Szefira és Lág Báómer

Szefira és Lág Báómer

lagbaomer.jpg

A Peszáchtól Sávuotig (a Hetek ünnepéig) hét hét telik el. Innen az utóbbi neve. A görögben pentékosztosz (ötvenedik, magyarul pünkösd). A bibliai időben ezekben a hetekben számolták a kalászérés napjait. Ezért neveztek sz'firának (számlálásának). Teljesebb néven: szfirát háómer (a kalászérés számolása).

A történelem ezt az örömteli időszakot sokszorosan gyászossá változtatta. Mondai hagyomány szerint ezekben a hetekben Rabbi Akibának 24 000 tanítványa pusztult el (Jeb. 62b). Emiatt írja elő a Sulchán Áruch törvénykódexe, hogy ekkor nem tartható esküvő. Csupán a 33. napon enged fel a gyász, mert ezen a napon nem szedett a halál áldozatot (Órách Chájjim § 493. 1-2.). A 33-as szám héber betűkkel: lág. Ebből ered a Lág Báómer név (az ómer 33. napja). A monda mögött történeti tény húzódik meg. Rabbi Akiba és tanítványai részt vettek Bár Kochba szabadságharcában, amely le akarta rázni a római rabigát. 132-135-ig harcoltak Bár Kochba szabadcsapatai a római világbirodalom reguláris hadserege ellen.

Segítségükre volt a judeai sivatag barlang-láncolata. A túlerő azonban győzött. Rabbi Akibát és kilenc társát kivégezték. Bár Kochba és harcosai elestek. A Holt-tenger parti barlangok feltárása során megtalálták Bár Kochba irattárát, számos harcosának csontvázát és használati tárgyait. A hagyomány szerint Lág Báómerkor halt meg Simon bár Jócháj (II. század). Neki tulajdonítják a Zóhár című kabbalisztikus Tóra-kommentár szerzőségét, köze volt a Róma elleni lázításhoz, és ellenzéki kijelentéseiért halálra ítélték. Tizenhárom esztendeig egy barlangban rejtőzött. A középkorban e hetekben újabb gyász borult a zsidó közösségekre. Az első keresztes hadjárat során, 1096-ban, tizenkétezren estek áldozatul a Szentföldre vonulók vérszomjának.

Elpusztultak a Rajna-vidék hitközségei: Speyer, Worms, Maínz. Emlékükre iktatták a szefira szombatjainak liturgiájába az Áv háráchámim (Irgalom atyja) kezdete gyászimái. A Lág Báómer a diákság ünnepe. Egykoron kirándulásokon kardokkal, nyilakkal, íjakkal vonultak a szabadba s háborúsdit játszottak. Méronban - Száfed mellett - Rabbi Simon sírján évente megrendezik a Hillulá di Bár Jóchájt (Bár Jócháj menyegzőjét), azaz Istennel való nászát. Rengeteg zarándok jön ekkor az országból és külföldről. A sírbarlang felett lévő két fehér tömböt gyertyákkal tűzdelik tele. A zarándokok égő gyertyával lépnek be és ráragasztják a tömbre. A sír fölé épült mauzóleum két oszlopára kendőt, selymet, szövetet aggatnak és leöntik olajjal. A száfedi (Cvát) rabbi este két máglyát gyújt, amelyet körültáncolnak. Másnap - Lág Báómerkor - Rabbi Simon templomában, ünnepélyes keretek között vágják le először a hároméves fiúgyermekek haját.