Kedves olvasóink,
hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma este 20 óra 27 perckor köszönt be, a
királynő holnap este 21 óra 47 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt
honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten
a SELÁH LEHÁ hetiszakaszt olvassuk Mózes negyedik könyvéből.
Tényleg van baj.
Tényleg nagyon nehéz a helyzet. Tényleg szembe kell ezzel nézni. De a sopánkodás,
az önsajnálat nem szembenézés. A Tóra ott kezdődik, ahol a zsidók önsajnálata véget
ér. A kémek történetének ez a tanulsága.
A mostani
hetiszakaszban a kémek elmennek megnézni az országot, amelyet az Örökkévaló
megígért már Izrael népe alapítóinak, az ősatyáknak. Hogy milyen, milyen
nagyszerű, milyen veszélyes, milyen nehéz bevenni. És azt látják, hogy nagyon.
A védők erősek, elszántak, jól felszereltek. A zsidók ellenségei erősek.
A tizenkét törzs
képviselői, a kémek közül tízen ennyit látnak és ennyit mondanak, azt, hogy a
bajt nem kezelni kell, tudva, kik vagyunk és mit akarunk, nem a zsidókkal,
hanem az ellenségeikkel kell foglalkozni, kizárólag. Hogy minket senki sem
szeret, mindenki bánt. Az önigazolás és az önsajnálat a dolgunk és semmi egyéb,
menjünk vissza Egyiptomba. Hagyjuk Istent, a zsidóságnak tett ígéretet, a
hitet, az Örökkévalót, a zsidóság tartalmát. Azzal foglalkozzunk csak, kik
bántják a zsidókat. Hogy kik a zsidók, maguk, az nem érdekes. A nyafogás a
legigazibb zsidó erény. Tényleg volt baj, nehézség, fajdalom, akkor is. De
volt, aki nem kizárólag a zsidók ellenségeivel foglalkozott, hanem a zsidók
dolgával is. A Tóra hősei. Mindössze kettő a tizenkét kémből.
Azok, akik nem úgy
gondolják, mint a többiek, akik felelősek a nehéz helyzetben, a Tóra optimistái
Kaleb es Józsué. Látják, hogy nehéz, de nem nyafognak, hanem dolgoznak és
kockáztatnak. Nem hárítják el a külvilágra mutogatva a feladatot, amellyel
megbízták őket. A Tóra velük van. A Tóra szerint nem a nyafogás a legfőbb zsidó
erény, sem akkor, ha, mint legtöbbször, van baj, sem akkor, ha épp nincsen. Egy
csoport erejét az mutatja, ha ellenségei helyett képes elsősorban saját
céljaival, létokával foglalkozni. Hinni önmaga létének értelmében. Élni annyi, mint
hinni ebben. Élni annyi, mint hinni.
Így van ez azóta
is, ez a Tóra alaptörténete. És a zsidók, akiknek dolguk van együtt, azokból is
állnak, a Tórában ők a többség, akik sopánkodnak, önsajnálnak nehéz helyzetben.
A tíz önsajnáló kém létszámából tanuljuk részben, hogy tíz zsidó egy minján.
Azoknak, akik úgy zsidók, hogy félnek, vigaszt kell nyújtanunk, együtt mennünk
tovább.
A negyven év
bolyongás akkor ér véget, amikor a zsidók ellenségeinél jobban érdekelnek
minket a zsidók, vagyis a küldetésük, Isten.
Békés ünnepet
kívánunk!
Vári György írása