Napi Talmud - Szánhedrin 9: "Rabbi Meir és a rabbik, második rész"

A Dáf Jomi cikksorozatot folytatva, most továbblépünk a Bavat Batráról a Szánhedrin traktátusra. A korábbi írásokat itt találják meg. 

A legutóbbi dáfban a Gemara megpróbálja azonosítani a rabbik és Rabbi Meir közötti vitát a moci sém rá (rágalmazás) esetével kapcsán, ahol egy férfi azzal vádolja feleségét, hogy házasságkötésekor nem volt szűz. Rabbi Meir szerint három bíró elegendő ennek az ügynek az elbírálásához, míg a rabbik véleménye alapján 23 bíróra van szükség, mivel ha kiderül, hogy a nő házasodása előtt más férfival hált, akkor házasságtörést követett el, ami halálos bűn. És ahogyan az első oldalán tanultuk ennek a traktátusnak, a halálos bűnöket a szánhedrin, vagyis egy 23 tagú bíróság tárgyalja.

Ez nem az olyan esetekre vonatkozik, ahol a férjnek két tanúja van, akik alapból igazolják a házasságtörést, mert ezesetben biztosan főbenjáró jogi kérdésről van szó, és Rabbi Meirnek egyet kellene értenie azzal, hogy 23 bíróra van szükség! Ha tehát valójában nem erről van szó, akkor mi az a forgatókönyv és elv, amelyről a rabbik és Meir rabbi nem értenek egyet?

Számos ámora vázolta fel saját magyarázatát; a mai dáfban Ravina is hozzájárul a vitához:

Ravina azt mondja: Az eset olyan, amikor az egyik tanú közeli rokon vagy egy érvénytelen tanú. És Rabbi Meir és a rabbik nem értenek egyet abban a kérdésben, amely Rabbi Josei és Rabbi Jehuda HáNászi között is vitát képez, és ami Rabbi Akiva véleményével kapcsolatos.

Ravina azt sugallja, hogy a szóban forgó helyzet az, amikor három vagy több tanú van a házasságtörésről, de az egyik tanú a vádlott vagy a vádoló közeli rokonja, vagy olyan más személy, aki kizárva van a tanúskodásból (pl. tolvaj, szerencsejátékos stb.). Ravina szerint Rabbi Meir és a Rabbik közötti nézeteltérés hasonló ahhoz a vitához, amit Rabbi Josei és Rabbi Jehuda HáNászi folytattak Rabbi Akiva tanításáról, amely a három vagy több tanú szerepét érinti:

Ahogyan az egyik misnában tanultuk (Makkot 5b), Rabbi Akiva azt mondja: Amikor az Írás azt mondja: „Két tanú szava, vagy három tanú szava alapján halálra ítélhetnek valakit” (Mózes 5. könyve 17:6), a harmadik tanú említése csak azért van, hogy szigorúbb legyen vele, hogy a státusza olyan legyen, mint a másik két tanúé… És ez tanítja, hogy ahogyan a két tanú esetében, ha az egyikük közeli rokon vagy érvénytelen tanú, az ő tanúsága érvénytelen, úgy három tanú esetében is, ha az egyikük közeli rokon vagy érvénytelen tanú, az ő tanúsága érvénytelen. És honnan tudjuk, hogy ez akkor is érvényes, ha száz tanú van? Az Írásban azt mondja: „tanúk”.

Rabbi Akiva kijelentése azon alapul, hogy a Mózes könyvében szereplő „vagy három tanú” kifejezés látszólag fölösleges, mivel ha két tanú elég, akkor három esetében is nyilvánvalóan elég kell, hogy legyen. Ehelyett Rabbi Akiva azt mondja, hogy a harmadik tanú említése arra tanít, hogy egy olyan esetet ír le, amikor edim zomemim (összeesküvő tanúk) vannak, akik a büntetésüket kapják, amit megpróbáltak kiszabni. Ha három összeesküvő tanú próbál halálos büntetést kiszabni, Rabbi Akiva ebből a versből azt tanulja, hogy mindháromnak halált kell adni, még akkor is, ha a harmadik tanú szava nem szükséges. Az Írás összevonja a két tanú és három tanú csoportját, és azt látjuk, hogy mindhárom tanú egyenlő bánásmódban részesül. Ez az összevonás a tanúskodás érvénytelenségére is vonatkozik: Ha két tanú közül az egyik érvénytelen, az ő tanúsága érvénytelen, így ha három vagy több tanú esetében az egyik érvénytelen, az egész tanúskodás érvénytelen, még akkor is, ha két vagy több érvényes tanú van. A későbbi tannák vitatják ezt a véleményt a tanúskodás érvénytelenségéről. Itt találjuk Rabbi Josei és Rabbi Jehuda HáNászi vitáját:

Rabbi Josei azt mondja: Milyen helyzetben mondják ezt a kijelentést? Főbenjáró bűnre vonatkozó jog esetén. De pénzügyi jog esetén a tanúvallomás a többi tanúval együtt érvényes marad. Rabbi Jehuda HáNászi azt mondja: Ez vonatkozik mind a pénzbeli jogra, mind a főbenjáró esetekre. És mikor van ez így? Amikor az érvénytelen tanúk is figyelmeztették a vétkeseket; de amikor nem figyelmeztették őket, akkor nem. Ha ez nem így lenne, akkor mit kellene tennie két testvérnek és egy másik személynek, ha látták, hogy valaki megöl egy másik embert?

Rabbi Josei úgy gondolja, hogy egy érvénytelen tanú egy három vagy több fős csoportban minden esetben érvényteleníti a tanúskodást a főbenjáró vétkek ügyeiben, azonban a pénzbeli ügyek szempontjából a többi tanú vallomása érvényes marad és megállja a helyét. Ezzel szemben Rabbi Jehuda HáNászi úgy véli, hogy ez a kizárás kiterjed mind a halálos, mind a pénzbeli jogra, de alkalmazása a pénzügyi esetekben egy bizonyos feltételen alapul: ha az érvénytelen tanú csatlakozott a többiekhez, hogy a vétkest figyelmeztessék. Ha így történt, akkor mivel aktívan csatlakozott a tanúcsoporthoz, ezzel érvénytelenítette az egész csoport tanúskodását. Ám ha csupán szemtanúja volt az eseménynek, de nem vett részt benne, akkor a többi tanú tanúvallomása érvényes marad. Mert ha nem így lenne, mutat rá Jehuda HáNászi, hogyan ítélhetnénk meg egy olyan esetet, amikor több rokon tanúja volt egy gyilkosságnak vagy más főbenjáró bűncselekménynek? Maga a tény, hogy látták, még ha nem is vettek részt benne, érvénytelenné tenné mindenki vallomását.

Kanyarodjunk vissza. Ravina azt sugallja, hogy Rabbi Josei és Rabbi Jehuda HáNászi vitája leképezi Meir rabbi és a rabbik nézeteltérését. Ha három vagy több tanúja van a nő házasságtörésének, és az egyik tanú érvénytelen, akkor Rabbi Meir, aki Rabbi Josei véleményét követi, úgy véli, hogy az egész tanúskodás automatikusan érvénytelen, és ezért a férj követelése csak arra a ketuba szempontjából releváns, és három bíró ítélheti meg; míg a rabbik szerint, ha az érvénytelen tanú nem vett részt a figyelmeztetésben, a többi tanú tanúskodása attól még mindig érvényes, így ez egy főbenjáró bűnt érintő ügy, amely 23 bírót igényel.

A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla