Utazás a szefárd zene dallamain – Bognár Szilvia, Paár Julcsi és Szalóki Ági rendhagyó pészáhi koncertje

2024. Április 21. / 11:54


Utazás a szefárd zene dallamain – Bognár Szilvia, Paár Julcsi és Szalóki Ági rendhagyó pészáhi koncertje

Az idén első alakalommal megrendezett PészáhFeszt egyik legjobban várt estéjére megtelt a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga, a színpad pedig festői kék és lila színekbe borult, messzi tájakra invitálva a hallgatóságot. A szefárd zene, a ladino ritmusok egyszerre hordozzák magukban a pezsgő életigenlést és a keserűség fájdalmát. Hiszen a szefárd zene maga a száműzetés zenéje.

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) és a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) szervezésében megvalósuló programot Kiss Henriett, a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga igazgatója nyitotta meg.

– A szabadság elérése egy generáció halálába került – mondta Kiss Henriett, majd felidézte a közelgő pészáh tórai előírásait, valamint azt az áldozatot, amit a zsidók hoztak a szabadságért.

Ezt követően saját és Bíró Eszter, a Mazsihisz Művészeti vezetője nevében is kóser pészáhot kívánt az ott lévőknek.

Ezután színpadra lépett az est három tündöklő csillaga, Bognár Szilvia, Paár Julcsi és Szalóki Ági, akik közösen előadták a Cuando el Rey Nimrod című ismert ladino dalt. A remek kezdést követően a lüktető zene és a zsinagóga páratlanul szép belső tere azonnal a múltba repített minket, körénk festve azt a távoli világot.

Kiváló választásnak bizonyult Karafiáth Orsolya, író, költő, publicista, aki nem csupán hangulatos átkötő szövegekkel színesítette az estét, de egy egészen különleges réteget tett hozzá a koncertélményhez, ezzel emelve annak fényét. Egy saját maga által írt, kifejezetten erre a pészáhi koncertre szánt történetet adott elő négy részletben. A részletek nem tették töredezetté a zenei élményt, sokkal inkább gazdagították azt, új jelentésekkel töltve meg a szabadságról és áldozathozatalról, összetartozásról szóló ünnepi koncertet.

Karafiáth Orsolya elbeszélése egy újraértelmezett szabadulástörténet, amiben megjelenik a soá tragédiája, a múlt szenvedései és a gyerekkor szép pillanatai is. Emlékek, amiket felelevenítenek a széder este összegyűlt barátok.

Túl sok csapás egyetlen történetért . – Ahogy el is hangzik a történetben. És valahol erről szól a széder is.

„A Dittát fel ne hívd, kiabált a másik szobából Dávid. Már miért ne hívnánk fel, kiabáltunk vissza együtt. Hát, mert ha Dittát az emlékeire emlékeztetjük, azonnal sírni kezd.”

A történet első részének felolvasását követően Paár Julcsit köszönthettük a színpadon. Az énekesnő a folklór, a népzene világából jött, és ez a nagyon eleven, parázs lüktetés érződik gyönyörű hangjában is. A legtöbbünk talán nem ismerte a dalok szövegeit, az énekesnő mégis minden sor mondanivalóját tökéletesen közvetíteni tudta.

Emberi viszonyokról, családról, egymáshoz kapcsolódásról énekelt, a dalok a szerelem, elvágyódás témakörét járták körül. Egyetemes érzelmek elevenedtek meg a ladino ritmusok és a lírai, érzelmek dalok által.

Karafiáth Orsolya a következő részlet során atmoszférateremtő képeket, keserűen édes mondanivalót szőtt a történetébe. A szerelmes szefárd dalok közé egy nagyon kifejező szerelmes verset is hozott:

„Talpig natúr selyemben kell szeretni.
Redőzni, omlani, miként a fátylak.
Ők tudtak így – – –
az első pillantástól jegyben jártak.
Az első érintésük: oltalom.
Házasságuk: az első éjszaka.

