Gergely Ágnes: „Mondom az igazat: bánom, hogy túléltem"

Gergely Ágnes költővel, íróval, műfordítóval jelent meg ma a Litera.hu portálon egy interjú, amelyben a Kossuth-díjas alkotó megrendítő nyíltsággal beszél a munkaszolgálatra elhurcolt és soha vissza nem tért édesapjáról, Guttmann György újságíróról. Habár több mint hetven év eltelt a vészkorszak óta, Gergely Ágnes az interjúban az édesapjáról ezt mondja: „a világon a legjobban szerettem, és nem tudom a hiányát kiheverni soha".

A Litera.hu irodalmi portál „A hónap szerzője" rovatban most Gergely Ágnessel jelentetett meg egy interjút „Tudom, hogy van őrangyalom, néha álmomban megjelenik" címmel, amelyet Nagy Gabriella és Szekeres Dóra készített. Az interjúban a 88 éves Kossuth-díjas költő, író, műfordító megrendítő nyíltsággal vall a vészkorszakban eltűnt édesapjáról, Guttmann György újságíróról.

„Mondom az igazat: bánom, hogy túléltem. El kellett volna menni vele. A világon a legjobban szerettem, és nem tudom a hiányát kiheverni soha. Az, hogy nem tudom, hol halt meg és hogyan, borzasztó. Mi nem virágot szoktunk a sírra tenni, hanem egy kavicsot, annak jeléül, hogy itt voltam, gondoltam rád. Eredetileg nem ezt jelentette, nem kavicsot helyeztek a sírra, hanem egy nagy követ, hogy elriasszák a vadállatokat. Sakálok, hiénák jöttek a sírokra… Szörnyű, méltatlan... Úgyhogy szeretnék én is egy kis kavicsot vagy egy szál virágot odatenni, de nincs hova. Elmentem különféle táborokba, voltam Mauthausenben kétszer is, Ebensee-ben, és jártam egy arany katedrálisban is, elmentem oda is, mert minden vallásnak – különösen a nem harcias vallásoknak – őszinte híve vagyok. De nem találtam sehol a nyomát. Ez valami borzasztó érzés, hogy egy ember elmegy a semmibe, és lesz belőle semmi" – mondja Gergely Ágnes.

A beszélgetésből kiderül, hogy a család 1945 után még évekig várta vissza az eltűnt édesapát. Gergely Ágnes erről így nyilatkozik: „4-5 évig mindenki várta vissza a szerettét, tele voltak a vasútállomások. Hozzátartozott az élethez. Ment valaki batyuval vagy kannával a hátán. Hova mész? Megyek a vasútra. Most jön be a vonat. Megnézem a vonatablakokat, ajtókat. Aztán hazajövök. Tudta, hogy nem jön senkije, mégis várta. Mert mindig voltak csodák".

A teljes interjút IDE KATTINTVA olvashatják, míg a portálunkon Gergely Ágnesről öt éve megjelent születésnapi méltatást ITT találják.

(Címlapkép: PIM.hu/DIA)