, ahol Abaje győz Rávával szemben.

A My jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla