Mester Tamás: Az előadás utat mutat a mindannyiunk által vágyott remény felé

Födő Sándor Kaddis című műve hangzott fel Bíró Eszter szólóénekével tegnap a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában. Az előadás előtt Mester Tamás, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) alelnöke, a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) elnöke kösztöntötte a közönséget. Az előadást megtekintette dr. Grósz Andor, a Mazsihisz-elnöke és dr. Kunos Péter, a Mazsihisz-BZSH ügyvezetője is. Az alábbiakban Mester Tamás beszédét közöljük.

Nagy szeretettel köszöntöm Önöket a Budapesti Zsidó Hitközség nevében, itt, a Rumbach utcai zsinagógában, a fővárosi zsidónegyed egyik ékkövében, melyet a bécsi szecesszió korszakos kiválósága, Otto Wagner álmodott és tervezett meg.

A PészáhFeszt programsorozatunk jegyében gyűltünk ma itt össze, hogy remek kulturális élménnyel gazdagodjunk, de mielőtt felvezetném az előadást, néhány gondolat a közelgő ünnepről egy kis aktuális áthallással.

Pészah az egyiptomi kivonulás, szó szerinti fordításban az elkerülés ünnepe (hág hápeszáh) kifejezés a tórai szakaszból ered, mivel a zsidók házainak elkerülését a héber szöveg a peszáh szóval fejezi ki.

A bibliai tíz csapás (mely Egyiptomot érte) közül az utolsó volt az elsőszülöttek halála, ezt a csapást a zsidóknak nem kellett elszenvedniük, mert házaikat megjelölték bárány vérrel, így a halál elkerülte fiaikat.

A csapás után a fáraó engedélyezte, hogy a rabszolgaként élő zsidók elhagyják az országot. Éppen ezért nevezik a szabadság ünnepének (hág háhérut) is.

Az egyiptomi fogságból menekülő zsidóknak sem idejük, sem módjuk nem volt a kenyérsütéshez szükséges tésztát megkeleszteni. Így kovásztalan kenyeret, maceszt vittek az útra.

Ennek emlékére, mi zsidó emberek, az ünnep nyolc napja alatt nem eszünk semmi kovászosat.

Pészah a szabadságra, a szabadságvágyra is emlékeztett, az ünnep jelentőségét – figyeljék a dátumot – 1940-ben Heller Bernát, a jeles irodalomtörténész, orientalista, folklorista, az Országos Rabbiképző Intézet tanára így sommázta:

„Nekünk a Pészach vallásos kötelességünkké teszi a Szabadság megbecsülését. A mi korunk ezt átérzi. Egyén és közösség azokat a javait becsüli meg legjobban, amelyeket leginkább kell féltenie. Márpedig a mi napjainkban a szabadságot fenyegeti veszedelem. Ezért tiszteljük a szabadságnak emlékét. Ezért ünnepeljük fokozott áhítattal a Pészachot. Ezért hat, ezért hódít a széder.”

Szinte beleborzongani lehet a látnoki sorokba, főleg itt a Rumbachban, ahol a magyar holokauszt főpróbája során 1941-ben ebben az épületben gyűjtötték össze azokat a zsidókat, akik magyar állampolgárságuk hiánya miatt Kamenyec-Podolszkban haltak mártírhalált.

A mai előadás gondolatisága is a vészkorszak tragédiájával indít, de utat mutat a mindannyiunk által vágyott remény felé, a mű örök aktualitását mi sem mutatja jobban, hogy még mindig sok-sok izraeli túszért aggódunk, akik a terroristák fogságában vannak. Imádkozzunk, hogy térjenek haza mielőbb egészségben!

Fotók: Ritter Doron

A szerző, Födő Sándor eredetileg balett formájában gondolkodott, de a kovidjárvány itt is közbeszólt, így egy kortárs kamarazenei mű jött létre világzenei motívumokkal.

Mivel holnap van a magyar költészet napja, kiemelném, hogy a műben Radnóti, Szép Ernő és Szenes Hanna versei is szerepet kapnak.

Külön büszkeség a számunkra, hogy a dalbetéteket Bíró Eszter művésznő értő tolmácsolásában élvezhetjük.

Mindenkinek felemelő szórakozást, egyben peszach szameach, kóser és boldog pészachot, keresztény testvéreimnek kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!