Fidel Castro zsidó volt? Ha nem, akkor miért szerette annyira Izraelt? S miért hívják „törököknek” és „polákoknak” a kubai zsidókat? lyen érdekes kérdések is szóba kerültek szóba azon a rendezvényen, amelyet a Karibi Holokauszt Emlékbizottság szervezésében rendeztek az OR-ZSE könyvtárában rendeztek a héten Horváth János és Németi Levente előadásával.
Elöljáróban a Karibi Holokauszt Emlékbizottság vezetője, Németi Levente tartott összefoglalót a salvadori Jose Arturo Castellanos Contreras ezredes embermentő tevékenységéről, aki az 1940-es években konzulként képviselte hazáját Svájcban. Contreras a magyar zsidó származású Mandl Mantello Györggyel és Carl Lutz svájci diplomatával együttműködve mintegy 40 ezer zsidót mentett meg a haláltól azáltal, hogy az üldözötteknek salvadori állampolgárságot kaptak.
Jose Arturo Castellanos Contreras
Németi beszélt arról is, hogy az 1978-ban bemutatott Holocaust – A Weiss család története című, négy részes amerikai filmsorozat döbbenetes hatása milyen gyökeresen formálta át nemcsak a vészkorszakról szóló filmes feldolgozásokat, hanem a közgondolkodást is. A Marvin J. Chomsky által rendezett, Meryl Streep főszereplésével készült alkotás óriási sikert aratott, s voltaképpen megnyitotta az utat a vészkorszak kibeszélése előtt mind filmes feldolgozásban, mind a közvéleményben.
Németi Levente
Németi Levente egyúttal felhívta a figyelmet arra a könyvkiállításra, amely ezekben a napokban tekinthető meg az OR-ZSE könyvtárában, s amelyen Primo Levi vagy Kertész Imre első kiadású kötetei mellett megtekinthetők más könyvritkaságok is, ajánljuk tehát a tárlatot figyelmükbe!
Lebilincselő előadást tartott a latin-amerikai, karibi, kubai zsidóság történetéről, sajátosságairól Horváth János tévés újságíró, volt kubai nagykövet, aki kiváló spanyol nyelvtudásának köszönhetően évtizedek óta otthon van a spanyol kultúrkörben. A már említett Holocaust című sorozat kapcsán érdekes történeteket osztott meg a hallgatósággal arról, hogy a hetvenes évek végén milyen körülmények között került a Magyar Televízió képernyőjére az amerikai mű, a sorozat bemutatása ugyanis koránt sem volt magától értetődő. Akkoriban a zsidóság és a vészkorszak témája nem volt a magyar közbeszéd része, így a magyar tévében bemutatott sorozatnak elementáris hatása volt, sokan éppen ezután kezdték el firtatni, hogy mi is történt szüleikkel, nagyszüleikkel a soá alatt.
A könyvtárban rendezett kiállítás egy részlete
Horváth Jánostól kubai társadalom és az ottani zsidóság kapcsán megtuduk, hogy a szigetországban a szefárd zsidókat „törököknek”, míg az askenázi gyökerű zsidókat „polákoknak” hívják mindmáig. Ennek amúgy nincs pejoratív éle, Kubában ugyanis nem éri nemzetiségi vagy vallási diszkrimináció az egyébként nem nagy létszámú zsidóságot.
A televíziós újságíró beszélt arról is, hogy Fidel Castro 1959-es hatalomra jutása előtt még 15 ezer zsidó élt a szigeten és működött öt zsinagóga is, ám a zsidók nagy része a kommunista hatalomátvétel előtt és kezdetén elhagyta Kubát. Az ateista, majd laikus kommunista állam a vallási életet nem támogatta, maga Fidel azonban nagyon szerette Izraelt, hiszen párhuzamot látott a két ország kis mérete és nagy ereje között.
S ha már a „török” zsidók szóba kerültek: Horváth János elmesélte, hogy miután megjelent Fidel Castro nővérének önéletrajza magyarul, neki kellett felhívnia a fordító figyelmét arra, hogy Castro családját igazából lezsidózták.
– Castro testvére a könyv magyar kiadásában így fakad ki: nem igazak azok a vádak, hogy a felmenőink törökök lettek volna. Csakhogy ennek így semmi értelme, hiszen az asszony igazából azt kérte ki magának, hogy a felmenőik zsidók lettek volna – magyarázta az újságíró.
A Bét Sálom zsinagóga Havannában
S hogy mennyien vannak a kubai hittestvéreink?
– Azt szoktam mondani, hogy minden kubai zsidót ismerek – mondta Horváth János –, ami abból fakad, hogy amikor 2006-tól három és fél éven át ott voltam nagykövet, a kubai zsidók száma 1562 volt. Ezt amúgy onnan lehet tudni, hogy a helyi zsidó vezetésnek számon kellett tartania, hogy az Egyesült Államokból a kubai zsidóságnak szánt segélyeket hány fő között kell kiosztani. Nem tartom kizártnak persze, hogy voltak, akik az amerikai segélyek miatt vallották magukat zsidónak.
Horváth János rávilágított arra is, hogy egyes dél-amerikai országok miért voltak népszerű célpontok a bevándorló zsidók számára.
– Ez azzal függ össze, hogy a katolikus spanyolok vagy a protestáns hollandok gyarmatosítottak-e egy-egy dél-amerikai országot – mondta. – A zsidók körében értelemszerűen kedveltebbek voltak a nem katolikus országok, hiszen Spanyolországban az inkvizíció alatt megtapasztalták, hogy milyen is katolikus uralom alatt élni.
