Gyász: meghalt Tardos János újságíró (1953-2024)

„Hanuka és karácsony, magyar és francia – több kultúra vonzásában élt. Ugyanakkor szakmailag már elég régen alig-alig létezett. Ugyanis a modern világ sajtója kevéssé igényli (de mennyire kevéssé!) a gondolkodó, véleményt mondó, határozott hangú embereket, akik még írni is tudnak" – olvasható Dési János nekrológjában. A hazai újságírás kivételes alakjára, Tardos Jánosra emlékezünk. Legyen neki könnyű a föld!

„Az újságírás nagy része mára iparos tevékenységgé vált – más kérdés, hogy ez jó vagy rossz, de tény –, ezért aztán egy, a régi világból itt maradt bohém, szabadszájú, krakéler érthetően nem nagyon találta benne a helyét. Különösebben ezen láthatóan azért nem szomorkodott, ahol lehetett, írta sorra megható családi történeteit, az ötvenes, hatvanas, hetvenes évek világát felidéző cikkeit, és az elmúlt pár évben utolsó lakóhelye, a Balaton-felvidék történetét – különösen az ott egykor élt és meggyilkolt zsidók sorsa érdekelte.

Igen, a modora érdes volt, és könnyedén és igazságtalanul sértett meg néha embereket, miközben tényleg a legjobb, legfigyelmesebb barátok egyike tudott lenni, ha akart. Nem mindig akart, mert egy ideig zavarta, ha az érzelmei kitudódnak, ezért aztán nyers volt, néha olyankor is, ha kedves szeretett volna lenni. Aki erre rájött, és elég sokan rájöttünk, az egy igaz baráttal gazdagodott. 

Tardos János (forrás: Facebook)

Jánost már sorsa is arra indította, hogy újságíró legyen. Édesapja, Tardos Tibor író, újságíró, aki az ellenállói múlt után tér haza francia emigrációjából, hogy itt, a Szabad Népnél, a kommunizmust építse. (Mint francia ellenálló, Becsületrendet is kap, ennek díszes oklevelét János barátunk a wc-jében függesztette ki.) Apja aztán a Rákosi-rendszerrel szembekerülő értelmiség részévé válik, Petőfi-kör, forradalom, börtön, majd újra az emigráció. A kisgyerek Tardos János sosem heverte ki édesapja elvesztését. Édesanyja szintén újságíró, aki végül is felmorzsolódik a Kádár-korban és férje távollétében. (...)

Őt is számos igazságtalanság érte. Édesanyja, öccse korai halála, és legfőképpen szeretett felesége, Gömöri Judit kollégánk méltatlanul korai elvesztése, akit az utolsó pillanatig odaadóan ápolt. Sok minden történt vele persze még Judit halála után, nagyszerű lányokkal került kapcsolatba – hú, de milyenekkel! –, de valahogy mindig azt véltem időnként nehezen magyarázható lépései mögött, hogy fél valakit nagyon közel engedni magához, túl közel – mert mi van akkor, ha elveszíti.

Hát most mi, a barátai jártunk így."

Dési János búcsúját teljes terjedelmében a MÚOSZ honlapján olvashatják.