Edith Stein, a zsidó lány, akiből katolikus szent lett

2020. Október 12. / 12:55


Edith Stein, a zsidó lány, akiből katolikus szent lett

1891. október 12-én Jom kipur napján született és egész életét népéért hozott engesztelő áldozatnak tekintette. A 20. század legnagyobb filozófusainak volt a tanítványa és egy másik zsidó származású katolikus szent, Avilai Szent teréz vezette el élete igazságához. Auschwitzban halt meg zsidóként és katolikus mártírként nem egészen 51 évesen, 1942-ben.

Ortodox zsidó család 11. gyermekeként született jankiperkor, az Engesztelés Napján a sziléziai Breslauban. Édesapja két éves korában meghal, édesanyja neveli nyitottságra, intellektuális igényességre és alázatos hitre a gyerekeket, igyekszik iskoláztatni őket: kedvence, Edith különösen jó fejű, érdeklődő kislánynak tűnik. 

Annyira önálló gondolkodásúnak bizonyul, hogy kamaszkorában úgy dönt, ateistává válik. Játszhatott némi szerepet ebben az elhatározásában édesapja korai elvesztése is.

Elmélyült filozófiai tanulmányait azért szakítja félbe 24 évesen, hogy nővérként szolgáljon egy járványkórházban az első világháború idején: ez a tapasztalat vezeti el filozófiai disszertációjának témájához, az empátia problémájához. Témavezetője a korszak és az évszázad egyik legnagyobb – különben zsidó – filozófusa, Edmund Husserl volt, az ő asszisztenseként dolgozott diplomázása után a Freiburgi Egyetemen, de együttműködött Martin Heideggerrel is. 

Fellépett a nők egyenjogúságáért is egyetemistaként és hogy ez nem volt okafogyott fellépés, azt a saját karrierje is mutatta, az, hogy nő mivolta miatt nem léphetett előre a tudományos pályán az asszisztensiségből. 

Ebben az időszakban olvasta el egy titkos zsidó, marránó nagyapától származó katolikus szent, a híres Avilai Szent Teréz életrajzát és rögtön úgy érezte, megtalálta, amit keresett: „azt mondtam magamnak: ez az igazság”. 

A következő év, 1922 első napján tér meg katolikusnak és nemsokára tanítani kezd egy szerzetesi iskolában: itt tölt 8 évet, közben folyamatosan dolgozik, Aquinói Tamás értekezését fordítja az igazságról, mestere, Husserl filozófiája és a katolikus tanítás összebékítése foglalkoztatja. 

Miután állást kap a münsteri Tudományos Pedagógiai Intézetben, szinte rögtön hatalomra kerülnek a nácik és távozni kényszerül. 

Ezt követően csatlakozik a kármelita apácarendhez, egy kölni mezítlábas kármelita kolostor közösségéhez. Itt latint és filozófiát tanít a nővéreknek, megírja Véges lét és Örökét című művét egyfelől, amelyben sikerül összehangolnia a katolikus tanítást Husserl elképzeléseivel, és innen ír levelet másfelől XI. Pius pápának a kereszténység és „a rasszizmust bálványozó” náci antiszemitizmus összeegyeztethetetlenségéről, kérve a Vatikán világos állásfoglalását. 

„Hetek óta látunk olyan cselekedeteket Németországban, amelyek az igazság és az emberség tökéletes megcsúfolásai, a „szeresd felebarátodat” parancsáról nem is beszélve. A nemzetiszocialisták vezetői évek óta szítják a gyűlöletet a zsidók ellen. De a felelősség elsősorban azoké, akik idáig engedték eljutni őket a hallgatásukkal… Ezekben a hetekben nem csak zsidók, de jámbor keresztény hívek ezrei is azt várják Németországban és hiszem, hogy az egész világon, hogy az egyház emelje fel szavát Krisztus nevének meggyalázása ellen. Nem éppen ellentétes mindaz, amit a nácik hirdetnek a mi Urunk és Megváltónk életével, aki még a kereszten is üldözőiért imádkozott? Mi, akik az egyház hűséges gyermekei vagyunk és látjuk, mi zajlik Németországban, a legrosszabbtól féltjük a katolikus egyház presztízsét, amennyiben továbbra is hallgat”. 

A rend még a háború kitörése előtt, 1939-ben átcsempészte Edith Steint és egy szintén megtért testvérét egy hollandiai kármelita kolostorba. Tudta már azelőtt, hogy a nácik megszállták volna Hollandiát, hogy nem éli túl a háborút. 

Amikor, 1942-ben a holland püspöki kar elítélte a megszálló hatalom zsidóüldözéseit, a nácik válaszul letartóztatták és deportálták a kitért zsidókat is, közöttük Edith Steint és a testvérét. Az imponálóan erős hítű asszonynak tisztelői felajánlották, hogy megszöktetik, ő azonban nem akarta sorstársait magukra hagyni. 

Még nem töltötte be az 51. évet, amikor 1942 augusztusában, az auschwitzi tábor egyik gázkamrájában fejezte be életét. 

Boldoggá, majd szentté egyaránt II. János Pál pápa avatta, a katolikus egyház olyan mártírjaként, aki tudatosan ment végig azon az úton, amelyen zsidó testvérei jártak a holokauszt idején. A boldoggá avatáshoz szükséges csodát is immár halálában vitte véghez. Egy róla elnevezett két éves kislány (ő maga is ennyi idős volt, amikor elvesztette az apukáját) mérget nyelt és akkor gyógyult fel – zsidó kezelőorvosa szerint is – „csodaszerűen”, amikor édesapja és a barátok az ő közbenjárását kérték, azét az asszonyét, akit rövid földi életében Edith Steinnek hívtak. 

Ő, ez a 78 éve meggyilkolt bátor, nyitott értelmű és okos zsidó nő ma Európa egyik védőszentje. Mi, akik természetesen nem hiszünk a szentek közbenjárásában, szomorú szívvel, kegyelettel emlékezünk Edith Steinre. 

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek