A Duna látta a
sárga csillagokkal megjelölt embereket, akikkel levetették cipőjüket, majd
belőtték őket a folyóba. Egyet közülük úgy hívtak, Richter Gedeon – ő volt a
magyar gyógyszeripar megteremtője. A Duna látta Salkaházi Sára szociális
nővért, aki rendházukban zsidó embereket rejtegetett, amiért később Igaz Ember
elismerésben részesült. Amikor
odaállították a partra, elővette a keresztet, és felmutatta gyilkosainak –
fogalmazott megrendítő beszédében Kardos Péter főrabbi a magyarországi zsidók
deportálásának 80. évfordulója alkalmából tartott ünnepi megemlékezésen,
szerdán a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban.
Kedves Barátaim!
Köszöntőre kaptam
felkérést, s ezt szeretném most teljesíteni elsősorban azok felé, akik azon
bizottság tagjaiként vannak itt, amelyik az antiszemitizmus elleni harcot tűzte
ki céljául.
Talán hallottatok
róla, hogy szeptember 11-én csőcselék randalírozott a pesti zsidó negyedben –
mégpedig rendőri felvezetéssel.
A látvány
számotokra illusztráció lehetett volna nemes munkátokhoz. Nekünk, túlélőknek,
sokkoló esemény volt.
Hölgyeim és Uraim!
Egy virtuális
kirándulásra invitálom Önöket a Duna-parti Cipők emlékműhöz. Kérem figyelembe
venni, hogy ez a beszéd ott hangzott volna el.
Mert a folyó néha
kiönt, majd folytatja ott, ahol abbahagyta.
A Duna hallgat.
A Duna némán
hömpölyög Pest és Buda között.
A Duna csendben
hallgatja a tűzijátékok rakétáinak zaját, látja azok fényét, és visszatükrözi
azt.
A
folyó őrzi titkait.
Emlékezhet
a régi időkre, amikor a zsidó újév első délutánján vallásunk követőinek százai
imájuk után jelképesen vízbe szórták bűneiket.
Miféle
bűneik voltak ahhoz képest, amit később látott a folyó?
Például
az, amikor felrobbantották az emberekkel, villamosokkal, autókkal teli Margit
hidat.
A
Duna látta a sárga csillagokkal megjelölt embereket, akikkel levetették
cipőjüket, majd belőtték őket a folyóba.
Egyet
közülük úgy hívtak, Richter Gedeon – ő volt a magyar gyógyszeripar megteremtője.
A
Duna látta Salkaházi Sára szociális nővért, aki rendházukban zsidó embereket
rejtegetett, amiért később Igaz Ember elismerésben részesült. Amikor
odaállították a partra, elővette a keresztet, és felmutatta gyilkosainak.
Így
látta a Duna együtt a sárga csillagot és a keresztet.
Nyolcvan
esztendő telt el azóta.
A
folyó titkaiból néha visszaad valamit.
Közel
egy évtizede csontokat adott vissza.
Hosszas
vizsgálódás után a tudósok megállapították, hogy AKKOR kerültek a folyóba.
Temetésükön
a rabbi Ezékiel látomását idézte: Ember fia! Fel fognak-e éledni ezek a
csontok? A próféta azt mondta, hogy igen!
Inakat,
húst és bőrt ígért, megalapozva a zsidó hitet a feltámadásban.
De
AKKOR!
Nyolcvan
évvel ezelőtt nem csak a Duna hallgatott. De Isten is.
De
mi nem!
Mi –
a zsoltár szavaival – felemeltük szemeinket a hegyek fölé, és vártuk az ígért
segítséget.
Csak
annyit kérdeztünk: ÉLI, ÉLI! LOMO ÁZÁVTONI?
Istenem,
istenem! Miért hagytál el bennünket?
Akkor
ezt kérdeztük.
Ma
azt, hogy október 7-én miért gyilkolhattak meg egyetlen napon ennyi zsidó
embert.
Ezzel
együtt semmissé tetted mindazt, amit szüleink és nagyszüleink mondtak nekünk:
Fiam! Ha bármi veszély fenyeget, ott van Izrael, az egyetlen hely a világon,
ahol biztonságban van a zsidó ember.
Hogy
miért erről szólok most a Cipőknél?
Mert
néhány hónappal ezelőtt izraeli turisták cipőket helyeztek el ugyanezen a
helyen. A nova fesztiválon meggyilkolt fiatalok néhány pár cipőjét.
EMLÉKEZZÜNK!
