Mózes második könyve
HÉBER és ANGOL nyelven itt olvasható
Ex 6,2 És szólt az Örökkévaló Mózeshez és mondta neki: Én vagyok az Örökkévaló!
Ex 6,3 És megjelentem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mint Mindenható Isten, de ezen a nevemen: Örökkévaló nem ismertettem meg magamat velük.
Ex 6,4 Szövetségemet azonban megkötöttem velük, hogy nekik adom Kanaán országát, tartózkodásuk földjét, ahol hajdan tartózkodtak.
Ex 6,5 Azonfelül Én hallottam Izráel gyermekeinek jajkiáltását, mivelhogy az egyiptomiak rabszolgaságra kényszerítik őket és megemlékeztem szövetségemről.
Ex 6,6 Azért mondd meg Izráel fiainak: Én vagyok az Örökkévaló és kivezetlek benneteket Egyiptom szenvedései alól és megmentelek titeket rabszolgaságukból és megváltalak titeket kinyujtott karral és nagy ítéletekkel.
Ex 6,7 És magamhoz fogadlak benneteket népül és Istenetek leszek és megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek, aki kivezettelek benneteket Egyiptom kínszenvedései alól.
Ex 6,8 És beviszlek titeket abba az országba, amelyre felemeltem kezemet, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adjam, és most nektek fogom adni örökségül, Én az Örökkévaló!
Ex 6,9 És így beszélt Mózes Izráel fiaihoz, de ők nem hallgattak Mózesre lehangoltság és nehéz rabszolgaság miatt.
Ex 6,10 És szólott az Örökkévaló Mózeshez, mondván:
Ex 6,11 Menj el újra és szólj Fáraóhoz, Egyiptom királyához, hogy bocsássa el Izráel gyermekeit országából.
Ex 6,12 És szólott Mózes az Örökkévaló előtt, mondván: Íme Izráel fiai nem hallgattak rám, hogy hallgatna rám Fáraó, mikor én nehézbeszédű vagyok?
Ex 6,13 És Isten újra szólott Mózeshez és Áronhoz és parancsot adott nékik Izráel fiaihoz és Fáraóhoz, Egyiptom királyához, hogy kivezessék Izráel fiait Egyiptom országából.
Ex 6,14 Ezek családfejei atyai nemzetségházaiknak: Reubénnek, Izráel elsőszülöttjének fiai: Hanók és Pallú, Hecrón és Kármi; ezek Reubén családjai.
Ex 6,15 És Simeón fiai: Jemúel, Jámin és Óhad, Jákin, Cóhar és Saul, a kanaánita nőnek fia; ezek Simeón családjai.
Ex 6,16 És ezek Lévi fiainak nevei származásuk szerint: Gérsón, Kehát és Merári; Lévi életéveinek száma pedig százharminchét év.
Ex 6,17 Gérsón fiai: Libni és Simei családjaik szerint.
Ex 6,18 Kehát fiai: Amrám, Jichár, Hebrón és Uzziél; Kehát életévei pedig százharminchárom év.
Ex 6,19 Merári fiai: Mahli és Músi; ezek Lévi családjai származásuk szerint.
Ex 6,20 És Amrám feleségül vette nagynénjét Jókebedet, aki szülte számára Áront és Mózest, Amrám életének évei százharminchét esztendő.
Ex 6,21 Jichár fiai voltak: Kórah, Nefeg és Zikri.
Ex 6,22 Uzziél fiai: Misáél, Elcáfán és Szitri.
Ex 6,23 És Áron feleségül vette Elisébát, Amminádáb lányát, Nahsón nővérét, aki szülte számára Nádábot és Abihút, Eleázárt és Itámárt.
Ex 6,24 És Kórah fiai voltak: Asszir, Elkána és Abiászáf; ezek valának a Kórahi családok.
Ex 6,25 És Eleázár, Áron fia feleséget vett magának Pútiel leányai közül, aki szülte számára Pinhászt; ezek a leviták nemzetségházainak fejei családjaik szerint.
Ex 6,26 Ezek ők, Áron és Mózes, akikhez szólott az Örökkévaló: Vezessétek ki Izráel gyermekeit Egyiptom országából seregeik szerint!
Ex 6,27 Ők szólottak Fáraóhoz, Egyiptom királyához, avégből, hogy kivezessék Izráel gyermekeit Egyiptomból: ez Mózes és Áron.
Ex 6,28 És történt azon a napon, midőn szólott az Örökkévaló Mózeshez Egyiptom országában,
Ex 6,29 hogy mondá az Örökkévaló Mózesnek, szólván: Én vagyok az Örökkévaló; mondd meg Fáraónak, Egyiptom királyának mindazt, amit én mondok tenéked!
Ex 6,30 Mózes pedig szót emelt az Örökkévaló előtt: Íme én nehéz beszédű vagyok, hogy hallgatna rám Fáraó!?
Ex 7.
Ex 7,1 És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Nézd, íme Isten helyébe tettelek Fáraó számára és Áron, a te testvéred lesz a te prófétád.
Ex 7,2 Te add elő mindazt, amit meghagyok neked, Áron, a te testvéred pedig beszéljen Fáraóhoz, hogy bocsássa szabadon Izráel fiait országából.
Ex 7,3 Én pedig keménnyé teszem Fáraó szívét és megsokasítom jeleimet és csodáimat Egyiptom országában.
Ex 7,44 Azonban Fáraó nem fog rátok hallgatni és én kezemet bocsátom Egyiptomra és kivezetem seregeimet, az én népemet, Izráel gyermekeit Egyiptom országából nagy ítéletekkel.
Ex 7,5 És meg fogja tudni Egyiptom, hogy én vagyok az Örökkévaló, amikor kinyujtom kezemet Egyiptomra és kivezetem Izráel fiait közülük.
Ex 7,6 És így tett Mózes és Áron; amint az Örökkévaló megparancsolta nékik, akként cselekedtek.
Ex 7,7 És Mózes nyolcvan éves volt, Áron meg nyolcvanhárom éves, midőn szólottak Fáraóhoz.
Ex 7,8 És szólt az Örökkévaló Mózeshez és Áronhoz, mondván:
Ex 7,9 Ha így szólna hozzátok Fáraó: „Mutassatok magatok mellett csodajelet”, akkor szólj Áronhoz; vedd botodat és dobd Fáraó elé, változzék kígyóvá.
Ex 7,10 És ment Mózes és Áron Fáraó elé és akként cselekedtek, amint meghagyta az Örökkévaló és Áron ledobta botját Fáraó elé és szolgái elé és a bot kígyóvá változott.
Ex 7,11 Erre előhivatta Fáraó a bölcseket és varázslókat és ők is, Egyiptom írástudói hasonlóképpen cselekedtek az ő titkos bűvészetükkel.
Ex 7,12 Mindegyik ledobta botját és azok kigyókká változtak, de Áron botja elnyelte az övéiket.
Ex 7,13 És megkeményedett Fáraó szíve és nem hallgatott reájuk, amint előre megmondta az Örökkévaló.
Ex 7,14 És szólt az Örökkévaló Mózeshez: konok Fáraónak a szíve, nem akarja elbocsátani a népet.
Ex 7,15 Menj Fáraóhoz reggel, midőn lemegy a vízhez, te állj meg vele szemben a folyam szélén és a botot, amely kígyóvá változott, vedd kezedbe.
Ex 7,16 És szólj hozzá: az Örökkévaló, a héberek Istene küldött tehozzád, mondván, bocsásd szabadon népemet, hogy szolgáljanak engem a sivatagban, és íme, te nem hallgattál erre mindeddig!
Ex 7,17 Így szól az Örökkévaló: Erről fogod megtudni, hogy én vagyok az Örökkévaló; íme én lesujtok a bottal, amely kezemben van, a vízre, amely a folyamban van és az vérré változik.
Ex 7,18 És a hal, amely a folyamban van, elpusztul és bűzössé válik a folyam és irtóznak az egyiptomiak, hogy vizet igyanak a folyamból.
Ex 7,19 És szólott az Örökkévaló Mózesnek: Mondd Áronnak: Vedd botodat és nyujtsd ki kezedet Egyiptom vizei fölé, folyóik, folyamaik, tavaik és összes vízmedencéik fölé és változzanak vérré és vér legyen Egyiptom egész országában, még a fákon és a köveken is.
Ex 7,20 És így cselekedtek Mózes és Áron, amint meghagyta az Örökkévaló; és ő fölemelte botját és megsujtotta a vizet, amely a folyamban volt, Fáraónak és szolgáinak szeme előtt és mind a víz, ami a folyamban volt, vérré változott.
Ex 7,21 És a hal, amely a folyamban volt, elpusztult és bűzössé vált a folyam és az egyiptomiak nem ihattak vizet a folyamból és vér volt Egyiptom egész országában.
Ex 7,22 És hasonlókép cselekedtek Egyiptom írástudói titkos bűvészetükkel, mire megkeményedett Fáraó szíve és nem hallgatott reájuk, amint megmondta az Örökkévaló.
Ex 7,23 És megfordult Fáraó és bement házába és nem vetett ügyet szívében erre sem.
Ex 7,24 És egész Egyiptom ásott a folyam környékén ivóvíz után, mert nem tudtak inni a folyam vizéből.
Ex 7,25 És eltelt hét nap azután, hogy megverte az Örökkévaló a folyamot.
Ex 7,26 És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Menj be a Fáraóhoz és mondd meg néki; így szól az Örökkévaló: Bocsásd szabadon az én népemet, hogy szolgáljanak engem!
Ex 7,27 Ha pedig vonakodol elbocsátani, akkor én megverem egész határodat békákkal.
Ex 7,28 És nyüzsögni fog a folyam békáktól és feljönnek és behatolnak házadba és hálókamrádba és ágyadra és szolgáid házába és néped közé és sütőkemencéidbe és dagasztó-teknőidbe.
Ex 7,29 És tereád és népedre és összes szolgáidra feljönnek a békák.
Ex 8.
Ex 8,1 És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Mondd meg Áronnak: Nyujtsd ki kezedet botoddal a folyók, folyamok és tavak fölé és hozd fel a békákat Egyiptom országára.
Ex 8,2 És kinyujtotta Áron kezét Egyiptom vizei fölé és följöttek a békák és elborították Egyiptom országát.
Ex 8,3 Mire az írástudók hasonlókép cselekedtek bűvészetükkel és szintén felidézték a békákat Egyiptom országára.
Ex 8,4 Erre Fáraó hivatta Mózest és Áront és szólott hozzájuk: Könyörögjetek az Örökkévalóhoz, hogy távolítsa el a békákat rólam és népemről és akkor el fogom bocsátani a népet, hogy áldozzanak az Örökkévalónak.
Ex 8,5 És szólt Mózes Fáraóhoz: Legyen meg ez a fennhéjázásod fölöttem! Mikorra könyörögjek számodra, szolgáidnak és népednek javára, hogy kipusztuljanak rólad és házaidról a békák és csak a folyamban maradjanak?
Ex 8,6 És felelt Fáraó: Holnapra! És szólt Mózes: Szavaid szerint legyen, hogy megtudd, nincs senki hasonló a mi Örökkévaló Istenünkhöz!
Ex 8,7 És el fognak távozni a békák rólad, házaidból és szolgáidtól és népedtől, csak a folyamban maradnak.
Ex 8,8 És elment Mózes és Áron Fáraótól és fölkiáltott Mózes az Örökkévalóhoz a békák miatt, amelyeket Fáraóra hozott.
Ex 8,9 És az Örökkévaló Mózes szava szerint cselekedett és kipusztultak a békák a házakból, az udvarokról és a rétekről.
Ex 8,10 És összegyüjtötték őket halmokba és bűzlött az ország.
Ex 8,11 Mikor pedig látta Fáraó, hogy megkönnyebbülés állott be, megkeményítette szívét és nem hallgatott reájuk; amint az Örökkévaló megmondotta.
Ex 8,12 És szólott az Örökkévaló Mózeshez, mondd meg Áronnak: Nyujtsd ki botodat és sujtsd meg a föld porát és változzék férgekké egész Egyiptom országában.
Ex 8,13 És így cselekedtek és kinyujtotta Áron karját botjával és megsujtotta a föld porát és lett féreg emberen és állaton: a föld minden porából féreg lett egész Egyiptom országában.
Ex 8,14 És hasonlókép cselekedtek az írástudók bűvészetükkel, hogy előhozzák a férgeket, de nem bírták; azonban a féreg már rajta volt emberen és állaton.
Ex 8,15 És szólottak az írástudók Fáraóhoz: Isten ujja ez! De Fáraó szíve megkeményedett és nem hallgatott rájuk, amint megmondta az Örökkévaló.
Ex 8,16 És szólt az Örökkévaló Mózesnek: Kelj fel kora reggel és állj meg Fáraó előtt, amikor kijön a víz mellé és mondd meg néki: Így szól az Örökkévaló; bocsásd szabadon népemet, hogy szolgáljanak engem.
Ex 8,17 Mert ha nem bocsátod szabadon népemet, íme, én rád szabadítom és szolgáidra és népedre és házaidra a gyülevész rovarokat és megtelnek Egyiptom házai a gyülevész rovarokkal és a föld is, amelyen élnek.
Ex 8,18 És különválasztom azon a napon Gósen földjét, amelyen népem él, hogy ne legyen rajta gyülevész rovar és megtudod: Én vagyok az Örökkévaló e föld közepén.
Ex 8,19 És védelmet teszek népem és néped közé és holnap teljesül e jel.
Ex 8,20 És így cselekedett az Örökkévaló és behatolt a temérdek gyülevész rovar Fáraó házába és szolgái házába és Egyiptom egész országába és pusztult az ország a gyülevész rovar miatt.
Ex 8,21 És hivatta Fáraó Mózest és Áront és mondta: Menjetek, áldozzatok a ti Isteneteknek az ország belsejében.
Ex 8,22 És felelt Mózes: Nem helyes így cselekedni, mert mi Egyiptom bálványait áldozzuk az Örökkévalónak, a mi Istenünknek; íme, ha mi áldozzuk Egyiptom bálványait szemük láttára, vajjon nem fognak-e bennünket megkövezni?
Ex 8,23 Háromnapi járóútat akarunk menni a sivatagban és áldozni fogunk Örökkévaló Istenünknek, amint meghagyja nékünk.
Ex 8,24 És szólt Fáraó: Én elbocsátalak titeket és áldozzatok az Örökkévaló Isteneteknek a sivatagban, csak ne menjetek nagyon messzire; imádkozzatok értem!
Ex 8,25 És szólt Mózes: Íme én eltávozom tőled és könyörögni fogok az Örökkévalóhoz, hogy elvonuljon a gyülevész rovar Fáraóról, szolgáiról és népéről holnap; csak ne űzzön játékot többé Fáraó, nem bocsátva el a népet, hogy áldozzon az Örökkévalónak.
Ex 8,26 És eltávozott Mózes Fáraó elől és könyörgött az Örökkévalóhoz.
Ex 8,27 És az Örökkévaló Mózes szava szerint cselekedett és eltávolította a gyülevész rovarokat Fáraóról, szolgáiról és népéről; nem maradt egy sem.
Ex 8,28 És megkeményítette Fáraó az ő szívét ez alkalommal is és nem bocsátotta el a népet.
Ex 9.
Ex 9,1 És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Menj be Fáraóhoz és szólt hozzá: Így szól az Örökkévaló, a héberek Istene, bocsásd szabadon népemet, hogy szolgáljanak engem!
Ex 9,2 Mert ha tovább vonakodol őket szabadonbocsátani és még mindig hatalmadban tartod őket,
Ex 9,3 íme, az Örökkévaló keze nehezedik a te jószágodra, mely a mezőn van, a lovakra, a szamarakra, a tevékre, a szarvasmarhákra és a juhokra nagyon súlyos dögvészben.
Ex 9,4 És megkülönböztetést tesz az Örökkévaló Izráel jószága és Egyiptom jószága között és nem pusztul el semmi mindabból, ami Izráel fiaié.
Ex 9,5 És határnapot tűzött ki az Örökkévaló, mondván, holnap viszi végbe az Örökkévaló ezt a dolgot az országban.
Ex 9,6 És megcselekedte az Örökkévaló ezt a dolgot másodnapra és elpusztult Egyiptom minden jószága és Izráel fiainak jószágából nem hullott el egy sem.
Ex 9,7 És elküldött Fáraó és íme, Izráel jószágából nem pusztult el még csak egy sem, de Fáraó szíve ismét makacs lett és nem bocsátotta szabadon a népet.
Ex 9,8 És szólt az Örökkévaló Mózeshez és Áronhoz: Vegyetek teli marokkal kormot a tűzhelyről és szórja azt Mózes az ég felé Fáraó szeme előtt.
Ex 9,9 És váljék porfelhővé egész Egyiptom országa fölött és legyen az emberen és állaton fakadó hólyagos fekéllyé Egyiptom egész országában.
Ex 9,10 És vették a tűzhely kormát és megállottak Fáraó előtt és Mózes felszórta azt az ég felé és lett fakadó hólyagos fekéllyé emberen, állaton.
Ex 9,11 És nem tudtak az írástudók helytállani Mózes előtt a fekély miatt, mert fekély volt az írástudókon és egész Egyiptomon.
Ex 9,12 És az Örökkévaló megkeményítette Fáraó szívét és nem hallgatott rájuk, amint megmondta az Örökkévaló Mózesnek.
