A Daf Yomi egy több évszázados gyakorlat, amelynek során a babiloni Talmud egyetlen oldalát tanuljuk meg minden nap, meghatározott időbeosztás szerint. Ilyen ütemben a ciklus befejezése 7,5 évet vesz igénybe. A My Jewish Learning úttörő célkitűzése, hogy a zsidó tanulás e globális projektjét széles közönség számára is elérhetővé tegye, mi pedig igyekszünk rendszeresen rendszeresen közzétenni ezeket a tanításokat.
Most a Bava Batra 148-hoz kapcsolódó magyarázat fordítását hoztuk el Önöknek.
A Misna a 146b oldalon azt tanítja, hogy ha egy halálos beteg az összes vagyonát elajándékozza, majd felgyógyul, az ajándék érvénytelen. Azonban ha visszatart magának egy darab földet, az ajándékozás érvényben marad. A különbség az ajándékozó szándékainak értelmezésében rejlik. Ha valaki minden vagyonát elajándékozza, azzal azt jelzi, hogy közeli halálra számít. Ha azonban az ajándékozás feltételei (például a halál közelsége) nem teljesülnek, az ajándék visszavonható. Amennyiben az illető visszatart egy részt a vagyonából, az azt jelzi, hogy talán számított a túlélésre, így ha felgyógyul, az ajándék érvényes marad.
A mai dafban a Gemara hasonló halálos ágyon tett rendelkezésekről kérdez:
Ha egy halálos beteg az összes vagyonát a Templom kincstárának ajánlja fel, majd felgyógyul, mi a háláchá?
Ha valaki minden vagyonát gazdátlannak nyilvánítja, mi a háláchá?
Ha minden vagyonát szétosztotta a szegények között, mi a háláchá?
Ami azt a személyt illeti, aki az egész vagyonát a Templomnak szentelte, vajon a felajánlását feltételesnek kell-e tekinteni, mint egy ajándékot, és attól tenni függővé, hogy a betegsége miatt elhalálozik-e? Vagy a Templomnak szentelt vagyon másképp működik? És ami azt a személyt illeti, aki minden tulajdonát gazdátlannak nyilvánította, ez annak a jele, hogy elhatározta, hogy birtokok nélkül fog élni, és nem áll szándékában visszakövetelni azt, ha túléli a betegségét? Vagy feltételeznünk kell, hogy a nyilatkozatuk a haláluktól függ? És hasonlóképpen, ami azt illeti, aki a vagyonát a szegényeknek osztotta szét, úgy kell-e kezelnünk ezt az esetet, mint egy egyszerű ajándékozást, vagy a jótékonysági adományt más mércével mérik? Bár a Misna határozottan megmondja, hogy mit kell tennünk a barátoknak és a családnak adott ajándék esetében, a Gemara nem tudja eldönteni, hogy ezt a három esetet ugyanúgy kell-e kezelni, vagy van-e nyomós ok arra, hogy az illetőt a szavaihoz tartsuk, gyakorlatilag nincstelenné téve őt. Mindhárom esetre vonatkozóan a Gemara kijelenti, tejku, vagyis ezek a dilemmák megoldatlanok maradnak.
Ezek a kérdések azonban nem maradtak örökre megválaszolatlanok. Joszéf Káro, a Sulchán Áruchban (a judaizmus leghitelesebb törvénykönyvében) kimondja, hogy mindhárom esetben ugyanúgy kell eljárni, mint egy ajándékozás esetén: vagyis függetlenül attól, hogy az illető hogyan adta oda az egész vagyonát, ha túléli a betegséget, az ajándékozás érvénytelenné válik. Moses Maimonidész, Káro elődje, szintén a túlélő ajándékozó javára dönt, ám egy kis eltéréssel. Ő azt mondja, hogy ha az illető felgyógyul, visszavonhatja az ajándékát, de ez nem történik meg automatikusan.
Miért ez a további követelmény Maimonidész részéről? A Maggid Misna, Maimonidész Misné Tórájának kommentátora szerint azért, mert a Talmud nem hagyta eldöntetlenül az eseteket. Más szóval, ha egy olyan ügyben (vagy háromban) hozunk döntést, amelyről a Talmud bizonytalan volt, akkor a lehető legbiztosabbnak kell lennünk abban, hogy amit teszünk, az a helyes. Bár a Misna a halálos ágyon történő ajándékozást az illető felépülésekor hatályon kívül helyezi, a szabály tisztázatlansága miatt ebben a három esetben azt követeli meg tőlünk, hogy a túlélő előbb tegye világossá számunkra, hogy csak azért akarta szétosztani a vagyonát, mert biztos volt abban, hogy meg fog halni. Csak miután ezt megtette, cselekedhetünk bizonyossággal egy olyan kérdésben, amelyről a Talmud nem tudott dönteni.
A Bava Batra 148 ITT olvasható.
A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla