Napi Talmud - Bava Batra 174: „Garantálom"

A Dáf Jomi egy több évszázados gyakorlat, amelynek során a babiloni Talmud egyetlen oldalát tanuljuk meg minden nap, meghatározott időbeosztás szerint. Ilyen ütemben a ciklus befejezése 7,5 évet vesz igénybe.
A My Jewish Learning úttörő célkitűzése, hogy a zsidó tanulás e globális projektjét széles közönség számára is elérhetővé tegye, mi pedig igyekszünk rendszeresen közzétenni ezeket a tanításokat.

A mai daf kétféle kezességet tárgyal: a szokványos kezest és a feltétel nélkülit. Ha valaki szokványos kezességet vállal egy adós helyett, a hitelező csak akkor fordulhat a kezeshez, ha az adósnak nincs vagyona, amiből behajtható lenne az adósság. Ezzel szemben a hitelező bármikor követelheti a tartozást egy feltétel nélküli kezestől, függetlenül az adós helyzetétől.

Mi hozza létre ezeket a kezességi formákat?

Ráv Huna szerint, ha valaki így szól egy potenciális hitelezőhöz: „Adj neki kölcsönt, és én kezes vagyok,” vagy: „Adj neki kölcsönt, és én visszafizetem az adósságot,” vagy: „Adj neki kölcsönt, és én köteles vagyok visszafizetni az adósságot,” vagy: „Adj neki kölcsönt, és én visszaadom neked a pénzt,” – ezek mind olyan kifejezések, amelyek szokványos kezességet hoznak eredményeznek. Ha viszont valaki így szól: „Adj pénzt neki, és én feltétel nélküli kezes vagyok,” vagy: „Adj pénzt neki, és én visszafizetem az adósságot,” vagy: „Adj pénzt neki, és én köteles vagyok visszafizetni az adósságot,” vagy: „Adj pénzt neki, és én visszaadom neked a pénzt,” – ezek feltétel nélküli kezességet hoznak létre.

Felismerjük a mintát? Nem annyira az számít, hogy a kezes milyen szavakkal fejezi ki az adós visszafizetési szándékát, hanem az, hogy milyen igével jelöli a kölcsönnyújtás aktusát. Ha a hitelezőt arra utasítja, hogy „kölcsönözzön” pénzt, akkor szokványos kezességet ajánl. Ha viszont azt mondja, hogy „adjon” pénzt, akkor feltétel nélküli kezességet vállal.

Mivel a Gemara mindig tartogat csavart, itt is felmerül egy kérdés:

Felmerült egy dilemma a bölcsek előtt: Mi a halacha, ha valaki így szól: „Adj neki kölcsönt, és én feltétel nélküli kezes vagyok”? Vagy ha így szól: „Adj neki pénzt, és én szokványos kezes vagyok”?

Ha a beszélő azt mondja, hogy „kölcsönözz” – ami kifejezetten a szokványos kezességgel van összefüggésben –, de azt állítja, hogy ő feltétel nélküli kezes, mi a helyzet? És hasonlóképpen, ha azt mondja, hogy „adj,” de egyértelműen kifejezi, hogy szokványos kezes kíván lenni – hogyan döntünk?

Rabbi Jichák véleménye:

Ha valaki a szokványos kezesség nyelvezetét használja, az szokványos kezességnek számít, még akkor is, ha a „adj” szót használja. És ha valaki a feltétel nélküli kezesség nyelvezetét használja, az feltétel nélküli kezességnek számít, még akkor is, ha a „kölcsönözz” szót használja.

Rabbi Jichák szerint tehát a kezes önmagát meghatározó kijelentése („feltétel nélküli kezes” vagy „szokványos kezes”) felülírja az általa használt igét. De Ráv Hiszdá és Rává két különböző irányból támadják Ráv Huna eredeti kijelentését:

Ráv Hiszdá így szól: Az ebben a vitában említett kifejezések mind feltétel nélküli kezességet jelentenek, kivéve: „Adj neki kölcsönt, és én kezes vagyok.”

Rává így szól: Az ebben a vitában említett kifejezések mind szokványos kezességet jelentenek, kivéve: „Adj neki pénzt, és én visszaadom neked a pénzt.”

Ez a két vélemény egymásnak szögesen ellentmond, hiszen Ráv Hiszdá szinte mindent feltétel nélküli kezességnek tekint, míg Rává szinte mindent szokványos kezességnek tart. Álláspontok sokaságát láthatjuk, és a Talmud nem kínál több elemzést vagy további vitát, így még abban sem vagyunk biztosak, hogy az egyes rabbik álláspontja mögött milyen érvek húzódnak meg.

Egy még extrémebb álláspont is elhangzik:

Már bár Ameimár ezt mondta Ráv Ásinak: Apám a következőt mondta: Ha valaki így szól: „Adj neki pénzt, és én visszaadom neked a pénzt,” ez a kifejezés annyira kötelező érvényűvé teszi a kezest, hogy a hitelezőnek semmilyen követelése nem lehet az adóssal szemben.

Ez az álláspont – miszerint egy ilyen megfogalmazás teljes mértékben mentesíti az adóst a kötelezettség alól, és minden felelősséget kizárólag a kezesre hárít – túlzónak bizonyul a Gemara szerint:

De ez nem így van. Sőt, az adós nem mentesül a hitelezővel való ügyintézés alól, hacsak a kezes nem veszi el a pénzt a hitelezőtől, és nem adja oda saját kezűleg az adósnak.

Van mód arra, hogy a kezes kizárólagosan felelőssé váljon az adósságért, de ez megköveteli, hogy a kezes fizikailag közvetítőként járjon el a pénz átvételében és átadásában. Bár a szavak sokféle kezességet létrehozhatnak, ebben az esetben önmagukban nem elegendőek.

A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla
A Bava Batra 174 itt olvasható