Így kezdődött. S ez régen volt, nagyon.”
/ részlet Karafiáth Orsolya Hét év című verséből/

Ezután Bognár Szilvia érkezett a színpadra három csodálatosan szép dallal. Az énekesnő a hazai világzene, a jazz és a népzene természetességét hordozza hangjában, előadásmódjában egyedülálló, ahogyan ötvözi a hagyományt az újításokkal. Elsőként a Morenika című dalt adta elő, ami évszázadok óta az egyik legkedveltebb szefárd ének – Salamon énekére vezethető vissza. Az Énekek éneke nászdalok gyűjteménye, amiről sokáig vita folyt, hogy része lehet-e a Tanahnak. Mígnem Rabbi Akiva tételesen kijelentette: a Sir hásirim maga a szentírási kinyilatkoztatás lényege. A szentek szentje.

Látható tehát, hogy a szerelem, az érzelmek kifejeződése és a zsidó kultúra gyökerei milyen szervesen és mélyen kapcsolódnak össze, kétséget kizáróan mutatva, hogy mindennek az alapja a szeretet: az Ö.való és népe között, amivel bármilyen nehézség leküzdhető.

„Meghaltak, elégtek. A gyerekeik, akik megúszták, anyám generációja, hallgattak. Viselték az elviselhetetlent. Az én generációmat óvták, védték, vallás nélkül nevelték. Aztán a gyerekeim generációja fellázadt.” – Részlet a Karafiáth Orsolya által előadott pészahi történetből.

Szalóki Ági következett, akinek kifejező, tájakon és kultúrákon átívelő, azokat összekötő varázslatos hangjában ott rejlik az, amiről az egész este szólt. Autentikus előadásmóddal, lényéből fakadó érzékenységgel ragadta meg a szefárd zene esszenciáját.

Elsőként Noa (Ahinoam Nini) jemeni énekesnő dalával varázsolta el a közönséget, ami egy lányról szól, akinek vágya, hogy a szivárvány alatt táncoljon. Ezután egy Spanyolországból eredő szefárd dalt, majd egy jemeni lakodalmi éneket hallhattunk Szalóki Ági előadásában.

Az énekesnők mellett a hangulatról és a zenei összhangról Csókás Zsolt (gitár), Födő Sándor (ütőhangszerek, billentyűs hangszerek), Kovács Zoltán (bőgő) és Mester Dániel (szaxofon) zenészek gondoskodtak, akik nem csupán professzionális hozzáértéssel zenéltek, hanem láthatóan minden porcikájukban érezték a szefárd kultúra ritmusát és dallamait. A koncert során a nézőknek az az érzése támadhatott, hogy a szefárd-ladino világban a dalszövegek mellett a zene maga az üzenet. A vokál is hangszerré válik, a zenész pedig küldötté, aki elhozza nekünk a csodát.

A közös számok előtt Karafiáth Orsolya visszatért még egy utolsó felolvasott történetszakasszal. Míg Szalóki Ági, Bognár Szilvia és Paár Julcsi elkápráztató előadásmódja a szefárd zsidó zeneiség dallamain kalauzolt végig minket, addig Karafiáth Orsolya gondoskodott róla, hogy otthon érezzük magunkat a széder asztal körül, ismerős nevek és sorsok öleltek körbe vagy épp szorongatták a mellkasunkat. A művésznő humorral oldotta a feszült jelenetsorokat és a tavaszról szóló gondolatokkal folytatta a mesélést. Anna Ahmatova Éjféli versek zárását hozta el nekünk:

“Egy álmot láttunk te meg én, nem jutott nekünk különböző, de volt benne olyan erő, mint a tavasz jövetelében.”

A végén pedig egy Mascha Kaléko idézettel búcsúzott:

A tavasz - részlet

Örvendek, ha nincs is bár alapja
Örvendek, ha fenn felhők szaladnak,
Eső szakad, fagy, jég vág, hó esik.
Örvendek, ha a tavasz érkezik.

Minden tetszik.
Minden mögött értelem lehet.
Ha mélyükre nem is lát okoskodás.
Örülök, hogy egyáltalán örülhetek.

Zucker-Kertész Lilla

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Megemlékezések
Grósz Andor: Eljöttem siratni negyvenöt rokonomat
Élet + forma
Zsidó fiatalok összefogása: temetőtakarítás Tatán