Napi Talmud - Szánhedrin 11: "Az interkaláció okai"

A Dáf Jomi cikksorozatot folytatva most továbblépünk a Bavat Batráról a Szánhedrin traktátusra. A korábbi írásokat itt találják meg.

Ahogy legutóbb láthattuk, a szökőévek gyakorlata – vagyis egy második Ádár hónap hozzáadása bizonyos évekhez – azért került bevezetésre, hogy a holdnaptár jobban igazodjon a napévhez, és biztosítsa, hogyszezonális ünnepeink a kijelölt évszakon belül maradjanak. Bár ez a folyamat a negyedik században vált szabványossá a 19 éves ciklus bevezetésével, hét szökőévvel – ahogyan ma is gyakoroljuk –, a Misna idejében ezt még évről évre a nászi, vagyis az izraeli zsidó közösség politikai vezetője által kinevezett bírák döntötték el. Ők Ádár hónapban határozták meg, hogy szükséges-e még egy Ádárt beiktatni Niszán előtt.

Láttuk azt is a Ros Hásáná traktátus egyik véleményében, hogy az évet azért kell szökőévvé nyilvánítani, hogy a Pészah a tavaszi napéjegyenlőség utánra essen. A mai lapon a rabbik más szempontokat is megvitattak, amelyeket figyelembe vettek a döntés során:

A bölcsek azt tanították: az évet csak akkor lehet szökőévvé nyilvánítani, ha erre szükség van az utak rongálódása miatt; vagy a hidak állapota miatt; vagy a pászkaáldozatokhoz használt kemencék miatt; vagy a diaszpórából érkező zsidók miatt, akik elindultak otthonaikból, de még nem érkeztek meg az utazási késedelmek miatt. Az évet azonban nem lehet szökőévvé nyilvánítani a hó, a hideg vagy azon diaszpóra-zsidók miatt, akik még el sem indultak otthonukból.

Ebben a nézőpontban az interkaláció elsődleges célja az, hogy megfelelő módon megünnepelhessék a zsidó naptár legfontosabb ünnepeit. Ennek egyik kulcsfontosságú eleme az áliját háregel, vagyis a jeruzsálemi zarándoklat lehetősége, hogy áldozatokat mutassanak be. Ez a bráitá felsorolja azokat a tényezőket, amelyek akadályozhatják az embereket abban, hogy eljussanak Jeruzsálembe, például az utak és hidak téli rongálódását. Egy további hónap hozzáadása időt biztosít ezen infrastruktúrák helyreállítására, valamint az esőzések által megrongált pászkakemencék megjavítására, hogy az emberek Niszán hónapjában juthassanak el Jeruzsálembe, és bemutathassák pászkaáldozataikat.

További fontos szempont volt, ha Ádárban hírt kaptak arról, hogy a diaszpórából sok zsidó már úton van Jeruzsálem felé, de az időjárási vagy politikai körülmények miatt késedelmet szenvedtek, és valószínűleg nem érnének oda időben Pészahra. Ez elegendő indok lehetett egy második Ádár beiktatására. Azonban a hó és a hideg – amely, ahogyan Rási magyarázza, kellemetlenebbé teszi az utazást, de nem teszi lehetetlenné –, nem elegendő indok a naptár módosítására, ahogyan a azok a diaszpóra-zsidók sem, akik még el sem indultak otthonról. A hideg idő és a késlekedő utazók önmagukban nem indokolják a évek átrendezését.

Miután felsoroltuk azokat a tényezőket, amelyek elegendőek a szökőév kihirdetésére, és azokat, amelyek nem, a Gemára most néhány köztes tényezőt tárgyal:

A bölcsek tanították: az évet nem lehet szökőévvé nyilvánítani a fiatal kecskegidák, a bárányok vagy a repülni még nem tudó galambfiókák miatt. Azonban ezek a szempontok támogató tényezőként figyelembe vehetők a döntés során.

Az, hogy sok újszülött gida és bárány még túl kicsi a pászkaáldozathoz, vagy hogy a galambfiókák még nem fejlődtek ki eléggé – tehát valószínűleg nem lesz elég madáráldozat azoknak, akiknek szükségük van rá, például a nemrég szült asszonyoknak, akik gyakran az ünnepi zarándoklat során mutatták be áldozataikat –, önmagában nem elég ok a szökőév kihirdetésére. Azonban ezek a tényezők más szempontokkal együtt mégis figyelembe vehetők.

Rási kifejti, hogyan működhetett ez a gyakorlatban. Már említettük, hogy bizonyos helyzetek (például a sérült utak) önmagukban is elégséges indokok lehettek az interkalációra. Egy másik bráitá környezeti tényezőket is említ, amelyek elegendőek lehetnek a döntéshez: például ha az árpa még nem érett be, ha a gyümölcsök nem értek be megfelelően, vagy ha a tavaszi napéjegyenlőség Pészah utánra esik. Mindezek hasonló célokat szolgálnak: Pészahnak tavaszi ünnepnek kell maradnia, az új gyümölcsöknek készen kell állniuk Sávuot idejére stb.

Mivel vita van arról, hogy ezek a tényezők önmagukban elegendőek-e a döntéshez, vagy kombinálni kell őket másokkal, Rási megjegyzi, hogy a fejletlen bárányok és madarak egy másik szezonális tényezővel együtt hozzájárulhatnak a szökőév kihirdetéséhez.

Ezek a különböző bráiták, amelyek eltérő fontosságú tényezőket sorolnak fel, megmagyarázzák, miért volt szükség egy bírói testületre e döntések meghozatalához. Most már jobban megérthetjük ennek az összetett döntési folyamatnak a bonyolultságát.

A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla