Izraeli régészek
tárgyi bizonyítékokat találtak a bibliai „Armageddon” csatára – jelentette a
The Times of Israel című angol nyelvű izraeli hírportál.
Az észak-izraeli
Megiddóban olyan kerámiaedényeket tártak fel, amelyek katonai jelenlétre
utalnak, és megerősítik a Júdában uralkodó Jósíjáhú király és az egyiptomi Nekó
fáraó közötti csatát, amelyet a bibliai Góg és Magóg harcával azonosítanak.
Az „Armageddon”
lelőhelyen feltárt cserepek bizonyítékul szolgálhatnak az i. e. VII. században
a térségben lezajlott csatára, ugyanis azok alapján az egyiptomi katonák
valóban a Bibliában megjelölt helyen jártak éppen a Bibliában meghatározott
időszakban. A Meggidó melletti dombokon vívott csata a har (héberül hegy, domb)
és a Meggidó helységnév egybemosásával vált Armagedonná számos nyelven.
„Az ő napjaiban vonult fel Fáraó Nekó Egyiptom királya Assúr királya ellen az Eufrátesz folyamhoz; és ellenébe ment Jósíjáhú király, de megölte őt Megiddóban, amint meglátta őt. Elszállították őt szolgái holtan Megiddóból, Jeruzsálembe vitték és eltemették sírjában. Erre vette az ország népe Jehóácházt, Jósíjáhú fiát, fölmenték és királlyá tették őt atyja helyébe” - áll a Királyok második könyvében a Bibliában. „De Jósijáhú el nem fordította arcát tőle, hanem vele harcolni igyekezett, s nem hallgatott Nekónak Isten szájából való szavaira s jött harcolni Megiddó síkságában” – írja a Krónikák második könyve.
„A helyet
egyiptomi erődítménnyé változtatták az időszámításunk előtti VII. század végén,
s ezt már régóta gyanították, főként a Királyok könyvében található bibliai
szöveg alapján” – mondta a lapnak Aszaf Kleiman, a kérdés szakértője.
„Megiddo az egyetlen helyszín Izraelben és a szomszédos országokban, amelyet a Biblia és az ókori Közel-Kelet minden nagy feljegyzése megemlít” – hangsúlyozta az ásatásokat vezető Jiszráel Finkelstein, a Haifai Egyetem régész professzora az i.e. 609-ben történt esemény korabeli jelentőségét.
A Biblia szerint
amikor az istenfélő Jósíjáhú király trónra emelkedett, több évszázados
bálványimádás és bűnös életvitel után visszavezette Izrael népét az igaz útra.
Erőfeszítései azonban nem csillapították le Isten haragját, és Nekó egyiptomi
fáraó megölte, amikor az asszírok ellen vonulva szembeszállt vele Megiddóban.
Egy évszázaddal korábban az asszírok lerombolták Izrael földjének két részre
szakadt északi királyságát, Izraelt, noha ekkor még a déli Júda fennmaradt
egészen az i. e. 597-es babiloni fogságig.
Az egyiptomi
cserepek mellett jelentős mennyiségű Kelet-Görögországból származó
edénymaradványt is feltártak, amelyek a tudományos kormeghatározás alapján i.e.
630 és 610 között kerülhettek Megiddóba, ami görög zsoldosok jelenlétére
utalhat, akik Jósíjáhú ellen harcoltak’ „Görög és asszír forrásokból is tudunk
ilyen zsoldosokról az akkori Egyiptom szolgálatában” – hangsúlyozta
Finkelstein.
„A Bibliában számos nyom jelzi a nyugat-anatóliai Lüdia részvételét Jósíjáhú meggyilkolásában. Az egyik Góg története; sok tudós szerint Góg Gygeszre, Lüdia királyára utal, aki az asszírok szerint zsoldosokat küldött az egyiptomi seregbe” – tette hozzá.
Az Ószövetségben
Ezékiel könyvében szerepel Góg. „S történni fog azon a napon, amely napon Góg
majd eljön Izrael földjére, hogy ezt mondja az Úr Isten: Haragomban fel fog
lobbanni bosszúságom”. Az Újszövetségben Gógot és Magógot a Sátán
szövetségeseiként írják le az Isten elleni harcban az idők végén, amikor
legyőzik a Sátánt. A Jelenések könyve szerint „mikor eltelik az ezer esztendő,
a sátán kiszabadul börtönéből és megindul, hogy félrevezesse a föld négy sarkán
lakó nemzeteket, Gógot és Magógot, és harcra gyűjtse őket. Számuk annyi, mint a
tenger fövenye. Fölvonulnak a föld minden táján, körülzárják a szentek táborát
és a szeretett várost. De tűz csap le Istentől az égből és megemészti őket”.
Armageddon
helyszíne nem véletlen a döntő ütközetre. „Talán az volt a mögöttes teológiai
gondolat, hogy Dávid leszármazásának megváltója visszatér arra a helyre, ahol
az utolsó és legigazságosabb Dávid-házi király, Jósíjáhú meghalt” – vélekedik
Finkelstein.
Megiddót a XX.
század eleje óta négy expedíció is feltárta, de a korábbi technológiákkal és
kormeghatározásokkal nem juthattak el a jelenlegi következtetésekhez, és új
területeket is találtak az újonnan kutatók. „A jelenlegi, 2016-ban indított
feltárások az asszír korszak háborítatlan maradványaira leltek nagyon közel a
helyszín közigazgatási negyedéhez” – hangsúlyozta Kleiman.
Az X területként
meghatározott ásatásokon egy i. e. VII. századból származó épületre bukkantak,
amikor a Jósíjáhú és Nekó közötti csata is történt. A cserépmaradványokban
gazdag házban több szoba és egy nyitott udvar volt. A többi között találtak egy
júdai főzőedényt, melyet a Jeruzsálemhez közeli Moca agyagjából formáltak.
Emellett több mint száz, durván megmunkált egyiptomi kerámiadarabra leltek.
„Másmilyen az alakjuk, és a készítésükhöz felhasznált szalma miatt egyiptomi eredetre gyanakodtunk, s ezt a tudományos elemzések igazolták. A Levante vidéken, vagyis a Földközi-tenger partjainál még sehol sem találtak ilyen jelentős mennyiségben tálaláshoz, főzéshez és tároláshoz használt edényeket, melyek ráadásul dísztelenek és rosszul égetettek voltak, s ennek alapján nem jutottak el a városok piacaira, a kereskedelembe” – vélekedtek a régészek.
„Mivel a feltárt
épületben bőséges bizonyítékok vannak az efféle cserepekre, és mivel a helyi
lakosság valószínűleg nem döntött úgy hirtelen, hogy durva cserepeket hozat
magának Egyiptomból, azt feltételeztük, hogy egy külföldi csoporttal van
dolgunk, talán egy egyiptomi helyőrség részével, amely az asszírok
visszavonulása után átvette Megiddót” – mondta Kleiman Megiddó várának az
északi Izrael királyságának bukása, s az egyiptomi győzelem utáni sorsát
felvázolva. (MTI)
