Michael J. Fox, a Vissza a jövőbe sztárja, zsinagógai törzstag

Ugye észrevették, hogy megérkeztünk a jövőbe, oda, arra a helyre, amelyikből Michael J. Fox, Marty McFly visszagördeszkázott a 20. századba az őrült doktor kíséretében, hogy elrendezze előre a szülei életét. Azóta Michael J. Fox egy manhattani reformzsinagóga tagja, akinek a fia bármicvója volt élete legbüszkébb napja.

Szokás mondani, hogy az zsidó, akinek nem az édesanyja, de az unokái zsidók. És ha elfogadjuk ezt a definíciót, akkor Michael J. Fox részese Ábrahám szövetségének. Az ő gyerekei ugyanis zsidó szellemben nevelkednek, zsidó feleségével, Tracy Pollannel együtt vezetik be őket a judaizmus életalakító, Istent a létező összes percünkben megidéző világába. Fox nem tért be, de állandó zsinagógai tag, együtt dolgozik a Tórával kapcsolatos házi dolgozaton a gyerekekkel. A színészettől kénytelen volt visszavonulni, mivel 29 éves korában diagnosztizált Parkinson-kórja nem tette már egy idő után lehetővé, hogy játsszon. Az utóbbi években-évtizedekben a betegség gyógymódjainak keresését segíti ismertségével, pénzével. Van némi elszomorító, persze, abban, hogy a széles mosolyú gördeszkás gyerek, aki még az évtizedek között is cikázhatott jobbra-balra, mennyire kiszolgáltatottá vált a saját testének nem egészen 30 évesen.

Megmutatja végtelen esendőségünket. De megtalálta az egyetlen utat, amely az embert valóban a jövő felé viszi: az ígéret Istenét, aki a múlt és a jövő felett uralkodik, és akihez szívében megtért. Azt, aki valóban képes helyrehozni a múltat. És azt, aki jövőt ad annak, akinek egyre előrehaladó betegsége már nem túl sokat ígérhetne. Michael J. Fox épp olyan sorsú ember, aki mindent elveszített rögtön azután, hogy mindent megnyert. Világhírű volt, jóképű, alig átlátható távlatok nyíltak előtte és ahogy elkezdődött, szinte azonnal vége is volt az egésznek. Színészként, világsztárként nem volt jövője, csak múltja, de ő visszatért innen, vissza jövőbe. A betegséget áldássá tette, saját életfeladatát találta meg benne, úgy lehetett új, beteg önmagává, hogy közben a világért dolgozott: a világ megjavításért. Nem csoda, bár véletlen, a szerelem az oka, hogy a manhattani reformzsinagógában találta meg az otthonát, Dávidról és Góliátról beszélt a közönségének. Az amúgy alacsony termetű fiúnak Dávid a hőse, aki a gyengeségét, a kicsiségét tette fegyverré a hit bátorságával.

Amikor a fia bármicvó, a parancsolatokat betartani köteles felnőtt lett, a jelenlévők egyike hallani vélte, hogy az édesapja azt mondja, erre a napra a legbüszkébb teljes életéből. Michael J. Fox választott és minden oka megvolt ugyan az önsajnálatra, de lemondott róla. Adja Isten, hogy a zsinagógák mindegyikébe reformtól ortodoxig jusson ennyi bizakodás és megnyugvás. Az ő gyerekei zsidók lesznek és azért is lesznek zsidók, mert a nem zsidó apjuk együtt tanult velük a Talmud Tórára.

Michael J. Fox nem zsidó. És mégis.