A nők jobb kémek lettek volna: hogyan kell kedvesebben veszekedni? – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma este 20 óra 27 perckor köszönt be, a királynő holnap este 21 óra 47 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt a honlapunk, a Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a KORÁH hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!

A múlt héten derült ki, hogy mindenki, aki Egyiptomban született, meg fog halni, mielőtt beléphetne a megígért, várt földre. És mint mindig, amikor a jövő reménye elvész, amikor nincs jövő, kitör a viszálykodás. És ahhoz, hogy legyen jövő, a viszálykodást a vitának kell felváltania.

A mostani hetiszakaszban sorra lázadnak fel Mózes ellen a közösség tekintélyes figurái és híveik, alighanem azért, mert már mindenki tudja, hogy senki, aki Egyiptomban volt felnőtt, nem lép be a Szentföldre soha. Akitől megtagadták a jövőt, akinek nincs többé mire várnia, miért élnie, miben reménykednie, nem tud többé könnyen társadalomban élni.

A közösség szerződés is, közös cél által motivált emberek kapcsolata a közös cél elérésére. Ha nincs közös cél, nincs többé közösség sem. A közösségi konszenzusok meglazulnak, az íratlan szabályok, amelyek Mózes tekintélyére alapulnak, érvényüket vesztik és íratlan szabályok nélkül nem lehet valójában együttélni. Ha mindenki mindent megtesz, ami nem egyértelműen és szigorúan tilos és büntetendő, akkor minden együttműködésnek, az egymásra utaltság tudatának, egyáltalán mindennek vége van. Az a közösség, amelynek nincs közös jövője, közös hitei, közösen osztott normái, halálra van ítélve, ha mindezt nem sikerül valahogy helyreállítania.

Ilyen, szétesőfélben lévő közösségnek mutatja Izraelt a mostani hetiszakasz, amelynek végére Mózes vezetői tekintélye, drasztikus beavatkozások következtében helyreáll, de már semmi sem lesz ugyanolyan. A történet perspektívát vált, a lezárult múlt még nagy tömegében élő képviselői helyett már a következő nemzedékre figyel elsősorban a Tóra innentől fogva. Mózes nekik meséli majd el az ötödik könyvben, nekik leginkább, mi történt addig, amíg ők felnőttek, honnan veszik át a történet fonalát.

Olyan világban élünk, amelyet, a liberális demokrácia tartós békéjének ígérete helyett háborúk dominálnak, zajló, vagy fenyegető háborúk árnyékában élünk. Minden konszenzusos tekintély meglazult és ahogy Mózes kihívói szinte egymás lábára lépve mondják a magukét, veszekedve a figyelemért ebben a kaotikus benyomást keltő tórai részben, úgy kiabálja mindenhonnan mindenki a tőle telhető legnagyobb hangerővel a saját igazságát és beszélgetés helyett egyre fokozódó zajt tapasztalunk. És a klímaszorongó nemzedékek, a jövő letéteményesei úgy érzik sokan, okkal, vagy ok nélkül, hogy nincs jövő, számukra sem. Egyértelműek, szembetűnőek a hasonlóságok.

A hagyomány felveti, hogy mi lett volna, ha a kémek nők. A nők ugyanis, Celofhád lányai, bíztak benne, hogy sikerül elfoglalni majd az országot, ezért kérték apjuk örökét benne, már előre, a honfoglalás ellőtt. A nők itt bátrabbnak bizonyultak a férfiaknál.

Ezen az úton továbbmenve megkérdezhető, hogy nem lett volna jobb, ha nők vitatkoznak Mózessel, mivel a férfiaknak erősebb hajlama van arra, hogy a vitát az igazság keresése helyett annak a problémának az eldöntésére próbálják használni, ki az erősebb, ki az alfahím. A Talmud a rossz viták jellemző példájának tartja, alighanem ezért. Mózest nem meggyőzni, hanem megbuktatni akarták és a helyére ülni. Ha a nők vitatkoznak, az nem feltétlenül önmagukról szól, könnyebb távolabb kerülnie a vitának az agresszivitástól. És vitatkozni jó, mert élesíti az elmét és valami akár még az igazságról is kiderülhet belőle. Persze, nője és férfija válogatja, a hagyománytól inspirálva csak annyit érdemes mondani, hogy érdemes eltanulni a nők, Celofhád lányainak a bizalmát, bátorságát, könnyedségét, illetve tanulni a nőktől kevésbé önzően, kakaskodóan vitatkozni, hogy kisebb legyen a baj, ha már van úgyis épp elég. Az a vita erősíti a közösséget, erre pedig nagyon nagy szükség van. Adassék meg nekünk, teremtsük meg magunknak, a jó viták közösségeit.

Békés szombatot kívánunk!

Vári György írása