A vérből születő élet: a menstruáció megszentelése és a Tóra – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma délután 18 óra 55 perckor köszönt be, a királynő holnap este 20 óra 01 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a Tázriá (Mózes 3. 12:1–13:59.) hetiszakaszt olvassuk Mózes harmadik könyvéből.

A Szombat nem a kifelé, hanem a befelé figyelés ideje, több mint 24 órán keresztül, egy napnál kicsit hosszabb ideig, hogy „kerítést építsünk a Tórának”, megóvjuk, hogy a szombat szelleme minél tovább maradjon velünk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk.

A rituális fürdő az újjászületés helyszíne – különösen az élet továbbadóinak, a nőknek. 

Az anyák megtisztulási periódusának misztikumáról úgy beszél a Tóra, mintha ma tenné, mai kérdéseinkre felel, a nők én-idejéről, a testi szerelem intimitásáról, a szülés utáni depresszióról, élet és halál körforgásáról néhány talányos sorban, amelyeket eljött az idő megértenünk.

A legelső sorokból arról értesülünk a hetiszakaszban, hogy a szülő nők hét napig tisztátalanok, ha fiút, tizennégy napig, ha lányt szültek. Mi értelme ennek a rendelkezésnek, mi volna az életadásban tisztátalan, és ha már így van, akkor végképp nem érthető, mi indokolja a különbséget.

A rabbik részben ebből a hetiszakaszból vezetik le a rituális fürdő, a mikve intézményét, azt, hogy a nők időről-időre elmerüljenek benne. 

A mikve tulajdonképpen a születés tapasztalatának, a magzatvíz biztonságának átmeneti újraélése, belemenni és kijönni újra, kapcsolódás a nőknek, akik életet adnak, saját születésükhöz, újjászületési rituálé: vagy egyszeri, mint azoknál a nőknél és férfiaknál, akik betérnek zsidónak, új emberré lesznek, vagy az élettörténet fordulópontjaihoz, az életen belüli újjszületésekhez kötődik, mint a házasságkötés előtti merülés, vagy a termékenység biológiai ciklusaihoz, mint a menstruációk utáni mikve havi rendszerességű, megerősítő újjászületése.

A teremtés maga is vízben fogant, a kezdetén az Örökkévaló szelleme lebegett a vizek felett, a születés és a rituális újjászületé.

A Teremtés története, a vizek összegyűjtése és a mikve, a víz és a teremtés, Isten szelleme lebegett a vizek felett, a mikve nem csak személyes újjászületés, de a kozmikus teremtés megismétlése is azoknak, akik folytathatják, akik szülhetnek.

A mikve esély a múlt újraélésére, esély rá, hogy elnyugodjon bennünk hullámverése.

Jó, legyen. De akkor is miért „tisztátalan”, aki szül és miért tisztátalan kétszer annyi időre, ha lánya születik? A Zsidó Múzeum hírlevele szerint: „Az életadás, nemhogy a távoli, ókori keleten, a héber Biblia születésének idején, de még az aránylag közeli múltban is halálos veszély volt az anyára nézve és a gyerekre nézve is, az ősanyák talán legvonzóbbika, Ráhel Benjámin születésekor halt meg. A születés a halál közelében zajlik, véres és fájdalmas folyamat. Másfelől az édesanyából eltávozik a kettős élet, újra egyetlen élet, a magáé, lakik benne a szülés után, immár nem az „élet fája”, hanem gondozó, ha a szimbiózis nem is múlik el még viszonylag sokáig. Harmadrészt, aki megszületik, belép és halál körforgásának ciklusába, „ki születik, az halálra küldetik a napvilágra és a sírban szendereg”, – írja Vörösmarty Mihály hangján a keresztény hagyományt részben a zsidó vallás belátásainak visszakapcsolása révén elmélyíteni remélő Borbély Szilárd. A nők örökítik tovább az életet és vele a halált mindannyiunk számára. „Aki lányt szül, arra mindez, az élet végső belátásai kétszeresen is vonatkoznak.”

Vannak, akik szerint az elkülönülés, az érintés tilalma a házasfelek között a menstruációs ciklus idején sértő és érzéketlen a nőkkel szemben, a házastársak közötti intimitás átmeneti felszámolása a nők „tisztátalanságának” idejére. Megint mások női „énidőként” fogják fel, az érinthetetlen magány időzónájaként, amikor a nők csak önmagukéi, tudnak kizárólag önmagukkal törődni.

Van, aki úgy véli, játéknak is tekinthető az intimitás fokozására, átmeneti önmegtartóztatás és vágykeltés, a kapcsolati rutinok megtörése, amely megtanít minden hónapban újra egymásba szeretni szerencsés párokat.

A zsidó életmód-előírások, ha jól csináljuk őket, nem a szentséget laposítják rutinná, hanem a rutint szentelik meg újra és újra.

Békés szombatot kívánunk!