A vérből születő élet: a menstruáció megszentelése és a Tóra – Jó szombatot!

2022. Április 01. / 16:28


A vérből születő élet: a menstruáció megszentelése és a Tóra – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma délután 18 óra 55 perckor köszönt be, a királynő holnap este 20 óra 01 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a Tázriá (Mózes 3. 12:1–13:59.) hetiszakaszt olvassuk Mózes harmadik könyvéből.

A Szombat nem a kifelé, hanem a befelé figyelés ideje, több mint 24 órán keresztül, egy napnál kicsit hosszabb ideig, hogy „kerítést építsünk a Tórának”, megóvjuk, hogy a szombat szelleme minél tovább maradjon velünk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk.

A rituális fürdő az újjászületés helyszíne – különösen az élet továbbadóinak, a nőknek. 

Az anyák megtisztulási periódusának misztikumáról úgy beszél a Tóra, mintha ma tenné, mai kérdéseinkre felel, a nők én-idejéről, a testi szerelem intimitásáról, a szülés utáni depresszióról, élet és halál körforgásáról néhány talányos sorban, amelyeket eljött az idő megértenünk.

A legelső sorokból arról értesülünk a hetiszakaszban, hogy a szülő nők hét napig tisztátalanok, ha fiút, tizennégy napig, ha lányt szültek. Mi értelme ennek a rendelkezésnek, mi volna az életadásban tisztátalan, és ha már így van, akkor végképp nem érthető, mi indokolja a különbséget.

A rabbik részben ebből a hetiszakaszból vezetik le a rituális fürdő, a mikve intézményét, azt, hogy a nők időről-időre elmerüljenek benne. 

A mikve tulajdonképpen a születés tapasztalatának, a magzatvíz biztonságának átmeneti újraélése, belemenni és kijönni újra, kapcsolódás a nőknek, akik életet adnak, saját születésükhöz, újjászületési rituálé: vagy egyszeri, mint azoknál a nőknél és férfiaknál, akik betérnek zsidónak, új emberré lesznek, vagy az élettörténet fordulópontjaihoz, az életen belüli újjszületésekhez kötődik, mint a házasságkötés előtti merülés, vagy a termékenység biológiai ciklusaihoz, mint a menstruációk utáni mikve havi rendszerességű, megerősítő újjászületése.

A teremtés maga is vízben fogant, a kezdetén az Örökkévaló szelleme lebegett a vizek felett, a születés és a rituális újjászületé.

A Teremtés története, a vizek összegyűjtése és a mikve, a víz és a teremtés, Isten szelleme lebegett a vizek felett, a mikve nem csak személyes újjászületés, de a kozmikus teremtés megismétlése is azoknak, akik folytathatják, akik szülhetnek.

A mikve esély a múlt újraélésére, esély rá, hogy elnyugodjon bennünk hullámverése.

Jó, legyen. De akkor is miért „tisztátalan”, aki szül és miért tisztátalan kétszer annyi időre, ha lánya születik? A Zsidó Múzeum hírlevele szerint: „Az életadás, nemhogy a távoli, ókori keleten, a héber Biblia születésének idején, de még az aránylag közeli múltban is halálos veszély volt az anyára nézve és a gyerekre nézve is, az ősanyák talán legvonzóbbika, Ráhel Benjámin születésekor halt meg. A születés a halál közelében zajlik, véres és fájdalmas folyamat. Másfelől az édesanyából eltávozik a kettős élet, újra egyetlen élet, a magáé, lakik benne a szülés után, immár nem az „élet fája”, hanem gondozó, ha a szimbiózis nem is múlik el még viszonylag sokáig. Harmadrészt, aki megszületik, belép és halál körforgásának ciklusába, „ki születik, az halálra küldetik a napvilágra és a sírban szendereg”, – írja Vörösmarty Mihály hangján a keresztény hagyományt részben a zsidó vallás belátásainak visszakapcsolása révén elmélyíteni remélő Borbély Szilárd. A nők örökítik tovább az életet és vele a halált mindannyiunk számára. „Aki lányt szül, arra mindez, az élet végső belátásai kétszeresen is vonatkoznak.”

Vannak, akik szerint az elkülönülés, az érintés tilalma a házasfelek között a menstruációs ciklus idején sértő és érzéketlen a nőkkel szemben, a házastársak közötti intimitás átmeneti felszámolása a nők „tisztátalanságának” idejére. Megint mások női „énidőként” fogják fel, az érinthetetlen magány időzónájaként, amikor a nők csak önmagukéi, tudnak kizárólag önmagukkal törődni.

Van, aki úgy véli, játéknak is tekinthető az intimitás fokozására, átmeneti önmegtartóztatás és vágykeltés, a kapcsolati rutinok megtörése, amely megtanít minden hónapban újra egymásba szeretni szerencsés párokat.

A zsidó életmód-előírások, ha jól csináljuk őket, nem a szentséget laposítják rutinná, hanem a rutint szentelik meg újra és újra.

Békés szombatot kívánunk!

mazsihisz icon

Címkék

Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Zsidó világ
Egy új nemzedék előlépése: Mózes hazaér – Jó szombatot!
Közösségeink
Újra élettel telt meg a tatai zsinagóga
2025. Szeptember 01. / 18:00

Újra élettel telt meg a tatai zsinagóga