Vadas Ernő – egy nagykanizsai zsidó fotóművész életútja

"Nemzetközi fotókiállításokon is első díjat nyert alkotásaiban Vadas Ernő az ember örömteli munkájának kis mozzanatait, hangulatait örökíti meg" - hangzik el a Filmhíradóban 1960. februárjában. A XX. századi magyar fotográfia egyik meghatározó alakja, akinek pályája nemzetközi elismerésig ívelt, Weisshaus Ernő néven született Nagykanizsán 1899. december 17-én. Családja a város zsidó közösségéhez tartozott.

Fotográfusi munkásságát amatőrként kezdte, majd 1927-ben Balogh Rudolf tanítványává vált, ami döntő hatással volt művészi fejlődésére. 1929-től tagja lett a Magyar Amatőrfényképezők Szövetségének (MAOSZ), 1932-től pedig annak háznagyi tisztségét is betöltötte.

Fotó: Vadas Jolán: Vadas Ernő, 1957 © Magyar Fotográfiai Múzeum

A kivételes látásmódú és tehetséges fotográfus  az 1930-as években lírai, idillikus hangvételű felvételeivel vált ismertté, amelyek számos rangos hazai és nemzetközi folyóiratban megjelentek. 1931-ben nemzetközi elismerést is szerzett: a svájci Camera című folyóirat pályázatán Libák című felvételéért az első díjat nyerte el, amely ezer aranyfrank pénzjutalommal járt. Sikere nyomán a két világháború közötti időszak egyik legeredményesebb és legnagyobb hatású magyar fotóművészévé vált.

Fotó: Vadas Ernő: Libák, 1934 © Magyar Fotográfiai Múzeum

Munkáit igényes kompozíció, idillikus és romantikus hangvétel, valamint a fény–árnyék hatások, az ellenfény és a képi dinamika bátor alkalmazása jellemezte. Felvételei számos rangos külföldi folyóiratban jelentek meg, többek között a Geographic Magazine, a Vanity Fair, a Harper’s Bazaar és az Illustrated London News hasábjain.

Nemzetközi rangját tovább erősítette, hogy 1938-ban az American Annual Photography toplistáján 13 424 fotográfus közül az előkelő ötödik helyre sorolták.

Fotó: Vadas Ernő: Körmenet, 1938 © Magyar Fotográfiai Múzeum

Zsidó származása miatt a második világháború idején munkaszolgálatra hurcolták. A háború végén a mauthauseni koncentrációs táborból tért haza. A deportálás és a túlélés traumája egész életére, valamint művészetére is mély és maradandó hatást gyakorolt.

Fotó: Vadas Ernő: Ménesterelés, 1958 © Magyar Fotográfiai Múzeum

1945 után fotográfusi szemlélete jelentősen átalakult: a lírai képeket egyre inkább a realisztikus ábrázolás váltotta fel. Munkáin a munka világa, munkásarcok, ipari környezetek jelentek meg, a korszak társadalmi valóságát hitelesen tükrözve. 1950-ben társaival megalapította a Fotókollektívát, 1956-tól pedig az MTI fotóriportereként dolgozott. Emellett jelentős szerepet vállalt a fiatal fotósnemzedékek szakmai nevelésében is.

Fotó: Vadas Ernő: Gól, 1936 © Magyar Fotográfiai Múzeum

Munkásságát számos hazai és nemzetközi elismeréssel jutalmazták: 1957-ben a Nemzetközi Fotóművészeti Szövetség (FIAP) legmagasabb kitüntetését kapta meg. 1956-tól a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnökeként is tevékenykedett.

Fotó: Vadas Ernő: Ritmus 1935, 1958 © Magyar Fotográfiai Múzeum

Vadas Ernő Budapesten halt meg, 1962. május 30-án. Életműve nemcsak a magyar fotóművészet történetének kiemelkedő fejezete, hanem a 20. századi magyar zsidó sors és kulturális örökség maradandó lenyomata is.

Zucker-Kertész Lilla