A Dunaszerdahelyi Zsidó Hitközség vezetője, Kornfeld Tibor (1952–2021) az egyik legnagyobb formátumú „régi dunaszerdahelyi” volt, igazi lokálpatrióta. Jövőre lett volna 70 éves.
Édesapja, Kornfeld Ferenc nyomdokaiba lépve a dunaszerdahelyi zsidóság legfontosabb krónikása volt, pedig értékmentő és értékteremtő munkájának csupán egyik darabja a háromszáz éves helyi zsidó közösség életét feltáró nagyívű, magyarul, szlovákul és angolul is megjelent, több kiadást megért könyve, a Volt egyszer egy zsidó város, Dunaszerdahely.
Fotó: Nagy Attila
1952-ben született Dunaszerdahelyen, kezdettől fogva zsidóként és dunaszerdahelyiként nevelkedett (zsidó neve Mose Cvi). A lokálpatriotizmust a vérében, örökségében hordozta. A holokauszt idején, 1944-ben meggyilkolt nagyapja, Kornfeld Ármin Dunaszerdahely város egykori alpolgármestere volt, édesapja Kornfeld Ferenc pedig a Dunaszerdahelyi Zsidó Hitközség tiszteletbeli elnökeként volt tevékeny alakítója a város életének.
Édesapja írta róla: „A fiam részt vett a zsidósággal kapcsolatos dolgokban. Kialakult egy fiatal társaság itt, Dunaszerdahelyen, csupa zsidó fiatal volt benne. Ezek nagyon összetartottak. Szoktak kirándulni, beszélgetni, kártyázni, táncolni. Mindig valamelyik családnál jöttek össze. Ennek a baráti társaságnak egy része a mai napig is létezik.”
A vegyészmérnök végzettségű Kornfeld Tibor az 1970-es években, csehországi katonaévei alatt ismerkedett meg feleségével, Janával. Előbb vegyészként dolgozott, majd 2015-ig, nyugdíjazásáig a dunaszerdahelyi idősek otthonának volt az igazgatója.
2007-ben kiadta édesapja, Kornfeld Ferenc Az én városom Dunaszerdahely – „Kis Jeruzsálem” című kötetet, de aktív részese volt a dunaszerdahelyi zsidó temetőt feldolgozó adatbázis elkészítésének is. Egyik legnagyobb érdeme volt, hogy a zsidó közösség felavathatta 2014-ben a holokauszt emlékművet a zsidó temetőben.
Miközben tevékeny alakítója volt a város közéletének, úgy vált a Dunaszerdahelyi Pantheon egyik jeles személyiségévé.
Könyvében írta: „dunaszerdahelyi vagyok, elődeim is itt születtek. Nem voltak ortodox, vallásos emberek, de sokat tettek ezért a városért, Úgy is, mint zsidók, de úgy is, mint büszke polgárok. Sokan voltak ilyenek.”
Ő valóban egy volt közöttük, de talán a legfényesebb. Sajnos a vírus őt is elragadta közülünk... Szerkesztőségünk, és Dunaszerdahely városa nevében őszinte kegyelettel őrizzük emlékét!
Legyen könnyű neked a föld, Barátom!