Ex 9,13 És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Kelj fel korán, kora virradatkor és állj meg Fáraó előtt és mondd meg néki, így szól az Örökkévaló, a héberek Istene: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljanak engem!
Ex 9,14 Mert most minden sujtó csapásomat szívedre küldöm és szolgáidra és népedre, hogy megismerd: nincs hozzám fogható hatalom az egész földön.
Ex 9,15 Bizonnyal, ha most kinyujtanám karomat és sujtanálak téged és népedet halálvésszel, kipusztulnál a földről.
Ex 9,16 Azonban megtartottalak azért, hogy megmutassam neked hatalmamat és hogy hangoztassák Nevemet az egész földön.
Ex 9,17 Még mindig zsarnokoskodol népem fölött, és nem bocsátod el őket!
Ex 9,18 Azért, íme, hullatok holnap ilyen időtájban igen nehéz jégesőt, amilyen nem volt Egyiptomban alapításának napja óta mostanig.
Ex 9,19 Azért küldj ki most embereket és tereltesd be jószágodat és mindazt, amid van a mezőn; minden ember és állat, amit a mezőn találnak és nem vitték be a házba, azokra leszakad a jégeső és elpusztulnak.
Ex 9,20 Aki félte az Örökkévaló szavát Fáraó szolgái közül, az beterelte gyorsan szolgáit és jószágát a házakba.
Ex 9,21 Aki pedig nem vetett ügyet szívében az Örökkévaló szavára, az künn hagyta szolgáit és jószágát a mezőn.
Ex 9,22 És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Nyujtsd ki karodat az ég felé és támadjon jégeső Egyiptom egész országában emberre és állatra és a mező minden füvére Egyiptom országában.
Ex 9,23 És kinyujtotta Mózes botját az ég felé és az Örökkévaló adott mennydörgést és jégesőt és tűz cikázott a földre és hullatott az Örökkévaló jégesőt Egyiptom országára.
Ex 9,24 És volt jégeső és villanó tűz a jégesőben, fölötte súlyos, amilyen még nem volt Egyiptom egész országában, mióta nemzetté lett.
Ex 9,25 És elvert a jégeső Egyiptom országában mindent, ami a mezőn volt, embert és állatot és a mező minden füvét sujtotta a jég és a mező minden fáját összetörte.
Ex 9,26 Csak Gósen földjén, ahol Izráel fiai voltak, nem volt jégeső.
Ex 9,27 És elküldött Fáraó és hivatta Mózest és Áront és mondta nékik: Én most vétkeztem, az Örökkévaló igaz, én és népem pedig bűnösök vagyunk.
Ex 9,28 Könyörögjetek az Örökkévalóhoz, legyen már elég Istennek mennydörgéséből és a jégesőből és én el foglak bocsátani titeket és nem fogok többé itten késlekedni.
Ex 9,29 És mondta neki Mózes: Midőn kimegyek a városból, kiterjesztem kezemet az Örökkévaló felé; a mennydörgések meg fognak szünni és nem lesz tovább jégeső, hogy megtudd: az Örökkévalóé a föld!
Ex 9,30 Te pedig és szolgáid – jól tudom – még mindig nem féltek az Örökkévaló Istentől.
Ex 9,31 És a len és az árpa letört a jégveréstől, mert az árpa kalászban, a len pedig bimbózásban állt.
Ex 9,32 De a búzát és a tönkölyt azért nem verte el a jégeső, mert későn érők.
Ex 9,33 És eltávozott Mózes Fáraó mellől a városból és kiterjesztette kezét az Örökkévaló felé és megszüntek a mennydörgések és a jégeső és a záporeső nem szakadt többé a földre.
Ex 9,34 És látta Fáraó, hogy elállt az eső és a jég és a mennydörgés és tovább vétkezett s megkeményítette szívét ő is, szolgái is.
Ex 9,35 És dacos volt Fáraó szíve és nem bocsátotta el Izráel gyermekeit, amint hirdette az Örökkévaló Mózes által.
***
Magyarázatok a hetiszakaszhoz
Az angyal a részletekben lakik
A Világ Teremtője a hetiszakasz első mondataiban személyes történetünk, találkozásaink Isteneként fedi fel magát.
