01.03. 15:47, kimenete: 01.04. 16:58 
Igazuk volt a helyieknek: a Békéscsabai Zsidó Hitközség tegnap este olyan hanukai ünnepséget rendezett a zsinagógában, hogy az – mint mondták – „még egy budapesti körzetnek is a becsületére vált volna". Nincs ebben semmi túlzás, tanúsíthatjuk, hiszen a Mazsihisz tudósítója ott volt, és roppant örült annak, hogy jutott még neki ülőhely, hiszen a színvonalas műsort – nem is kevesen – állva nézték végig. Ráadásul az elmaradhatatlan ünnepi fánk is kitűnő volt...
A Mazsihisz legutóbbi közgyűlésén arról beszélgettünk Lukácsné Moskovitz Tamarával, a Békéscsabai Zsidó Hitközség elnökével: mennyire igazságtalan, hogy ez az ország ennyire Budapest-centrikus, elvégre vidéken semmivel sem rosszabbak a különböző rendezvények – csakhogy idő, pénz és energia hiányában vidékről problémásabb tudósítani, mint a fővárosból. Megegyeztünk abban, hogy ezen – még ha egyelőre csak egy hanukai ünnepség erejéig, de – változtatni fogunk, és idén egy hanukai gyertyagyújtásra igenis elmegyünk Békéscsabára és fényképes tudósításban számolunk be róla; szóval a kedves olvasó most éppen ezt az anyagot olvassa...
A megtelt zsinagóga
S micsoda öröm, hogy egy nagyszerűen sikerült, és igen sokakat vonzó ünnepség részesei lehettünk! Az az igazság, hogy kissé tartottunk tőle, hogy nem sokan leszünk, hiszen az ismert tragikus történeti okok miatt a magyar vidéki zsidóság létszáma jelentősen megcsappant. El lehet hát képzelni, mennyire meglepődtünk, amikor a helyi zsinagógába alig fértünk be: már a kezdés előtt tíz perccel szinte minden hely megtelt.
A vendégeket Lukácsné Moskovitz Tamara hitközségi elnök, valamint dr. Balogh István, a Békéscsabai Zsidó Hitközség elöljárósági tagja, az OR-ZSE oktatója köszöntötte.
Dr. Balogh István
A rabbinikus teendőket Kendrusz Attila, a Szegedi Zsidó Hitközség vallási vezetője látta el, aki készségesen segített a gyertyák meggyújtására felkért személyeknek az öt gyertya lángra lobbantásában is.
Kendrusz Attila
Ezután aradi művészek adtak ünnepi koncertet, a zenészek Nelu Mot énekművészt, a Filarmonica Arad szólistáját kísérték. Nelu Mot alaposan kitett magáért, sőt az látszott rajta, hogy ő maga is legalább annyira élvezi a saját kitűnő produkcióját, mint a közönség. A dalokat olyan hosszan kitartott hangokkal fejezte be, hogy érezni lehetett: neki most valóban az a célja, hogy hirdesse nekünk a csodát, hagyta hát, hadd érvényesüljön lágy, tenor hangja ebben a szakrális térben, amennyire csak tud.
Békéscsaba hirdette hát a csodát, s miképpen a zsinagóga megtelt emberekkel, az ünnepség végére úgy telt meg a közönség szíve-lelke az ünnep fényével.
Köszönjük Lukácsné Moskovitz Tamarának, dr. Balogh Istvánnak és minden közreműködőnek ezért a csodálatos élményért, és a mostani nagyszerű tapasztalat alapján ígérjük: nem ez volt az utolsó békéscsabai tudósításunk!
Nelu Mot
Hanuka szameah, Békéscsaba!
