Napi Talmud - Bava Batra 171: „Tartozom neked"

A Dáf Jomi egy több évszázados gyakorlat, amelynek során a babiloni Talmud egyetlen oldalát tanuljuk meg minden nap, meghatározott időbeosztás szerint. Ilyen ütemben a ciklus befejezése 7,5 évet vesz igénybe.
A My Jewish Learning úttörő célkitűzése, hogy a zsidó tanulás e globális projektjét széles közönség számára is elérhetővé tegye, mi pedig igyekszünk rendszeresen közzétenni ezeket a tanításokat.

Legutóbb a Misnában egy vitát olvastunk Rabbi Jehuda és Rabbi Josei között arról, hogy mi a teendő, ha egy adós részleges törlesztést hajt végre. Rabbi Jehuda azt állította, hogy a hitelezőnek el kell tépnie az eredeti tartozásról szóló kötelezvényt, és újat kell írnia a fennmaradó összegre. Rabbi Josei ragaszkodott ahhoz, hogy az eredeti kötelezvény érvényben maradjon, és a hitelező csak nyugtát adjon az adósnak a már befizetett összegről. A Misna úgy mutatja be a vitát, mintha a két rabbi személyesen, hevesen vitázott volna a kérdésről, amit – ahogyan legutóbb tanultuk – egy harmadik (és jóval későbbi) fél, Ráv oldott meg egy kompromisszumos állásponttal.

Ma ennek a vitának egy másik változatát találjuk. A mai laphoz tartozó bráita így magyarázza:

Ahogyan tanították: Ha 1000 dínárral tartozik, és ebből 500-at kifizetett, a tanúk eltépik a kötelezvényt, és újat írnak számára, az első dátumától kezdve. Ez Rabbi Jehuda véleménye.

Rabbi Josei azt mondja: Ez a kötelezvény maradjon a helyén, és írjanak nyugtát.

A bráita ebben az esetben is két véleményt mutat be, ugyanattól a két rabbitól, akik a Misnában is szerepeltek. Rabbi Jehuda ismét úgy gondolja, hogy egy részleges törlesztés esetén új, pótlólagos kötelezvényt kell írni. Azért, hogy ne tűnjön új kölcsönnek, a kötelezvényt visszadátumozzák az eredeti kölcsön időpontjára. Ezzel szemben Rabbi Josei továbbra is úgy véli, hogy az eredeti kötelezvény marad érvényben, és az adós nyugtát kap a már kifizetett összegről, hogy bizonyítani tudja a részleges törlesztést. Eddig ez a vita tökéletesen illeszkedik a tegnapi beszélgetéshez. Azonban a bráita talmudi tárgyalása új megvilágításba helyezi a kérdést.

A Talmud megmagyarázza, miért ragaszkodik Rabbi Josei az eredeti kötelezvényhez:

Két oka van annak, hogy azt mondta, nyugtát kell írni: Az egyik, hogy a hitelező kényszeríthesse az adóst a törlesztésre. A másik pedig, hogy a hitelező az első dátumtól kezdve beszedhesse az összeget.

Rabbi Josei úgy gondolja, hogy egy eredeti, nagyobb összegű kötelezvény nagyobb nyomást gyakorol az adósra, hogy gyorsabban törlessze a tartozását. A középkori kommentátor, Rasbam hozzáteszi, hogy az adós talán attól tart, elveszíti a nyugtáját, és ezért beperelhetik, hogy az eredeti összeget teljes egészében visszafizesse – ez további ösztönzést jelentene a kölcsö minél gyorsabb visszafizetésére.

Rabbi Josei második érve az, hogy a kötelezvény eredeti dátuma lehetővé teszi a hitelező számára, hogy minden, az adós által az első időpontban birtokolt vagyontárgyat lefoglalhasson, ha a tartozást időben nem törlesztik. Ez furcsa indoklás, mivel Rabbi Jehuda, aki szerint új kötelezvényt kell írni, szintén úgy gondolja, hogy az eredeti kölcsön dátuma szerepeljen az új dokumentumon. Tehát ez a második érv nem igazán különbözik a két rabbi álláspontja között, és nem bizonyítja, hogy az egyik álláspont jobban megalapozott lenne, mint a másik.

A Talmud maga is felismeri, hogy Rabbi Josei második érve kissé különös ebben a kontextusban:

De Rabbi Jehuda nem azt mondja, hogy „az első időponttól”? Ez az, amit Rabbi Josei Rabbi Jehudának mond: Ha azt mondod, hogy „az első időponttól”, akkor egy ponton nem értek veled egyet. Ha azt mondod; „a második időponttól”, akkor pedig két ponton nem értek veled egyet.

Úgy tűnik, Rabbi Josei nem ismeri pontosan Rabbi Jehuda álláspontját. Ezért a Talmud úgy képzeli el, hogy általánosságban nem ért egyet az új kötelezvény írásával, de fenntartja a jogot, hogy újra vitába szálljon, ha Rabbi Jehuda szerint a kötelezvény dátumát a részleges törlesztés időpontjára kellene állítani az eredeti időpont helyett.

Rasbam szerint Rabbi Jehuda nem fogalmazta meg világosan az álláspontját. A modern kommentátor, Rabbi Adin Steinsaltz úgy gondolja, hogy Rabbi Josei egyszerűen nem hallotta Rabbi Jehuda nyilatkozatának második részét.

De van egy harmadik lehetőség is: Ez a vita rávilágít arra, hogy a Talmudban szereplő rabbinikus viták sok esetben a későbbi szerkesztők vagy redaktorok munkájának eredményei, akik hagyományokat gyűjtöttek össze, és gazdag szöveges párbeszédet alkottak belőlük. Lehetséges, hogy Rabbi Jehuda és Rabbi Josei nem is ismerte egymás álláspontját, mivel soha nem folytattak szóbeli vitát erről a kérdésről. Ehelyett a tanítványaik megőrizték a tanításaikat, és generációkkal később ezek a tanítások egy képzeletbeli párbeszédbe kerültek az elismert bölcsek között. Az ilyen utólagos összeállítások néha későbbi rabbinikus betekintést és kreativitást igényelnek, hogy megértsük, mit mondott az egyik fél, és hogyan kapcsolódik az a másik fél kijelentéséhez. Végső soron nem egyszerű feladat több száz évnyi vita, hagyomány és értelmezés reprezentációját megalkotni.

A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla
A Bava Batra 171 ITT olvasható.