A Fáraóval egyelőre eredménytelen tárgyalásokat folytató Mózes panaszt tesz a Jóistennek, aki bíztatásképpen új oldaláról mutatkozik be neki: elmondja, hogy az ősatyák nem ismerték azon a négybetűs néven, amelyet nem mondhatunk ki, amelyet „a név”-ként emlegetünk, HaSém.
Ez a név, Isten legbelsőbb neve összekapcsolódik az egyiptomi kivonulással, Mózes nemzedékének élettörténetével: felismersz majd akként az Istenként, aki kivezet Téged Egyiptomból, aki megmutatkozik Neked nem csak a teremtett világban, de a saját élettörténetedben is. Nem csak a tavak feszített tükrén és a mókusok futásán, a viharfelhők poétikus haragjában az égen, de a gondnok fütyörészésében, a büfésnéni hanyagul elegáns kézmozdulatában, amely váratlanul egy kamaszlányt idéz, a szerelem levezethetetlensége, a találkozások tapasztalatában, a gyereked váratlan kérdéseiben.
Amikor Mózes beszámol minderről a zsidóknak, azok nem hallgatnak rá „a türelmetlenség és a nehéz munka miatt” (Mózes II, 6,9). A legtöbben úgy értelmezik, hogy a szegény, rabszolga zsidók voltak türelmetlenek a sok munka miatt. De a 13. században élt Lévi ben Gérsom rabbi, Gersonides szerint az volt a baj, hogy Mózes volt türelmetlen, épp a túl sok munkája, a „küldetése” miatt. Annyira el akarta végezni a feladatát a zsidó néppel, hogy nem ért rá az egyes zsidókra figyelni. Ezért nem sikerült tulajdonképpen soha meggyőznie a társait arról, hogy a szabadság jó dolog, ezért vágytak vissza Egyiptomba.
Mózes jó vezető volt, mert kihozta a népet Egyiptomból és elvitte Izrael határáig, de rossz pszichológus, mert a szívüket nem nyerte meg Istennek. Épp arra nem ért rá, hogy a történetükben, a saját, apró dolgaikban, szerelmeikben, kötődéseikben, esetleges, megmosolyogtató vonzalmaikban megmutassa nekik Istent, hívja fel a figyelmet Gersonidest idézve a liberális, feminista ortodox rabbi, Shlomo Riskin. Arra nem jött rá Mózes, amire a magát ateistának tartó Petri György igen. Hogy „az angyal a részletekben lakik”.
Aki oda tud figyelni valamire a világban úgy, hogy elfeledkezik közben önmagáról, az tudtán kívül is egyfajta istentiszteletet tart.
Mert „egyforma szép a szurok és a csurgatott méz, / és egy kazánház tekergő csövei burkolva üveggyapottal és sztaniollal. / Vagy egy tengerszem türkizcsöndje kék fenyők közt és a levegő üveghidege. Egy eldobott/ üres cigarettásdoboz céltalan zörgő összevissza szálldosása az út betonján/ a változó szél szeszélye szerint…// De nemkülönben a munkásasszonyok visszeres lába, / és a piacon a halárusnő pontyvértől és harcsanyáktól/ iszamos, félig elfagyott, szederjes, lilás keze – / Mert az angyal a részletekben lakik”. (Petri György: Mosoly )
Néha feltárul, ahogy a hetiszakasz címe is mondja (váéra, és feltártam magam) a csoda hétköznapjaink törmelékanyagában. Váratlanul, „a változó szél szeszélye szerint”.
Forrás: Mazsihisz.hu
***
Radnóti Zoltán: Isten kabátjában
Áldott emlékű édesanyám mondogatta nekem: „kisfiam, tanulj meg disztingválni!”
Akkor nem értettem, mit jelent, ám eléggé vészjóslóan hangzó idegen szó volt, azaz biztosan valami szigorú büntetést von maga után, ha nem viselkedem jól… Aztán megtanultam, mi is a kifejezés jelentése. Nem bonyolult…
Csak annyi, hogy tanuljak meg különbséget tenni a haverjaim és a szüleim között.
A Tórában – a héten – három megdöbbentő elválasztást is olvasunk:
1) „És különválasztom azon a napon Gósen földjét, amelyen népem él, hogy ne legyen rajta gyülevész rovar...” (8:18)
2) „És megkülönböztetést tesz az Örökkévaló Izráél jószága és Egyiptom jószága között, és nem pusztul el semmi mindabból, ami Izrael fiaié.” (9:4)
3) „Csak Gósen földjén, ahol Izrael fiai voltak, nem volt jégeső.” (9:26)
Upsz… Isten, a csodatevő elválasztó, láthatatlan falat épít ember és ember közé, még ha egymás mellett állnak is. A „tárgum Jonatán” szerint (8:18) az Örökkévaló közli, hogy csodát tesz Gósen földjével: elválasztja Egyiptom rovarok sújtotta részétől, majd ismét csodát tesz, amikor Izrael és Egyiptom nyájait úgy külön tudja választani, hogy Izrael nyájait egyáltalán nem sújtja a dögvész.
