Szombat

Szombat 

shabat.jpg

A szombat: ember, állat pihenőnapja. A fehéren terített ünnepi asztalnál az anya, a hitves meggyújtja a két gyertyát. Behunyt szemmel a két kezét áldón terjeszti föléjük. Jelenet, amelyet irodalom és szépművészet oly sokszor megörökít. Ujvári Péter, a nagy magyar zsidó író, ezekkel a szavakkal: "Látta a töpörödött zsidó asszonyt ünnepi mosollyal fonnyadt ajkain, látta a homlokára boruló csipkefőkötőt, látta, ahogy áll az asztal végén, lehunyt szemekkel a gyertyák és olajmécsesek előtt, aztán látta, hogyan emelkedik fel két reszkető karja és amíg könnyes imát mormol, két keze kört rajzol a gyertyák fölött, mintha magához akarná ölelni a szombat minden fényességét."

A gyertyagyújtás már a Misnában szerepel (Sáb. 2:6-7.). A római írók a zsidók jellemző szertartásaként emlegetik (Persius, Seneca). Az asztalon bor és két kalács. Ezzel történik a Kiddus, a péntek este megszentelése. A bor-láttuk már-számos zsidó szertartás tartozéka. A két kalácsról a Biblia nyomán (Mózes II. 16:22.) már a Talmud szól (Sáb. 117b). Sokfonatúvá csak germán hatásra lett, átvéve a germán nok hajáldozatát helyettesíto sütemény alakját, sot nevét is (barchesz - Berchesbrot - Perchta kenyere).

A templomból hazatérő családfő a Sálom áléchem (Béke veletek) kezdetű költeményt énekli el és az asszony dicséretét a Bibliából (Péld. 31 :10-31.). Utána megáldja gyermekeit. Élijáhu Capsali (XVI. század) így írja le Méá Seárim című művében páduai élményét: "Minden péntek- és ünnepeste, az ima után odajárulnak a fiúk az atyjukhoz, kezet csókolnak neki. Az apa - kezét fejükre téve - megáldja őket. Így tesznek, míg apjuk él, ha gyerekeik és unokáik vannak is. Megfogadtam, ha Isten velem lesz és békében visszatérek atyám házába, én is megvalósítom ezt. Így is cselekedtem."

A szombati harmadik lakomát (sz'udá s'lisit) követően kerül sor a szombat búcsúztatóra, a hávdálá-ra (elválasztás: szombatot a hétköznaptól). Tartozékai: a bor vagy pálinka, fonott gyertya és illatos fűszer. Az utóbbi művészien kialakított, legtöbbször torony alakú fa- vagy fémtartóban van. Magyarázata a Bibliában keresendő. Az Énekek énekében olvasható a leányról (5:13.): "Orcái mint fűszeres virágágyak, illatszeres tornyok." A bibliai vers adta az indítékot arra, hogy a fűszertartót torony alakúra készítsék. Az illatos fűszer jó ómen /jel) az elkövetkező hétre.

A fényre mondott áldásnál megnézik a körmüket és a kiöntött borral vagy pálinkával, amelybe belefojtják a gyertya lángját, megkenik a szemet s a homlokot.

A körömnézés a VIII-IX. századig nyomon követhető (PRE. 20.). Már XI. századi forrás tud arról, hogy a körömnézés egyféle jóslás az elkövetkező hétre. Fényes tárgyakkal tették ezt (víz- és serleg-jóslás, tükörjóslás, olaj-jóslás, kard- és nyíl-jóslás stb.). A köröm fehér foltjaiból Magyarországon is gazdagságra következtetnek.

A homlok és szem megkenésével értelmet és éleslátást akartak nyerni. Magyarországi lejegyzés a század elején még tud a jóslásról: "A még jámborabbak pedig, mielőtt a poharat kiinnák, tenyerüket ernyőre formálva szemük fölé illesztik és a tele pohár tükrében arcmásukat szemlélik. Ha az arcvonások tisztán láthatók: egy hétre biztosítva van az életük; de ha zavaros a tükörkép: nem jót jelent."