Mindezek véghezvitele, a bogarak, a fertőzés és a jég kizárása egy adott területről, még a mai technikával is szinte lehetetlenség.
Ám nem Isten számára.
Az egész világ találkozott már az Örökkévaló csodás elválasztó képességével, hiszen a teremtéskor elválasztotta a fényt és a sötétséget, majd a (lenti és a fenti) vizeket. Majd a zsidó nép is emlékezteti saját magát hétről-hétre, amikor szombaton, a napnyugta után az Örökkévaló csodás kettő elválasztó képességére a hávdálá (elválasztó) szertartás során: egyrészt adta a kötelező pihenés csodáját, másrészt adta a zsidó kötődés csodáját.
A Tóra 613 parancsolatban mondja el, hogy zsidóként miképpen tudunk disztingválni, és így az ősi, de saját döntéseinkkel önazonossá válni. Furcsa parancs ez a „lehavdil” (elválasztani)…
Talán azt várjuk az Örökkévalótól, hogy a saját maga által kiválasztott népéhez tartozónak érzékeljen minket? És ennek megfelelően is bánjon velünk?
Ám ehhez kell még egy lépés!
Ezt az új viselkedésnormát nevezzük el „észlelhető szentség”-nek! Meg kell értenünk, hogy a zsidóságunk nem valami ördögtől való stigma, hanem ez maga a csoda, aminek a „másmilyensége” nem kell, hogy hivalkodó legyen, hanem ez csupán ősi és egyedi megnyilvánulásokat takar.
Amikor megállt a rovar, a dögvész, a jégeső, akkor az nem csupán fizikai történés, nem határvonal-húzás volt, hanem egy olyan barát védelme, aki bebújtat a nagy kabátjába, ha jön a bogár, a jégeső, vagy ha valami betegség terjed a levegőben. Szerintem ez a nagy kabát az Örökkévaló csodája! És egy rabbi mit mondhat mindezek után? Vállald föl a zsidóságod, és szeresd önmagadat a saját zsidóságodban, mert csak úgy lehetsz mindennek a részese, ha örömet lelsz a saját zsidó létezésedben! Ez az érzés lesz a te "észlelhető szentséged"!
Neked büszkeség és Istennek mosoly.
Forrás: Radnóti Zoltán főrabbi (Bét Sálom) hírlevelei
***
Szerdócz Ervin: ,,Rabok legyünk vagy szabadok?"
„Azon felül Én hallottam Izrael gyermekeinek jajkiáltását, mivelhogy az egyiptomiak rabszolgaságra kényszerítik őket és megemlékezem szövetségemről.” (I.M. 6/5.)
A zsidók 210 évet töltöttek egyiptomi rabszolgaságban. A tét: „rabok legyünk vagy szabadok?”. Isten a Tízparancsolatban Önmagát nem mint Teremtőt definiálja, hanem szabadító Istent: „Én vagyok..., aki kivezetlek a szolgaság házából” (II.M. 20/2.).
Ahhoz, hogy értékelni tudd a szabadságot, ismerni kell a rabság minden keservét! Sigmund Freud , a nagy lélekbúvár, így fogalmazza meg a szabad és nem szabad dichotómiáját:
„A legtöbb ember nem igazán akar szabadságot, mert a szabadság felelősséggel jár, és az emberek többsége retteg a felelősségtől.”
A hetiszakaszban nagy hangsúlyt kap az együttműködés és az együttérzés fontossága, hiszen Mózes és Áron csak egymást segítve, vállvetve tudták teljesíteni isteni küldetésüket. Miként egy alkalommal Schreiber Mózes pozsonyi rabbi (1762-1839) is rávilágított: Izrael gyermekei tanultak vezetőik példájából, és ez segítette egyiptomi szabadulásukat.
Egyszer a rabbit felkereste Pozsony egyik nagy befolyással rendelkező lakosa, és hosszú panaszáradatot zúdított rá. Mesterünk néhány közbeszúrt kérdéséből világossá vált: a férfit kizárólag saját problémái foglalkoztatják, testvérei nehézségeivel mit sem törődik. A rabbi tórai idézettel próbált segíteni:
– „És én is hallottam Izrael fiainak jajgatását”, mondja az Örökkévaló. Mire vonatkozik az „is” szó? Őseinkre, akik a legnagyobb nehézségek idején sem csak saját, hanem testvéreik jajgatására is odafigyeltek. Azért váltattak (szabadultak) meg végül, mert testvéreik fájdalmát is a sajátjukként kezelték.
Izrael rabbi ki nem mondott kérése
„Íme, Izrael fiai nem hallgattak rám” (II.M. 6/12.)
A vizsnitzi rabbi, Izrael Háger Nagyváradra költözött. Jól érezte magát a városban, szokásává vált sétálni a város utcáin. Ilyenkor magával vitt a közössége tagjaiból valakit. Egy alkalommal kísérőjével a helyi bank igazgatójának háza előtt vitt az útjuk. A kísérő elmondta, hogy az igazgatót felvilágosult, vallástalan, az elesettekkel érzéktelen embernek ismeri a város.
Erre a rabbi – bár nem ismerte a bankárt személyesen – bekopogott a ház ajtaján. Az igazgató nagy tisztelettel fogadta a rabbit és kísérőjét, hellyel kínálta őket és a látogatás okáról kérdezte a váratlan látogatókat. De a rabbi némán ült a helyén. Erre az igazgató a kísérőt kérdezte, de ő sem tudott semmit mondani ottlétük okáról. Egy órát ültek nagy hallgatásban, majd a rabbi felállt, elköszönt és kísérőjével együtt elhagyta a házat.
A bankár felajánlotta, hogy elkíséri látogatóit. Amikor a rabbi háza elé értek, faggatni kezdte a vizsnitzi rabbit a látogatásának oka felől.
– Kedves igazgató úr – szólt a rabbi –, azért kopogtam be magához, hogy egy micvát teljesíthessek, és hála… Sikerült is az előírások szerint teljesítenem.
– Elárulná nekem – érdeklődött az igazgató –, hogy milyen parancsot teljesített a velem csendben eltöltött egy óra alatt?
– Az áll a Törvényeinkben – magyarázta erre a rabbi –, hogy micva valakinek azt mondani, mi meghallgatásra talál. Ugyanígy micva hallgatni, ha az ember mondandójának nem lesz semmi foganatja. Ezért jöttem magához: elhallgattam azt, ami úgysem érintené meg.
– Már bocsánatot kérek – védekezett az igazgató –, honnan tudja, hogy nem lett volna foganatja annak, amit mond? Hátha mégis hallgatnék a szavára?
– Nem, nem – erősködött a rabbi –, teljesen biztos, hogy magának minden kérő szó teljesen fölösleges. Bármilyen kérés süket fülekre talál magánál!
A bankár oldalát fúrta a kíváncsiság, könyörgésre fogta a dolgot. Egy idő után a rabbi engedett kíváncsiságának.
– Nézze – magyarázta –, itt Váradon él egy szegény özvegyasszony. Nincsen kereste, nincs miből megélnie, ráadásul nagy összeggel tartozik az ön bankjának. Jelzálogkölcsönt vett fel a háza értékének terhére, de megözvegyült, nem tud fizetni. Úgy tudom, néhány nap múlva elárverezik házát és az utcára fog kerülni. Arra akartam kérni önt, igazgató úr, engedje el az adósságot annak érdekében, hogy az asszony a házában maradhasson! De amint azt tapasztalta is, nem kértem semmit, hiszen ahogyan az előbb elmagyaráztam: micva „nem kimondani” valamit, ha a beszéd süket fülekre talál.
– De drága rabbi – mondta az igazgató –, ez az asszony nem nekem tartozik, hanem a banknak. Nem az enyém a bank, én csak igazgató vagyok. Hogy fizetnék ki az asszonynak egy ilyen összeget a bank kontójára?
– Na, látja? – szakította félbe a rabbi az igazgatót. – Nagyon biztos voltam benne, hogy nem hallgat rám. Nem is érti azt, amit „elhallgattam”!
Majd szó nélkül bement házába.
A bankár hazament. De nem tudta túltenni magát azon, amit Izrael Hager rabbi mondott. És másnap a saját zsebéből kifizette az adósságot, az asszony pedig megmenekült az árveréstől.
Forrás: Mazsihisz.hu
